ezernyi szállal kötődünk mindenkihez és mindenhez.. egész eddigi életünk predesztinál arra, hogy úgy nézzünk ki mint egy szövetbe szőtt lény, akinek nincs önálló mozgástere, csak a szövedék hullámverései rángatják ide s oda.. amíg nem mered meglátni, hogy az a szűk és merev szövedék nem más, mint társadalmilag elfogadott és jóváhagyott viszonyulások mindenhez, ami csak létezik itt a földön, legyen az fizikai dolog, vagy mentális fogalom, mint pl. család, szülő, barát, addig szenvedsz.. abban a pillanatban, amikor ezzel tudatosan szembe nézel, elkezdődik a belső munka.. a valódi spirituális út..
