2016. december 30., péntek

belső csend..

a belső csend terében megjelenik a világ.. a megnyilvánulatlanban a megnyilvánult.. minél csendesebb, annál teljesebb.. hogyan is ítélhetném meg, ami egy velem?!..

szepezdi tél.. ❤

2016. március 22., kedd

vagyok

gátlástalanul csendben lenni, önfeledten hallgatni, s végtelenül szemlélni.. figyelmem összes dimenzióját létezésem megnyilvánulására fókuszálom.. mert vagyok.. sem több, sem kevesebb.. egyszerűen vagyok.. a létezés valódi öröme..

balatoni reggel

2016. február 29., hétfő

a színpadon..

szemlélem elmém színpadán a gondolatok, s érzések táncát..
azonosultságom mértékében süppedek a szerepek mélyére, valamint köz.ép.pontom közelítésével távolodok a szemlélő pozíciója felé, s fénylenek át hagymahéjaim, melyeket magamra halmoztam élete(i)m folyamán, hogy a tudat ragyogó fényében átvilágított szépséges színjátékok megismerésével leolvasszam mag.amról mindezen súlyokat, csökkentve a lényemből áradó fény fénytörését..
hálásan köszönök minden áldottan teremtett körülményt, ami ezeket a tapasztalásokat a létbe hívja, s tükrében kíméletlenül szembesít az eddig elodázott feladatokkal.. köszönöm..

..

2016. február 9., kedd

tulajdonságaink, mint magok..

összes tulajdonságunk - legyen az jónak, vagy rossznak címkézhető - csak akkor nyilvánul meg a maga természetességében a környezet felé, ha önmagunkon, önmagunkkal is működtetjük..
hiába vagyunk kedvesek kifelé, ha befelé, magunkkal nem.. akkor a kifelé kedveskedés is csak egy kompenzálás, egy megfelelni vágyás valamiféle elvárásnak..
amint lényünk legmélyéről indulva magunkhoz kedvesek vagyunk, sejtszinten a viszonyulásaink közé emelkedik ez a tulajdonság, s ragyogó áradással simogat meg mindenkit válogatás nélkül, aki a környezetünkben van..
így minden körülmény gyönyörű tükröt tart nekünk, hogy meglássuk árnyékos területeinket, amiket a fénybe emelhetünk a felismerés tudatosításával..
sorra vehetjük, vagy egyszerűen megfigyelhetjük mely tulajdonságokra leszünk figyelmesek, minek a hiányára, vagy többletére van affinitásunk.. a megértésre, a türelemre, a segítőkészségre, vagy a rosszindulatra, türelmetlenségre?
ami belülről fakad, az nyilvánvaló.. természetes, áradó, magyarázatra nem szoruló..
köszönöm..

tulajdonságaink, mint magok, csüngenek lényünkön.. mink van, azt vetjük, s aratjuk..

2016. február 1., hétfő

nincs jövőnk, csak jelenünk

nincs jövőnk, csak jelenünk.. kemény szavak, de valósak.. az igazság csak egyszer fáj, és ismerete felszabadít.. ember ennél szebbet nem is mondhat, máskülönben csupán álmodozunk a közös jövőről, amit a múltból táplált gondolati mintákból az elménkben töltött súlyos időkben hívunk létre.. viszont a jelenlét ragyogó fényében megszentelődik a létezés minden pillanata, mely épphogy megnyilvánul, tova is illan az örökkévalóság szövetében..
létünk ezen érzékelése lüktet és pulzál, s oly természetes, oly nyilvánvaló, hogy nem visel el semmilyen programozottságot, vagy elme szintű viszonyulást.. spontán árad az egyén legmélyebb fénylő lényéből, mely magába foglal mindent..          köszönöm..

minden egyes csepp minden egyes pillanat..

2016. január 19., kedd

a hit és a tudás

hinni sok mindenben lehet, vagyis mindenben.. a hit egy kivetített kép, egy csupán ismerni vélt, meg nem tapasztalt megnyilvánulásról.. ebből fakad valótlansága.. a hit a nem tudás létállapotát adatott élhetővé tenni.. a nem tudás a kapcsolat hiánya.. a Teremtő Egységgel való kapcsolaté.. az Egység tudása, amit csak tapasztalással lehet sejtszinten megismerni..
amíg ez a kapcsolat ismeretlen, vagy hiányos, imával lehet a kapcsolódás szándékát kinyilvánítani.. az ima egy viszonyulás, egy út, ami a már ismerni vélt megváltoztatására, vagy megerősítésére adatott.. viszont ami Nyilvánvaló, az nem kíván megerősítést, és szükségtelen megváltoztatni..
az Egység tudása maga a Forrás, ami bennünk van, s mindent magába foglal.. ezért mindent elfogad, mert létállapota a béke, kapcsolódása az áhítat és a hála, hogy önnön tudatossága érzékelhető.. mindent elfogad, mert tudja, hogy minden megnyilvánulás a Létezés maga..
s a Létezés önmagáért való, mert maga Isten..          köszönöm..

minden út a fénybe vezet..

2016. január 16., szombat

szövetbe szőtt fényszálak

lehetetlen szavakba önteni, mennyire egyszerű.. végtelenül egyszerű.. a létezés.. a szavak durva rendszerében elvész az a lehelet finom energia, ami áthatja, átszövi a teremtettség minden megnyilvánulását.. szövetbe szőtt fényszálak hálózata.. s ha egyszer felcsillan érzékelésünk előtt, nincs az a hiedelem, eszme, vagy dogma, mi megmagyarázná nem létét.. hiszen a valóság nyilvánvaló.. egyetlen dolgot tehetünk.. elfogadjuk, s jelenlétünkkel szemléljük, amint rajtunk keresztül áramlik.. minden ellenállás hiábavaló, s szenvedést szül.. hiszen a Rendszer működik, ha tudomást veszünk róla, ha nem.. minél több figyelmet kap, annál érzékelhetőbb, s annál erősebben hajtja az az öngerjesztő, önjutalmazó folyamat, amint a tudat önmagával rezonál, s felragyog az egyén fátyla mögül.. a létezés gyönyörű, s önmagáért való..          köszönöm..

fényszálak a szövetbe beleszőve..

2016. január 3., vasárnap

a szeretet alkímiája

hogyan szeretnénk bárkinek is segíteni, míg magunkat nem váltottuk meg, míg magunkat nem alakítottuk át, míg magunkban meg nem éreztük a Kegyelem állapotát.. alapfeltétel azon viszonyulás, hogy Isten, azaz a Létezés bennünk van, belőlünk fakad, s része az Univerzumnak.. így érezzük meg azt az Erőt, Hatalmat, Szeretetet, s így tudjuk vállalni felelősségünket önmagunkért, hogy cselekvő szeretettel éljünk, mutassunk példát, és segítsünk annak, aki kéri..
ezek a tapasztalások mind elmén túli történések, csak szándékozni lehet, nem pedig akarni, vagy tanulni, de még hinni sem elég, hiszen a hit is egy elme által kivetített kép.. a jelenpillanat az egyetlen állapot, ami megnyitja a tapasztalás valódi lehetőségét.. ha az egyén megérett rá, a Kegyelem megnyilvánul.. mert a Létezés örök, s önmagáért való..          köszönöm..

Transzfogaras ❤