hétköznapok

számomra nem léteznek hétköznapok.. minden nap ugyanolyan fontos és jelentőségteljes, mert minden pillanatban tanulunk s tapasztalunk, nem számít, milyen formában jelenik meg.. minden este lefekszünk, s reggel ugyanabban a rendszerben kelünk fel.. ez csoda.. viszont ha egyik reggel egy másik rendszerben ébrednénk, az is csoda lenne.. :)

a legnagyobb konfliktust az okozza, ha külön akarjuk választani a spirituális utat a hétköznapoktól.. feladatunk pontosan ennek az útnak a minél alaposabb integrálása.. mert ott van dolgunk, ahova leszülettünk, s úgy, ahogyan..
de nézhetjük így is, hogy a leszületés az út, mialatt tudatunkra hozhatjuk szellemi lényünk valóját..

ha ettől az önismerettől elzárkózunk, energetikánk diszharmonikus lesz, ami különböző helyzeteket és körülményeket vonz magához.. ha megnézzük, az egész arról szól, vállaljuk-e gondolatainkat, vagy sem.. ha nem, mindenféle alakoskodás és színjáték hada kezdődik - magunk előtt is.. ez abból a félelemből ered, hogy mit gondol majd a környezetünk rólunk..
eredményként beborul az ég a kivetített világunk felett, s ha sokáig folytatjuk ezen hozzáállást, betegségek formájában is figyelmeztetnek az égiek, gondolkodásra késztetve az utunkról.. amint gondolati mintáinkon, viszonyulásunkon változtatunk, azonnal kiderül az ég, majd szertefoszlanak a testi, lelki tanító tünetek..
gondolatainkért felelősséggel tartozunk, ugyanakkor minden pillanatban dönthetünk..

célorientált vagy útorientált viszonyulás

első lépésnek át kell programozni a célorientált életmódot útorientált viszonyulássá, így természetes módon a jövőből a mostba tevődik át a fókusz.. a jelen pillanatban kezdjük keresni és találni, amit idáig a jövőbe vetítettünk ki..
a jövő egyenlő elménk azon részével, mely sosem nyilvánul meg.. amit egy ilyen viszonyulás átprogramozáskor érzékelhetünk arra hasonlít, mint amikor a száguldó autóban behúzzuk a kéziféket.. megrázkódunk, kicsit kellemetlen lehet, majd észrevesszük a lelassuló tér idő dimenziókat, s képesek leszünk a tudatosságunkkal befogadni a jelenlétet, ami körbeölel..
maga az útonjárás, a tudatunk fénnyé minősítése leszületésünk oka.. nem a célt kell szem előtt tartani, mert minden út a fénybe vezet, hanem a pillanatot, ami pillanatról pillanatra van.. mert az idő arra adatott, hogy időt adjon az úton..
csak elménk egy részét tudjuk a jövőbe helyezni a tudatunkkal.. ez is a mi döntésünk, hova tesszük a fókuszt.. ez is egy gondolat, amiért felelősek vagyunk.. a szabad akarat szépsége..       köszönöm..

fókuszban a pillanat..

a harmadik minőség

amikor két lélek találkozik, s a másik létezésének örülve képes levetni magáról egész világok harcát, hogy egyesüljön gyermeki tisztaságával, s a másikkal együtt ezt megosztva egybeolvadjon..

paradox módon két fél alkalmatlan egy Egészet létrehozni, arra csak két egész képes, s egy harmadik minőséget alkotnak..

öröm = őr-öm

anyanyelvünk a kódolt tudás és mi őrizzük magunkban.. ha kiürítjük elménket, nyitott állapotban hozzáférünk ezen tudásokhoz, s ráeszmélhetünk egy-egy szó transzcendens tartalmára..

a szeretet egy tudatállapot.. az öröm a szeretetben levés egy formája.. szeretetben lenni a legszentebb dolog, amit ember tehet.. ilyenkor csatlakozunk önMAGunkhoz, az Univerzumhoz.. ilyenkor csatlakozunk mindenhez, s egyesülünk mindennel.. ilyenkor Isten tenyerén csücsülünk..
"ha Isten velem, ki ellenem?!" MAGyarul: öröm = őr-öm..

önmagunk felfedezése

mindnyájan a saját démonainkkal küzdünk életünk folyamán.. erre ideális terep egy olyan munkahely, ahol egyben élsz is, és egyes egyedül vagy.. csendben.. a csend mindent elmond, ha figyelmesen hallgatjuk.. nem kerülhetjük ki sem a gondolataink, sem az érzéseink.. idővel sejtszinten megtanuljuk, hogy felelősséggel tartozunk értük..

minél jobban a középpontunkban vagyunk, annál kevesebb kérdés és magyarázat születik a körülményekre, mert az emelkedés része az elengedés, ami felszámolja a szükség hiedelmét is.. az út végén csak Egy marad.. olyan, mint egy fraktál gömb.. amikor megérkezünk középre, kifordul az egész s magába foglal mindent..

a jó gyógyító csak kérdez, s a megválaszolás folyamatában ébredünk rá feladataink létére s gyökerére..

a megismerés által a félelem átminősül szeretetté, s így feloldozódik a kötelék..

ugyanazon megnyilvánulás ha csak egy picit is, de más-más reakciót vált ki mindnyájunkból, érzelmi kötődéseink minőségének függvényében.. amikor egy adott szituáció foglalkoztat, az adott forma előtérbe kerül elmémben.. nem erősítem, nem gyengítem, csak figyelem.. ebben az állapotban egyszer csak tudatomba érkezik egy oviskori szituáció, ami a legelső kapcsolatom az adott megnyilvánulással.. ekkor megnézhetem a kialakult érzelmi kötődésemet s viszonyomat a formával..

kizárólag önmagunkhoz képest tudunk viszonyítani, hiszen nem tudhatjuk, a másik megteremtettsége óta, útja során, életei alatt miket halmozott fel, vagy engedett el.. ha mégis megpróbáljuk, torz képet kapunk..

bűntudat, mint öngyógyítás

a bűntudat egy intenzív öngyógyító folyamat.. bűntudatunk tárgyának, eseményének a jóvátevő szándéka oly erős, hogy bevilágítja az érintett területeket.. ezen területek megismerése egyben feloldozza őket, s a felismerés által rálátunk, hogy nem történt más, csak megvilágítottuk a sötétebb részeket.. megtapasztaljuk, hogy nem létezik más, csak a szeretet, s minden ettől eltérő állapotot a fény hiánya okozza..