amíg egyetlen szállal is kötődsz, függsz a hozzád legközelebb állóhoz, addig nem látod őt színről színre, csak a véleményed, megítélésed ködfátylán keresztül, ami azt jelenti, hogy nem tudod őt valójában szeretni, csak birtokolni..
hiszen mindnyájan önálló, megvalósult, az életből forrásozó élőlények vagyunk, már eleve azok vagyunk, ha tudomást veszel róla, ha nem.. mert amikor megszülettél, még nem gondolkodtál magadról, sem a világról, nem volt véleményed semmiről, de az élet már akkor is élt rajtad keresztül, a mérhetetlen és időtlen intelligencia nyilvánul meg..
aztán azt az elmét, ami ezt felismerve megérthetné "ki vagyok valójában?" és "mi ez az egész?", azt elkezdi teletömni a család az iskola a társadalom szokásokkal és programokkal és vak magyarázatokkal a megmagyarázhatatlanra..
ha sikerül felismerned ezt a kollektív hipnózist, hogy te nem vagy azonos azzal az énképpel, amit beléd tápláltak és magad is alakítottad a környezeted visszaigazolásával, ami millió szállal kötődik mindenhez és mindenkihez, ha megérted magát a struktúrát, ami olyan mint egy álom, megérzed magadban azt a mély, minden változó megnyilvánulásod mögött rejlő változatlant, ami a létezésed érzete, ami mindig ugyanaz, amióta csak az eszedet tudod, akkor születik meg a rálátás, hogy miért nem tudod elfogadni a létezést olyannak amilyen, más szóval miért nem tudsz valójában szeretni, csak birtokolni és az érdekeid mentén viszonyulni, miért nem látsz ki a fejedből a gondolataid mögül, ami megszínezi azt a képet, amit látni vélsz..
ez olyan, mint egy billenő kapcsoló.. vagy megérted és látod a valóságot, vagy tudni és látni véled a valóságod.. vagy itt és most vagy, vagy ott és máskor.. vagy kétségben vagy, vagy maga vagy a bizonyosság, az egység.. ez belső ügy, nem külső.. a kérdésekre a választ nem tudni véled, hanem érteni fogod..
 |
| ❄💙❄ |
