kegyetlennek tűnik az élet, de ez csak a felületes vizsgáló látja így.. valójában az élet a legbizonytalanabb jelenség.. ha mész az utcán, nem jut eszedbe, hogy ha kibicsaklik a bokád és kiesel a kocsi elé akkor halálra gázol.. mert ha mindig ilyesmi jutna az eszedbe, katatón elmeállapotba kerülnél, mert mozdulni sem mernél az állandó rettegéstől, hogy jajj mikor halok meg..
mindenki félti a kis sajátnak vélt életét, közben pedig robotként robotol valami cégnél vagy gyárban és gépként kezeli önmagát és a környezetét is, fél ránézni a másik emberre, mert az nagyon a másik és mit akarhat tőle, mert ő is csak az "én és a dolgaim" viszonyuláson keresztül tud kapcsolódni, hogy mit akar a másiktól, vagy szimplán közömbös és akkor meg is dögölhet az út szélén.. hát ezt nem nevezném féltenivaló életnek.. ez nem is élet, ez maga a halál.. leginkább lelki nyomor.. de hát beleszülettünk, beleneveltek, megszoktuk.. na talán most egy kis világ járvány felrázza az emberek elméjét, mert sem háború, sem válság, sem egyszerű járvány nem járt sikerrel.. de tartok tőle, hogy ez is csak hiszti lesz meg pánik, gyanakodva méregetik egymást az emberek, hogy vajon fertőzött-e a másik, és ha valakit letüsszent a másik, azt félelmében meglincseli.. hiszen jogos önvédelem..
az emberi hülyeség határtalan..
a lét, ami megnyilvánul az vakon működik, az ösztönök szintjén, mint a fűszál és az őzike, vagy mint egy vírus.. élni akar.. viszont amíg nem ébredünk rá tudatunk által a létezőségünk, élőségünk esszenciális nyilvánvalóságára, addig mi sem különbözünk egy vírustól.. növekedni és szaporodni akarunk.. az elme szintjén vagy növekszel vagy csökkensz.. vagy konjunktúra van, vagy válság van.. a létalapú viszonyulás ismeretlen terület annak, aki az elméjén keresztül él.. elhiszi, hogy bármit is kontrollálhat.. a valóság az, hogy az élet él rajtunk keresztül, nem pedig "nekem van életem".. így a tehetetlenségünk mély megértése, hiszen részei vagyunk valami megfoghatatlannak, felszabadít a rettegés és a pánik súlya alól.. hiszen úgyis az lesz, ami lesz.. és ez nem azt jelenti, hogy mostantól minden köhögő embert megcsókolok.. csupán a normalitás szintje születik meg, és minden azzá lesz ami már eleve.. s megérezhetjük, hogy valami mérhetetlennek vagyunk a részei.. már eleve..
mindenki félti a kis sajátnak vélt életét, közben pedig robotként robotol valami cégnél vagy gyárban és gépként kezeli önmagát és a környezetét is, fél ránézni a másik emberre, mert az nagyon a másik és mit akarhat tőle, mert ő is csak az "én és a dolgaim" viszonyuláson keresztül tud kapcsolódni, hogy mit akar a másiktól, vagy szimplán közömbös és akkor meg is dögölhet az út szélén.. hát ezt nem nevezném féltenivaló életnek.. ez nem is élet, ez maga a halál.. leginkább lelki nyomor.. de hát beleszülettünk, beleneveltek, megszoktuk.. na talán most egy kis világ járvány felrázza az emberek elméjét, mert sem háború, sem válság, sem egyszerű járvány nem járt sikerrel.. de tartok tőle, hogy ez is csak hiszti lesz meg pánik, gyanakodva méregetik egymást az emberek, hogy vajon fertőzött-e a másik, és ha valakit letüsszent a másik, azt félelmében meglincseli.. hiszen jogos önvédelem..
az emberi hülyeség határtalan..
a lét, ami megnyilvánul az vakon működik, az ösztönök szintjén, mint a fűszál és az őzike, vagy mint egy vírus.. élni akar.. viszont amíg nem ébredünk rá tudatunk által a létezőségünk, élőségünk esszenciális nyilvánvalóságára, addig mi sem különbözünk egy vírustól.. növekedni és szaporodni akarunk.. az elme szintjén vagy növekszel vagy csökkensz.. vagy konjunktúra van, vagy válság van.. a létalapú viszonyulás ismeretlen terület annak, aki az elméjén keresztül él.. elhiszi, hogy bármit is kontrollálhat.. a valóság az, hogy az élet él rajtunk keresztül, nem pedig "nekem van életem".. így a tehetetlenségünk mély megértése, hiszen részei vagyunk valami megfoghatatlannak, felszabadít a rettegés és a pánik súlya alól.. hiszen úgyis az lesz, ami lesz.. és ez nem azt jelenti, hogy mostantól minden köhögő embert megcsókolok.. csupán a normalitás szintje születik meg, és minden azzá lesz ami már eleve.. s megérezhetjük, hogy valami mérhetetlennek vagyunk a részei.. már eleve..
 |
| ... |
