a munka az nem munka, hanem tevékenység.. nem egy különálló dolog, amit meg kell csinálni, mert muszáj, hanem az élet része, ami rajtad keresztül is megnyilvánul..
ha sikerül begyógyítanod az elkülönültség sebét magadban, hogy vagy te, mint különálló entitás és van a rajtad kívülálló világ, akkor a tevékenység örömöt és boldogságot fakaszt benned, hiszen mélyen megérted, hogy az egyetlen valóságod a jelen pillanat, bármit is tegyél éppen.. mert az élet jelen idejű jelenség.. a létezésedet csak és kizárólag a mostban tudod érzékelni.. ha nosztalgiázol, azt is csak most teszed.. tehát történjen bármi is, tegyél bármit is, azt pillanatról pillanatra tapasztalhatod meg.. ezáltal a nehézség pedig feladatként a belső éberségedet növeli, nem pedig kín és nyűg formájában jelenik meg..
az élet egy kis szegmense ez, de a megértés által a figyelmedet az elsődleges tapasztalati térre, a belső valóságodra irányíthatod és a figyelmed tere fokról fokra birtokba vesz minden területet, így a szélsőséges szenvedés és a hajrá hurrá flesselés és csapatás, vagyis a duális világ két szélsősége helyett megjelenik egy harmadik minőség, ami békés és boldog, ami az elme számára egy befóuszálhatatlan kiegyensúlyozott középút..
és igen, attól még meg fognak zabálni a szúnyogok, és még a könyöködet is bevághatod de nagyon, viszont a testi fájdalom az egy olyan, amilyen dolog, megtörténik.. viszont a lelki szenvedés, ellenállás, amit az elméddel hozzá társítasz, hogy jajj szegény én, nem ezt érdemeltem, kiszúr velem az élet, stb, az kibírhatatlan..
ez a mérhetetlen lufivá növelhető szenvedéscsomag, amitől megszabadíthatod magad, ha megérted, hogy ezt bizony saját magaddal te teszed.. az elmédben valóságnak hitt gonolatok és viszonyulások láncolatával..
..és ha már az elmédet nem köti le hogy sirassa, sajnáltassa, vagy éppen magasztalja saját magadról kialakított képedet, akkor érezheted meg a belső csendet, aminek terében észlelni kezded a létezést.. ami van.. ami adódik.. ami mindig olyan, amilyen.. hogy a Balaton pont útba esik..
ha sikerül begyógyítanod az elkülönültség sebét magadban, hogy vagy te, mint különálló entitás és van a rajtad kívülálló világ, akkor a tevékenység örömöt és boldogságot fakaszt benned, hiszen mélyen megérted, hogy az egyetlen valóságod a jelen pillanat, bármit is tegyél éppen.. mert az élet jelen idejű jelenség.. a létezésedet csak és kizárólag a mostban tudod érzékelni.. ha nosztalgiázol, azt is csak most teszed.. tehát történjen bármi is, tegyél bármit is, azt pillanatról pillanatra tapasztalhatod meg.. ezáltal a nehézség pedig feladatként a belső éberségedet növeli, nem pedig kín és nyűg formájában jelenik meg..
az élet egy kis szegmense ez, de a megértés által a figyelmedet az elsődleges tapasztalati térre, a belső valóságodra irányíthatod és a figyelmed tere fokról fokra birtokba vesz minden területet, így a szélsőséges szenvedés és a hajrá hurrá flesselés és csapatás, vagyis a duális világ két szélsősége helyett megjelenik egy harmadik minőség, ami békés és boldog, ami az elme számára egy befóuszálhatatlan kiegyensúlyozott középút..
és igen, attól még meg fognak zabálni a szúnyogok, és még a könyöködet is bevághatod de nagyon, viszont a testi fájdalom az egy olyan, amilyen dolog, megtörténik.. viszont a lelki szenvedés, ellenállás, amit az elméddel hozzá társítasz, hogy jajj szegény én, nem ezt érdemeltem, kiszúr velem az élet, stb, az kibírhatatlan..
ez a mérhetetlen lufivá növelhető szenvedéscsomag, amitől megszabadíthatod magad, ha megérted, hogy ezt bizony saját magaddal te teszed.. az elmédben valóságnak hitt gonolatok és viszonyulások láncolatával..
..és ha már az elmédet nem köti le hogy sirassa, sajnáltassa, vagy éppen magasztalja saját magadról kialakított képedet, akkor érezheted meg a belső csendet, aminek terében észlelni kezded a létezést.. ami van.. ami adódik.. ami mindig olyan, amilyen.. hogy a Balaton pont útba esik..
 |
| 💙☀ |
