2015. június 10., szerda

célorientált vagy útorientált viszonyulás

első lépésnek át kell programozni a célorientált életmódot útorientált viszonyulássá, így természetes módon a jövőből a mostba tevődik át a fókusz.. a jelen pillanatban kezdjük keresni és találni, amit idáig a jövőbe vetítettünk ki..
a jövő egyenlő elménk azon részével, mely sosem nyilvánul meg.. amit egy ilyen viszonyulás átprogramozáskor érzékelhetünk arra hasonlít, mint amikor a száguldó autóban behúzzuk a kéziféket.. megrázkódunk, kicsit kellemetlen lehet, majd észrevesszük a lelassuló tér idő dimenziókat, s képesek leszünk a tudatosságunkkal befogadni a jelenlétet, ami körbeölel..
maga az útonjárás, a tudatunk fénnyé minősítése leszületésünk oka.. nem a célt kell szem előtt tartani, mert minden út a fénybe vezet, hanem a pillanatot, ami pillanatról pillanatra van.. mert az idő arra adatott, hogy időt adjon az úton..
csak elménk egy részét tudjuk a jövőbe helyezni a tudatunkkal.. ez is a mi döntésünk, hova tesszük a fókuszt.. ez is egy gondolat, amiért felelősek vagyunk.. a szabad akarat szépsége..       köszönöm..

fókuszban a pillanat..