2019. január 16., szerda

a létezés vagy öröm vagy agyalás..

a létezés, a testben levés totális érzékelése, élvezete.. totális önátadás.. jobban mondva az állatoknál nincs is mit átadni, hiszen nincs énképük, nincs hasadás ő és önmaga között, nincs viszonya magával.. ők teljesen egyek önmagukkal, az élettel, ami rajtuk keresztül nyilvánul meg, a létezéssel..
az állatok békéje ebből fakad, hiszen ha nem kap abból a finom illatú dologból amit eszünk, akkor ő is érezhet elégetetlenséget, de sosem fog gondolkodni felőle, hogy "mekkora egy surmó, hogy nem ad nekem".. vagy ha úgy piszkálom a lábát, a farkát, hogy neki nem tetszik, ő is érezhet fusztráltságot, amit testbeszéddel jelez is, de sosem fog gondolkodni a helyzetről, hogy "ez mekkora egy tahó, hogy velem buziskodik".. vagy ha fordulás közben nem veszem észre és rálépek, vagy meglököm, ugyanúgy megijed, ahogyan én, de sosem fog gondolkodni az esetről, hogy "milyen illetlen, milyen figyeletlen, sőt, biztosan direkt csinálta, hogy nekem ártson"..
az állatok kristálytisztán megmutatják nekünk, hogyan lehet úgy élni, hogy azt látjuk, ami van, csak ami van és nem azt, amit gondolunk róla.. bár ez az elme számára felfoghatatlan dolog..
pusztán ez a picike különbség, amivel kevesebbek, hogy nincsen elméjük, amivel a viszonyrendszerüket a pillanatnyi gondolataik és véleményeik szerint folyamatosan alakítják, tárolják és a világhoz igazítják, és ami a legkézenfoghatóbb, hogy nincsen "én és a dolgaim" birtoklás, ragaszkodás, viszonyrendszer a tudomásukban, na ezek hiánya által oly tiszták, spontának, békések és őszinték..
ezért élnek ők isten országában.. ez csak a jelképe annak, hogy ego, énkép, önösség nélkül élnek.. mert amit isten országának nevezünk, az a létezés valódi és természetes állapota, ami bennünk és közöttünk van.. itt és most.. ha csak nem az elméd ködfátyla eltakarja.. ezért nekünk ez csak az önátadás által nyilvánul meg.. minél önösebb vagy, annál sötétebbnek, csúnyábbnak  látod a világot, ami csak tükörként jelzi milyen energetikát dédelgetsz magadban..
a te belső tered a te felelősséged.. ha megérted, hogy a te valódi lényed nem e világi, hanem örök és időtlen, akkor a figyelmed a kintről a bentre irányul, arra amit érzékelsz, amit tapasztalsz, ami az egyetlen valóságod e világban.. vagy a fájdalmat, a negativitást, a panaszkodást választod, vagy pedig a létezés éber örömét, ami csendes és békés, mindenféle szélsőségektől mentes.. az elmének túl egyszerű, számára nem is érzékelhető állapot.. hiszen neki a macska is csak egy együgyű állat..

🐾💙🐾