minden szinten szemét..

​ha valamit megít​é​lsz hogy az nem jó, nem így kellene lennie, mert úgy véled oly nagy tudója vagy jónak, s rossznak e világban, akkor hát tegyél ellene... ha azt tapasztalod, hogy nem tudsz ellene tenni és ennek ellenére folytatod a dolog vagy a helyzet megítélését akkor figyeld meg, miért szennyezed saját és a környezeted terét ilyen negatív viszonyulásokkal?!.. talán mert a jóember ideáját dédelgeted magadban, mint a magadról kialakított énképet, hogy te valami olyan ellen lépsz fel, ami borzasztó és rettenetes, és erkölcsileg is teljesen megfellebbezhetetlen magasságokat ér el a te mérhetetlen jóságod, hogy ilyen jó ügyért harcolsz mindenkivel szemben, aki nem ért veled egyet, vagy nem tesz úgy, ahogyan gondolod, hogy az jó és megfelelő lenne, így hát az azonnal el is süllyedhet rémséges restségében, hiszen nem felel meg az elképzelésednek, milyennek kellene lennie egy jó embernek, aki hasznos tagja a társadalomnak.. szerinted..
de persze sajnos te nem tudsz tenni a valóságban semmit, hiszen nem ér el odáig a kezed.. túl messze vannak pl. a műanyagba fulladó tengeri madarak, bálnák és teknősök.. így marad a hangos kiabálás és ítélkezés..
mi ez, ha nem a legmérgezőbb és legalattomosabb környezet szennyezés?! a megítélés.. ezt ki gyűjti össze?! ezt ki számolja fel Buddhán és Jézuson kívül?!
az egyetlen lehetőséged felelősséget vállalni saját belső teredért.. Jézust és Buddhát nem követni, hanem megvalósítani kell.. magadban.. felismerni, hogy már eleve az vagy..
ez a feltámadás.. kelj fel és járj!..

💙

a színpadon..

szemlélem elmém színpadán a gondolatok, s érzések táncát..
azonosultságom mértékében süppedek a szerepek mélyére, valamint köz.ép.pontom közelítésével távolodok a szemlélő pozíciója felé, s fénylenek át hagymahéjaim, melyeket magamra halmoztam élete(i)m folyamán, hogy a tudat ragyogó fényében átvilágított szépséges színjátékok megismerésével leolvasszam mag.amról mindezen súlyokat, csökkentve a lényemből áradó fény fénytörését..
hálásan köszönök minden áldottan teremtett körülményt, ami ezeket a tapasztalásokat a létbe hívja, s tükrében kíméletlenül szembesít az eddig elodázott feladatokkal.. köszönöm..

..

terepasztal

saját környezetünkre nézzünk úgy, mint energetikai terepasztalunk megnyilvánulása.. minden ami körülvesz, a teremtményünk, kivetülésünk.. távolodjunk el tőle mind térben mind időben és szemléljük felülről, s fedezzük fel az analóg összefüggéseket, mely tükrözi személyes fejlődésünk változását, majd nézzük meg, milyen tendenciákat mutat, s ha szükséges, korrigáljuk.. a jelenben..

hétköznapok

számomra nem léteznek hétköznapok.. minden nap ugyanolyan fontos és jelentőségteljes, mert minden pillanatban tanulunk s tapasztalunk, nem számít, milyen formában jelenik meg.. minden este lefekszünk, s reggel ugyanabban a rendszerben kelünk fel.. ez csoda.. viszont ha egyik reggel egy másik rendszerben ébrednénk, az is csoda lenne.. :)

a legnagyobb konfliktust az okozza, ha külön akarjuk választani a spirituális utat a hétköznapoktól.. feladatunk pontosan ennek az útnak a minél alaposabb integrálása.. mert ott van dolgunk, ahova leszülettünk, s úgy, ahogyan..
de nézhetjük így is, hogy a leszületés az út, mialatt tudatunkra hozhatjuk szellemi lényünk valóját..

ha ettől az önismerettől elzárkózunk, energetikánk diszharmonikus lesz, ami különböző helyzeteket és körülményeket vonz magához.. ha megnézzük, az egész arról szól, vállaljuk-e gondolatainkat, vagy sem.. ha nem, mindenféle alakoskodás és színjáték hada kezdődik - magunk előtt is.. ez abból a félelemből ered, hogy mit gondol majd a környezetünk rólunk..
eredményként beborul az ég a kivetített világunk felett, s ha sokáig folytatjuk ezen hozzáállást, betegségek formájában is figyelmeztetnek az égiek, gondolkodásra késztetve az utunkról.. amint gondolati mintáinkon, viszonyulásunkon változtatunk, azonnal kiderül az ég, majd szertefoszlanak a testi, lelki tanító tünetek..
gondolatainkért felelősséggel tartozunk, ugyanakkor minden pillanatban dönthetünk..

létezés az életen túl

lecsendesedünk, elengedünk minden gondolati mintát, programot, minden kötöttséget, elvárást, s minden elme szülte megnyilvánulást.. ezután a jelenlétben megérezhetjük a létezést az életen túl.. érezni fogod az illúziót körülötted, s felszabadítva magad, vállalhatod jelen leszületésed.. innentől kezdve, bármit csinálsz, minden pillanatban tudatában leszel a színjátéknak itt a Földön.. hogy minden egy feladat, egy megnyilvánulás.. hogy semmi nem számít, s mégis a legfontosabb.. hogy a létezés gyönyörű és tökéletes.. magáért való..     Áldás..

Napfogyatkozás dimenziói

belső MAGunk mindig tudja mikor mit kell tennünk s ezt a tudtunkra is adja.. ha elcsendesedünk, meghalljuk, ahogyan súgja..
az elmúlt hetekben átengedtem magam az evés örömeinek, s közben egyre erősebben érlelődött a tudat, hogy ez mellékvágány, s csak napok kérdése a visszatérés a Fényhez.. ami jelen leszületésem elsődleges feladata s küldetése, a legkülönbözőbb megnyilvánulási formákban..
körülbelül egy hete fogalmazódott meg a dátum: 03.20. többféle elmélettel tudtam megmagyarázni, miért ez az ideális nap, s hogy egyáltalán miért van szükség egy konkrét időpontra, de leginkább sejtszinten éreztem a létét..
az utolsó napokban kulminálódott a helyzet, az ego megnyilvánulásai egyre kétségbeesettebbek lettek, ezáltal mély és intenzív tanításokat kaptam a külvilág tükrében..
eljött ma.. most van.. s kaptam visszaigazolást, az egész lelki rákészülés, időpont sugallat és sejtszintű meggyőződés mibenlétéről, két cikk formájában: Zentai Anna asztrológus és Schilling Péter számmisztikája mai napra vonatkozó írásaiban..

Zsíros István Photography

köszönöm a lehetőséget, a Teremtettség tökéletességének érzékelésére..      Áldás..

feladat

az ember nem kerülheti el feladatait.. mindég visszatér, várva feloldozását.. vagy feloldás, vagy átminősítés, de tenni kell..
a feladat az egyik végletből, a tapasztaláson át szerzett bölcsességgel a másik végletbe érkezni.. ennek egyik megnyilvánulása a bulimiában létezésből (2001-2006 s azóta ha alacsony a rezgésszintem, visszatér) a Fényevésben létezésbe érni..
nagy Áldás ez az út és egyben nagy feladat is.. öt gyönyörű hét után borul a rendszer és az ego teret nyer játékainak.. minden ami körülmény, az csak katalizátor, s a feladat halaszthatatlanságára emlékeztet. "Mert szoros az a kapu és keskeny az az út... ne vesztegesd hát az időt"