mert a megfigyelő akkor is többet lát, ha éppen alszik..

bármit is csinálj, bármivel is foglalkozz, a külvilág soha sem tudja azt az elismerést megadni, amekkora örömet okoz maga a tevékenység, maga a folyamat, maga a cselekvés.. jelen időben.. pillanatról, pillanatra, amikor éppen történik.. ha nem örömmel teszed, amit teszel, nincs is miről beszélni.. önbántásnak nem rossz.. ha szerencséd van, megunod és változtatsz.. addig pedig csak kiterhelsz..

nincs olyan, hogy muszáj, csak olyan van, hogy nem vállalod a felelősséget önmagadért, a belső teredért, a viszonyulásodért.. kiskorúként élsz..
szabadságod egyenesen arányos felelősségvállalásod mértékével..

az élet belülről fakad.. ha önmagadból, a középpontodból kifelé érzékelsz, létezel, megérted, megtapasztalod, hogy minden örömet okoz.. mert az élet belülről fakadó és önjutalmazó..
a középpontból kezdődik a minőségi változás.. nem mennyiségi, hanem minőségi.. belülről jelenik meg a harmadik minőség, ami se nem jó, se nem rossz, hanem önmagáért való..
maga a létezésed.. már eleve az vagy.. élő..
egy látszólag profán testben megnyilvánult Isten..

💙🐾

triviális tükör..

hogyan is veheted a létezést triviálisnak?!.. azt, hogy élsz, itt vagy e világon.. létezel..
az Unio Mistica, az egység olyan szinten totális, ami a legmerészebb elképzeléseidet is felülmúlja.. mert a misztika túl van minden képzeleten, gondolaton.. csak megérteni, megérezni lehet.. 
az egész megnyilvánult létezés egy tükör.. az érzékszerveiden keresztül, (ide értve az agyat, mint mérhetetlenül kifinomult és bonyolult érzékszervet, ahol a gondolatok érzelmek és viszonyulások színtere van) a te tudatodban, benned, a figyelmed fókuszában jelenik meg minden.. maga a világ..

ez egy belső ügy.. belső megélés.. megértés..
mondhatnám, hogy a szubjektum abszolútuma..

csak az az egyetlen kérdés, hogy mi a te szubjektumod.. a világról alkotott véleményeid és az önös "én és a dolgaim" viszonyulásaid, vagy maga a lét..
belső forrásodból fakadóan belülről kifelé létezel.. 

vagy mondhatnám Isten létezik rajtad keresztül..

✨💙

buborék..

mint az olvadt méhviaszból felszínre törő buborék, kéreg szilárdul beléd.. de ez csak egy jelenség, egy reakció a környezetre.. egy illúzió, ami látszólag elválaszt a valóságtól..

az igazságnak nincs mélysége, az egy és ugyanaz, mint aki te vagy lényeged legmélyén, amiből fakadsz.. a megértésnek van mélysége, ami benned születik hallván szavakat, ami felébreszti a benned szunnyadó igazságot.. ahonnan felbugyognak a szavak az az igazság, de szóként formát öltve hamis és mindenhogyan félreérthető.. viszont ha nincs benned ellenállás, úgy beléd hullhatnak a fülön keresztül, s ahova érkeznek, ahol felismered, az is az igazság.. a felismerésedtől lesz igaz a hamis szó, bárki is mondja azokat.. ha nem lenne már eleve a lényeged, hogyan is tudnád megérteni, hogyan is tudnád megérezni azokat a mélységeket, - vagy magasságokat, mindegy honnan nézzük - amit magadban ismersz fel.. már ott van, csak a figyelmed oda kell fókuszálnod.. és a figyelmeddel tudsz tudatában lenni, ki is vagy valójában.. a figyelmedet, a felszínedről a lényegedbe viszed..

ez egy folyamat.. a megértés mélységeiben haladva észrevétlenül hullanak le a rád kérgesedett viselkedési minták, szokások, félelmek, még a legkonvencionálisabb viszonyulások is, és minden olyan pszichológiai, mentális és érzelmi forma, ami a formaiság része.. ami nem a te légyeged, csak felvett, tanult dolog..

a lényegünk nem megfogható, nem formai.. sem gondolat formával, sem érzelmi formával, semmivel.. aki vagyunk lényünkből fakadóan a vagyokság érzékelése van legközelebb.. 

..vanni.. 

..és ezt a végtelent formátlant nevezhetjük Istennek, amiben megjelenik a világ..

💙