2016. február 1., hétfő

nincs jövőnk, csak jelenünk

nincs jövőnk, csak jelenünk.. kemény szavak, de valósak.. az igazság csak egyszer fáj, és ismerete felszabadít.. ember ennél szebbet nem is mondhat, máskülönben csupán álmodozunk a közös jövőről, amit a múltból táplált gondolati mintákból az elménkben töltött súlyos időkben hívunk létre.. viszont a jelenlét ragyogó fényében megszentelődik a létezés minden pillanata, mely épphogy megnyilvánul, tova is illan az örökkévalóság szövetében..
létünk ezen érzékelése lüktet és pulzál, s oly természetes, oly nyilvánvaló, hogy nem visel el semmilyen programozottságot, vagy elme szintű viszonyulást.. spontán árad az egyén legmélyebb fénylő lényéből, mely magába foglal mindent..          köszönöm..

minden egyes csepp minden egyes pillanat..