Káli-júga napjainkban..

egyik szemem sír, a másik nevet.. csak tudnám, hogy melyik miért.. mert a legnagyobb tragédia, aki a plankton létsíkon vegetálva, elkáprázva a technikai fejlődés talmi csillogásától, észre sem veszi, hogy valami baj van a világban.. végzetesen nagy baj..
ennél csak az a nagyobb tragédia, hogy aki az embrionális létsíkon megrekedve vergődik és mentális szemetével, tévképzeteivel hányja össze a környezetét és nem akar megszületni, hanem mindenáron az inkubátort húzza a fejére, csak még egy kis biztonság, munkahely, főnök, mindegy ki, csak valaki, aki megmondja merre legyen arccal, csak még egy bebiztosítás, még egy oltás, mindegy, hogy melyik csecsből cumizva ki, baloldalról vagy jobb oldalról, amelyik a szebbet hazudja, csak valamelyiket kapja meg, valamelyikre kösse rá magát, önként nyújtja a nyakát a pórázhoz, legyen az bármi nyomkövető, okos óra után jöhet a chip, mert ha nem, fél az egyedülléttől, fél az éhenhalástól, fél a háborútól, fél a migránstól, fél a vírustól és fél mindentől, amit az orra elé tesznek.. szenvedés függőség.. mindegy mitől, csak lehessen rettegni.. a negativitásban tocsogni..
csak felnőni nem.. csak emberré válni nem.. nehogy önálló gondolatai, tettei legyenek amiért felelősséget kell vállalnia önmaga előtt.. az Élet előtt..

..

válság vagy járvány..

kegyetlennek tűnik az élet, de ez csak a felületes vizsgáló látja így.. valójában az élet a legbizonytalanabb jelenség.. ha mész az utcán, nem jut eszedbe, hogy ha kibicsaklik a bokád és kiesel a kocsi elé akkor halálra gázol.. mert ha mindig ilyesmi jutna az eszedbe, katatón elmeállapotba kerülnél, mert mozdulni sem mernél az állandó rettegéstől, hogy jajj mikor halok meg..
mindenki félti a kis sajátnak vélt életét, közben pedig robotként robotol valami cégnél vagy gyárban és gépként kezeli önmagát és a környezetét is, fél ránézni a másik emberre, mert az nagyon a másik és mit akarhat tőle, mert ő is csak az "én és a dolgaim" viszonyuláson keresztül tud kapcsolódni, hogy mit akar a másiktól, vagy szimplán közömbös és akkor meg is dögölhet az út szélén.. hát ezt nem nevezném féltenivaló életnek.. ez nem is élet, ez maga a halál.. leginkább lelki nyomor.. de hát beleszülettünk, beleneveltek, megszoktuk.. na talán most egy kis világ járvány felrázza az emberek elméjét, mert sem háború, sem válság, sem egyszerű járvány nem járt sikerrel.. de tartok tőle, hogy ez is csak hiszti lesz meg pánik, gyanakodva méregetik egymást az emberek, hogy vajon fertőzött-e a másik, és ha valakit letüsszent a másik, azt félelmében meglincseli.. hiszen jogos önvédelem..
az emberi hülyeség határtalan..
a lét, ami megnyilvánul az vakon működik, az ösztönök szintjén, mint a fűszál és az őzike, vagy mint egy vírus.. élni akar.. viszont amíg nem ébredünk rá tudatunk által a létezőségünk, élőségünk esszenciális nyilvánvalóságára, addig mi sem különbözünk egy vírustól.. növekedni és szaporodni akarunk.. az elme szintjén vagy növekszel vagy csökkensz.. vagy konjunktúra van, vagy válság van.. a létalapú viszonyulás ismeretlen terület annak, aki az elméjén keresztül él.. elhiszi, hogy bármit is kontrollálhat.. a valóság az, hogy az élet él rajtunk keresztül, nem pedig "nekem van életem".. így a tehetetlenségünk mély megértése, hiszen részei vagyunk valami megfoghatatlannak, felszabadít a rettegés és a pánik súlya alól.. hiszen úgyis az lesz, ami lesz.. és ez nem azt jelenti, hogy mostantól minden köhögő embert megcsókolok.. csupán a normalitás szintje születik meg, és minden azzá lesz ami már eleve.. s megérezhetjük, hogy valami mérhetetlennek vagyunk a részei.. már eleve..

...

cica.verzum

amikor együtt élsz egy állattal és teljes figyelmed arra szenteled, ahogyan él, amilyen minőségben éli meg önmagát, hogy totálisan az a létforma, ami azon a testen keresztül megnyilvánul, egy önmagával, megláthatod a legfontosabb különbséget.. hiányzik belőlük a meghasadt elme, ami azt mondaná magának hogy vagyok én, aki ilyen, olyan és így, úgy viszonyul a környezetéhez..
megfigyelve őket közvetetten tapasztalhatod meg a legmélyebb egységet az élettel.. aminek a megnyilvánulása a "jó lenni" tökéletes egyszerűsége..
..viszont ha a szemükbe nézel, közvetlenül érezheted, hogy ugyanaz az egy élet néz vissza rád, így mindez ugyanúgy a te legmélyebb minőséged is..
..viszont ők sohasem ébredhetnek tudatára létezésüknek.. ez csak az ember lehetősége, minősége, ehhez szükség van az emberi elmére..
..viszont amíg ez nem történik meg, minden szenvedésének forrása, mint egy édes átok, ami azt üvölti, ébredj fel!..

✨💙🐾

buborék..

mint az olvadt méhviaszból felszínre törő buborék, kéreg szilárdul beléd.. de ez csak egy jelenség, egy reakció a környezetre.. egy illúzió, ami látszólag elválaszt a valóságtól..

az igazságnak nincs mélysége, az egy és ugyanaz, mint aki te vagy lényeged legmélyén, amiből fakadsz.. a megértésnek van mélysége, ami benned születik hallván szavakat, ami felébreszti a benned szunnyadó igazságot.. ahonnan felbugyognak a szavak az az igazság, de szóként formát öltve hamis és mindenhogyan félreérthető.. viszont ha nincs benned ellenállás, úgy beléd hullhatnak a fülön keresztül, s ahova érkeznek, ahol felismered, az is az igazság.. a felismerésedtől lesz igaz a hamis szó, bárki is mondja azokat.. ha nem lenne már eleve a lényeged, hogyan is tudnád megérteni, hogyan is tudnád megérezni azokat a mélységeket, - vagy magasságokat, mindegy honnan nézzük - amit magadban ismersz fel.. már ott van, csak a figyelmed oda kell fókuszálnod.. és a figyelmeddel tudsz tudatában lenni, ki is vagy valójában.. a figyelmedet, a felszínedről a lényegedbe viszed..

ez egy folyamat.. a megértés mélységeiben haladva észrevétlenül hullanak le a rád kérgesedett viselkedési minták, szokások, félelmek, még a legkonvencionálisabb viszonyulások is, és minden olyan pszichológiai, mentális és érzelmi forma, ami a formaiság része.. ami nem a te légyeged, csak felvett, tanult dolog..

a lényegünk nem megfogható, nem formai.. sem gondolat formával, sem érzelmi formával, semmivel.. aki vagyunk lényünkből fakadóan a vagyokság érzékelése van legközelebb.. 

..vanni.. 

..és ezt a végtelent formátlant nevezhetjük Istennek, amiben megjelenik a világ..

💙

ugyanaz..

amikor a tükörbe nézel, mit látsz? egy arc, ami mindig más.. 5, 10 és 20 évvel ezelőtt is más és más volt, de napszakonként is különbözőképpen fest.. hogyan is gondolhatod hogy a lényeged egy ilyen változékony jelenség lehet?!.. tudod-e úgy nézni a tükörképed, hogy nem kommentálsz magadban, nem ítélkezel, hogy ilyen vagy olyan, nem elevenítesz fel emlékeket, hogy szebb volt, jobb volt, vagy rosszabb volt.. csak azt látod, ami előtted van.. megítélésmentesen..
ehhez az kell, hogy a teljes figyelmedet a látottaknak szenteld, semmi másnak.. ha ez sikerül, megérezheted azt a csendes figyelmet, ami amióta az eszedet tudod, ugyanaz.. a test, amin keresztül megnyilvánulsz, nem te vagy, de nem is a tiéd.. hiszen egyetlen megfázást, vagy hasmenést sem sikerült még kontrollálnod.. ami megtörtént, az megtörtént.. az élet, aki vagy, kiszolgáltatottja ennek a fizikai univerzumnak.. "csupán" szemlélője.. de ez a cseppnyi dolog választ el a földi paradicsomtól..
ameddig fontosabb az "én" és az "én dolgaim" addig nem születik meg benned az a perspektíva, amivel keresztül látsz önös viszonyulásaidon.. addig csak a pozitív pszichológia szintjén behipnotizálhatod magadnak, hogy "minden egy" és "jajj de szép minden".. de amíg van pozitív, addig van negatív is.. és ha nem hazudod el végletesen saját belső érzékelésedet, te leszel az első, aki érezni fogja, hogy valami még sincsen rendben, pedig annyi mindent megtettél, hogy már jobb nem is lehetnél..
és ez igaz is, csak a szint nem jó.. mert amíg elutasítod a rosszat, a jóért, addig nem születhet meg az a perspektíva, amivel megérezheted a valóságot, amit nem kell elhinni, hiszen a tapasztalatod.. ez egy mély bizonyosság.. ezáltal szűnik meg a feszültség, a verseny, a győzni akarás, a vég nélküli küzdelem, a keresés.. ezeket mind a békés szemlélődés váltja fel, mert tudomásod van afelől, hogy minden úgy van, ahogyan van.. és ennek az egésznek a része vagy, már eleve.. a bizonyosság, hogy megpillantod a tekintetekben az élőt.. azt az egy életet, ami minden szempárból rád tekint, ami ugyanaz mint te, ugyanaz mint én, ugyanaz mint bármi más, ami élő..
a forma különbözik, de az esszenciája ugyanaz.. ez ugyanúgy igaz a koldustól a politikusig, valamint az összes nemzetiségre is.. egyetlen különbség van közöttük.. mást gondolnak magukról és a világról.. függetlenül attól, hogy kapnak-e visszaigazolást, vagy sem.. és általában kapnak, hiszen így épül fel a társadalom.. belső terükért felelősséget nem vállaló, totális létfelejtésben élő személyek élnek e világban.. és persze minden azért olyan, amilyen..
a te felelősséged, a te belső tered.. a világ belülről fog megváltozni és neked kell megtenni..
légy tudatában létezésednek, ami csak itt és most tapasztalható meg a valóságban.. az összes többi az elmédben a gondolataid között időzve történik.. de az is csak most történik.. kár minden pillanatért, amikor nem vagy éber magadra..
ébredj fel! hiszen élsz! nem tudhatod miért és meddig, hát ne vesztegess el egyetlen pillanatot sem, hogy éber legyél a létezésedre!..

💙🐾

a létezés vagy öröm vagy agyalás..

a létezés, a testben levés totális érzékelése, élvezete.. totális önátadás.. jobban mondva az állatoknál nincs is mit átadni, hiszen nincs énképük, nincs hasadás ő és önmaga között, nincs viszonya magával.. ők teljesen egyek önmagukkal, az élettel, ami rajtuk keresztül nyilvánul meg, a létezéssel..
az állatok békéje ebből fakad, hiszen ha nem kap abból a finom illatú dologból amit eszünk, akkor ő is érezhet elégetetlenséget, de sosem fog gondolkodni felőle, hogy "mekkora egy surmó, hogy nem ad nekem".. vagy ha úgy piszkálom a lábát, a farkát, hogy neki nem tetszik, ő is érezhet fusztráltságot, amit testbeszéddel jelez is, de sosem fog gondolkodni a helyzetről, hogy "ez mekkora egy tahó, hogy velem buziskodik".. vagy ha fordulás közben nem veszem észre és rálépek, vagy meglököm, ugyanúgy megijed, ahogyan én, de sosem fog gondolkodni az esetről, hogy "milyen illetlen, milyen figyeletlen, sőt, biztosan direkt csinálta, hogy nekem ártson"..
az állatok kristálytisztán megmutatják nekünk, hogyan lehet úgy élni, hogy azt látjuk, ami van, csak ami van és nem azt, amit gondolunk róla.. bár ez az elme számára felfoghatatlan dolog..
pusztán ez a picike különbség, amivel kevesebbek, hogy nincsen elméjük, amivel a viszonyrendszerüket a pillanatnyi gondolataik és véleményeik szerint folyamatosan alakítják, tárolják és a világhoz igazítják, és ami a legkézenfoghatóbb, hogy nincsen "én és a dolgaim" birtoklás, ragaszkodás, viszonyrendszer a tudomásukban, na ezek hiánya által oly tiszták, spontának, békések és őszinték..
ezért élnek ők isten országában.. ez csak a jelképe annak, hogy ego, énkép, önösség nélkül élnek.. mert amit isten országának nevezünk, az a létezés valódi és természetes állapota, ami bennünk és közöttünk van.. itt és most.. ha csak nem az elméd ködfátyla eltakarja.. ezért nekünk ez csak az önátadás által nyilvánul meg.. minél önösebb vagy, annál sötétebbnek, csúnyábbnak  látod a világot, ami csak tükörként jelzi milyen energetikát dédelgetsz magadban..

a te belső tered a te felelősséged.. ha megérted, hogy a te valódi lényed nem e világi, hanem örök és időtlen, akkor a figyelmed a kintről a bentre irányul, arra amit érzékelsz, amit tapasztalsz, ami az egyetlen valóságod e világban.. vagy a fájdalmat, a negativitást, a panaszkodást választod, vagy pedig a létezés éber örömét, ami csendes és békés, mindenféle szélsőségektől mentes.. az elmének túl egyszerű, számára nem is érzékelhető állapot.. hiszen neki a macska is csak egy együgyű állat..

🐾💙🐾

a valódi találkozás..

a valódi találkozás ott kezdődik, ha teljes figyelmed a másik élőlényre fókuszálod.. az állatkák képesek erre, mert nincs egójuk/énképük.. ez, mint valami átok, csak az embereket sújtja..
viszont egyedül az embernek van elméje, amit ha ő maga használ és nem az elméje használja őt, akkor az ember az egyetlen élőlény, ami megértheti létezését, tudatában lehet megnyilvánulásának e testben, itt a földi birodalomban..
mindenki vakon él címkék mögé bújva, és másokat is címke mögé dug, hiszen ha te vagy ez meg az és a másik pedig emez meg amaz, akkor már a társadalom által elétek tárt viselkedési formákból kedvetekre válogathattok..
mert mit is kezdhet az ego/énkép azzal, ha meg meri látni a másik élőlény formájában ugyanazt az egy életet, ami ugyanabból a középpontból forrásozik mint ő maga..

🐾💙🐾

formában lenni..

az élet azon a formán keresztül áramlik súrlódás mentesen, amelyik totálisan átadja magát az itt és most nyilvánvaló vanságának.. ezen mozgásnak egyetlen egy akadálya van, az pedig az emberi elme, aminek lételeme az akadály és a probléma gyártása.. miért van az, hogy egy macska teljes és totális tud lenni agyalás nélkül, egyszerűen "csak" tud LENNI mindenféle körülménytől függetlenül és miért gondolod, hogy te erre képtelen vagy és miért gondolod, hogy mindent kontrollálnod és irányítanod kell?! miért gondolod, hogy bármit is gondolnod kell ahhoz, hogy létezz?! az élet, ami rajtad keresztül is megnyilvánul, önmagáért való..
éppen ezért a biztonság illúzió.. a forma a legbizonytalanabb dolog a világon.. rosszul lépsz, kibicsaklik a bokád, kitöröd a nyakad.. viszlát jelen megnyilvánulás.. a formából az élet visszahúzódik oda, ahonnan jött.. és mégis elhiszed, hogy fontosak azok a dolgok, amiket csak a fejedben tudsz birtokolni, mint a dolgaid, a biztonságod, az ismereteid, a véleményeid és a kapcsolataid.. engedd el ezeket és kezdj el élni, találkozni más élőlényekkel és merj a szemükbe nézni minden akarás, vágy és elvárás nélkül, egyszerűen azért mert te létezel és ő létezik és akkor meg fogod látni, hogy ugyanaz néz vissza rád, aki vagyunk..
tedd meg amíg még megteheted, hiszen egyetlen éber pillanat beteljesít és semmivé tesz sok évtizedes gyötrő rémálmot..

🐾💙🐱

kérdések a válaszra..

felmerült-e már benned a kérdés, hogy mi ez? hogy mi ez az egész ami körbevesz és aminek a része vagy.. hogy mi az a tér az elektronok között? mi az a matéria ami előemelkedik, ami megnyilvánul a meg nem nyilvánultból? hogyan lehet ez a végtelen gazdagság a forma szintjén? mi ez a totális oktalanság a világban? mi végre annyiféle állat és növény? miért terem annyi gyümölcs, ha csak egyetlen mag csírázik ki, vagy egyetlen pók éli meg a felnőtt kort és hoz utódokat..
vagy-e elég bátor, hogy azt mondd, nem tudom.. hogy nem tudod a választ a lényegi kérdéseidre, hiszen a rész sohasem ismerheti meg az egészet.. csak a világ tükrében láthatod meg, hogy mi az, ami nem vagy és hogy ami vagy, azt "csak" érzékelheted..
vagy-e elég bátor, hogy meglásd, az elme által létrehozott és működtetett társadalom nem ad választ a lényegi kérdéseidre, nem elégít ki, nem teljesít be..
lehetsz te a legjobb tanuló, a legvonzóbb csábító, a leghűbb társ, a legfantasztikusabb szülő a leggazdagabb, a leghíresebb, a leghatalmasabb, de ha ezeket az életkörülményeket mind sikerül megélned, megtapasztalnod, ugyanolyan szomjas leszel kérdéseid válaszára, ugyanolyan hiányérzeted lesz a lelked legmélyén, hogy még mindig valami nem elég.. legbelül érzed, hogy nem vagy békés, nem vagy boldog.. persze, mondhatod, hogy jobb mint ekkor, vagy akkor.. de ha elég érzékeny vagy, akkor nem tudod becsapni magad, mert a jobb az nem JÓ.. a jó, az jó, és pont.. nem viszonyítható.. az bizonyosság..
éppen ezért a legnagyobb siker a legnagyobb kudarc is, hiszen megélheted a minden hiábavalóság érzését.. és ez nagyszerű lehetőség kiébredni az álmodból.. az elméd által kreált illúziórikus privát világodból..
hiszen ha körbenézel mit látsz? nem azt kérdezem, hogy mit gondolsz róla, vagy hogyan viszonyulsz hozzá, hanem mi az, ami körbe vesz, mi a valóság? egy leírhatatlan, fantasztikus megnyilvánulása annak a misztériumnak, amit nevezhetünk életnek, létezésnek, istennek, teljesen mindegy minek hívunk, a lényeg az, hogy VAN.. és hogy te ennek az elválaszthatatlan része vagy, ugyanakkor teljes és totális.. és a formádon, az érzékszerveiden keresztül érzékelheted a létezésed, csak a figyelmed fókuszán kell változtatnod.. a kintről vidd be, magadba.. oda, ahol a belső csendben a létérzeted megtapasztalhatod.. s ha így nézel ki a szemeiden keresztül, látni fogod, hogy ugyanaz az egy élet néz vissza rád minden szempárból, aki vagyunk..

💙

Forrás

egy pontból bimbózik ki minden megnyilvánulás,

Forrása Ugyanaz, mi benned, s körülötted Van..

💙 Forrás 💙

mindegy..

mindegy merre jársz, mindegy mit csinálsz.. nincs életed, te magad vagy az Élet.. minden más, csak gondolat a fejedben és érzelem a testedben, ezért azonosultságod mértékében szenvedsz..

💙