2016. február 9., kedd

tulajdonságaink, mint magok..

összes tulajdonságunk - legyen az jónak, vagy rossznak címkézhető - csak akkor nyilvánul meg a maga természetességében a környezet felé, ha önmagunkon, önmagunkkal is működtetjük..
hiába vagyunk kedvesek kifelé, ha befelé, magunkkal nem.. akkor a kifelé kedveskedés is csak egy kompenzálás, egy megfelelni vágyás valamiféle elvárásnak..
amint lényünk legmélyéről indulva magunkhoz kedvesek vagyunk, sejtszinten a viszonyulásaink közé emelkedik ez a tulajdonság, s ragyogó áradással simogat meg mindenkit válogatás nélkül, aki a környezetünkben van..
így minden körülmény gyönyörű tükröt tart nekünk, hogy meglássuk árnyékos területeinket, amiket a fénybe emelhetünk a felismerés tudatosításával..
sorra vehetjük, vagy egyszerűen megfigyelhetjük mely tulajdonságokra leszünk figyelmesek, minek a hiányára, vagy többletére van affinitásunk.. a megértésre, a türelemre, a segítőkészségre, vagy a rosszindulatra, türelmetlenségre?
ami belülről fakad, az nyilvánvaló.. természetes, áradó, magyarázatra nem szoruló..
köszönöm..

tulajdonságaink, mint magok, csüngenek lényünkön.. mink van, azt vetjük, s aratjuk..