én - Én - ÉN

felmerül a kérdés, meddig tartok én.. egyáltalán ki vagyok én? vagy inkább mi.. a folyton adatfeldolgozó, siető és lineáris ego, vagy az Egység Szent része ÉN? ez utóbbi a dualitáson kívül van.. nem lineáris.. tehát nem is dönt.. megnyilvánulása a LÉTezés.. minden amivel azonosítom magam, az egy hagymahéj, egy álarc, ami lehullik.. egy-egy megnyilvánulása a lehetségesnek.. de mi az, ami megnyilvánul általam.. mi az, ami áthatja a LÉTezést? a forma nem számít az a hagymahéj.. egy gondolat, egy minősítés, amit birtokolni akar az ego, hogy általa azonosuljon és létezését igazolja.. ami számít, az lineárisan érzékelhetetlen.. a kontextus.. és ki dönti el, melyikkel azonosulok? melyik az, amelyik dönt a kettő között? vagy bármi között? a megtapasztaló, lineáris én, vagy a tanú, a nem lineáris Valóság, azaz ÉN? kell lennie még valaminek.. valaminek, ami a lineárisból halad a nem lineáris felé.. egy összekötő.. az én és az ÉN erre képtelen.. létezik a tanuló, a transzcendens Én.. most úgy érzem, ez a Lélek, aki táncol a pengeélen.. de az is csak egy megnyilvánulása a lehetségesnek..

frissítés 2015.03.05.: kérdésre mindig érkezik válasz..
most azt érzem, hogy az egész emberi hármasságnak a megnyilvánulása szerves része az EGYetemes Tudatmezőnek.. a mezőben való elhelyezkedés és minőség határozza meg döntéseinket, amit a karmikus hajlamaink (sejtszintű memória) finomhangol.. ennek tudatában tudjuk tudatosságunk mértékét hatványozottan növelni, és megérezni, a Valóság nyilvánul meg általunk..