hiába..

ha a világ megbolondul, az ellen már nem lehet mit csinálni.. 

megéljük azt a kort, amikor az értelem és a normalitás a legritkább kincs..

MikkaMakka, gyere haza!! a Földet ellepték a pomogácsok.. 

..

válság vagy járvány..

kegyetlennek tűnik az élet, de ez csak a felületes vizsgáló látja így.. valójában az élet a legbizonytalanabb jelenség.. ha mész az utcán, nem jut eszedbe, hogy ha kibicsaklik a bokád és kiesel a kocsi elé akkor halálra gázol.. mert ha mindig ilyesmi jutna az eszedbe, katatón elmeállapotba kerülnél, mert mozdulni sem mernél az állandó rettegéstől, hogy jajj mikor halok meg..
mindenki félti a kis sajátnak vélt életét, közben pedig robotként robotol valami cégnél vagy gyárban és gépként kezeli önmagát és a környezetét is, fél ránézni a másik emberre, mert az nagyon a másik és mit akarhat tőle, mert ő is csak az "én és a dolgaim" viszonyuláson keresztül tud kapcsolódni, hogy mit akar a másiktól, vagy szimplán közömbös és akkor meg is dögölhet az út szélén.. hát ezt nem nevezném féltenivaló életnek.. ez nem is élet, ez maga a halál.. leginkább lelki nyomor.. de hát beleszülettünk, beleneveltek, megszoktuk.. na talán most egy kis világ járvány felrázza az emberek elméjét, mert sem háború, sem válság, sem egyszerű járvány nem járt sikerrel.. de tartok tőle, hogy ez is csak hiszti lesz meg pánik, gyanakodva méregetik egymást az emberek, hogy vajon fertőzött-e a másik, és ha valakit letüsszent a másik, azt félelmében meglincseli.. hiszen jogos önvédelem..
az emberi hülyeség határtalan..
a lét, ami megnyilvánul az vakon működik, az ösztönök szintjén, mint a fűszál és az őzike, vagy mint egy vírus.. élni akar.. viszont amíg nem ébredünk rá tudatunk által a létezőségünk, élőségünk esszenciális nyilvánvalóságára, addig mi sem különbözünk egy vírustól.. növekedni és szaporodni akarunk.. az elme szintjén vagy növekszel vagy csökkensz.. vagy konjunktúra van, vagy válság van.. a létalapú viszonyulás ismeretlen terület annak, aki az elméjén keresztül él.. elhiszi, hogy bármit is kontrollálhat.. a valóság az, hogy az élet él rajtunk keresztül, nem pedig "nekem van életem".. így a tehetetlenségünk mély megértése, hiszen részei vagyunk valami megfoghatatlannak, felszabadít a rettegés és a pánik súlya alól.. hiszen úgyis az lesz, ami lesz.. és ez nem azt jelenti, hogy mostantól minden köhögő embert megcsókolok.. csupán a normalitás szintje születik meg, és minden azzá lesz ami már eleve.. s megérezhetjük, hogy valami mérhetetlennek vagyunk a részei.. már eleve..

...

álom vagy valóság..

az álmok akkor teljesülnek, amikor elengedjük őket.. vagy legalábbis annyira lemondunk róla, hogy már el is felejtjük.. már műhelyke sem ott van ahol volt, amikor arról álmodtam, hogy mennyire szeretnék egy műhely.cicát magam mellé..
mert már régen semmi sem az körülöttem mint pár évvel ezelőtt, minden megváltozott, csak aki tapasztal, én aki vagyok, a lét érzete ugyanaz, ami mindig is volt.. 

és két év után újra üvegcsét buckósítok, amikor azon kapom magam, hogy teljesült a régi álmom.. egy hófehér cica dorombol az ölemben, akit több mint egy évvel ezelőtt találtunk egy bokorban, amikor sétálni mentünk..

az élet része vagy, rajtad keresztül áramlik.. spontán és időtlen.. ha feszültséget érzel magadban, jusson eszedbe: ne akadályozd ragaszkodásokkal, kötöttségekkel, mert a valóság úgy is az lesz, aminek lennie kell.. csak magadat feszíted meg feleslegesen..

a végén megérted, hogy úgy is csak azt kell elfogadni, ami már van.. ami már eleve létezik..

💙🐾

együtt lenni

jó lenni.. bárhol, bármeddig, csak úgy.. az együttlétnek nem a mennyisége, hanem a minősége ami igazán fontos.. tudsz-e igazán ellazultan, komfortosan a testedben lenni, mindenféle viszonyulás, akarás, nem akarás és ellenállás nélkül?! 

nem feszülni, hanem lazulni a testedben.. bárkivel, bármikor, bárhol, bármiért..

a létezés már eleve életben tart.. miért is gondolod, hogy bármiért is aggodalmaskodni kell?!

💙

ami már eleve van..

a dualitás világában létező, folyton a jó és a rossz megítéléséből születő énkép képtelen megérteni a nonduális misztikus szavait, amit Buddha vagy Jézus is mondott.. csak megmagyarázza, átmagyarázza, kimagyarázza, félremagyarázza.. tehát egyedül a félreértés történhet meg.. az elme számára nem létezik az a transzcendens nézőpont, az a perspektíva, ami felülemelkedik a jó és a rossz meghasadt világán.. a misztikus a valóságban él, mert begyógyult a hasadás sebe lényében, egységessé lett, így láthatja azt, ami van.. sem többet, sem kevesebbet.. az ember vagy megérti mélyen létezésének nyilvánvalóságát, s hogy már eleve az ami, vagy elkülönül ettől, mint olaj a víztől, hiszen a meghasadt ember a jó és a rossz között vergődve nem talál felületet, ahol játszmáit kibontakoztathatná.. a kettő nem egy síkon van.. ha fontosabb a formaiság, a milyenség, a körülmény, akkor képtelen vagy meglátni a valóságot, mert figyelmed fókuszának nincs megfelelő perspektívája, csak a kis önös nézőpontodból nézed a világot, kutatva azt, amit jónak ítélsz, vagy azt, hogy jól járj..

egyetlen gyógymód létezik, bármi mást gondolsz vagy hiszel, ami a dualitás sebét begyógyítja.. egy csendes, belső munka.. a figyelmed egy része mindig éber őre legyen belső terednek.. s ne félj, azonnal érezni fogod, ha hamis vagy, vagy játszmázol, vagy át akarod verni a világot, vagy magadat, bármi okból, de leginkább mert megéri.. a legkisebb képmutatás is a meghasadt hamisságból fakad.. de ha figyelsz, érezni fogod a lelki szenvedést, amivel a tudat próbál felébreszteni, hogy észrevedd mit teszel most.. te teszed és most teszed.. magaddal.. ez jó hír, mert akkor tudsz is rajta változtatni, de csak te.. és csak most.. a felismeréssel, hogy mit teszel..

ez az egyetlen dolog, amiért felelősséget tudsz vállalni, hogy mi van benned.. mégis ez az egyetlen dolog, amit nem akarsz megtenni.. mert először szembesülnöd kellene a rosszaságoddal, hogy nem vagy olyan jó, mint ahogyan gondolod magadról, mint amilyen képet mutatsz magadról másoknak.. és magadnak..
és visszatértünk az énképhez, aminek elhívése az emberi nyomorúság forrása.. mert nem tudod ki vagy.. és ebből fakadóan vannak mások.. egy fájdalmas elkülönült világ, teli félelemmel és fenyegetéssel.. ez az énkép, az önösség világa.. és totálisan hamis.. hiszen csak a fejedben lévő viszonyokon alapszik, amit te gondolsz másokról, a világról, ami illúzió.. a te elhívésed miatt kap energiát és lesz valóságos.. de az csak a te világod.. hét milliárd embernek hétmilliárd külön világa van.. ezért ölt olyan formát az emberi világ, ahogyan most látjuk.. semmi egységesség, semmi együttérzés, csak az önös érdekek..

a felismeréssel, a megértéssel, hogy mit teszel, azonnal kiléphetsz az elmédből, s megpillanthatod a világot olyannak, amilyen.. se nem szép, se nem csúnya, se nem jó, se nem rossz.. olyan, amilyen.. mégis VAN.. és ez nyilvánvaló.. és megfellebbezhetetlen, hiszen a fű akkor is nő, ha nem kéred, a nap akkor is süt, ha nem figyelsz rá, és éjszaka akkor is eljő mindennap ha nem szereted, és a gyermek ha megfogant, akkor is kifejlődik az anyja hasában, ha nem gondolod végig, melyik sejtje hova kerüljön a kis testében..
lásd meg, hogy ennek az egésznek egy parányi része vagy.. már eleve.. mégis tökéletesen egyedi és megismételhetetlen.. ha tudomásul veszed, ha nem.. az egyetlen lehetőséged, hogy tudatában legyél, annak, hogy létezel.. túl van misztifikálva minden.. ez lenne a legtermészetesebb állapota az embernek.. a békés, nem ítélkező, együttérző, egyszeű létezés..

💙

jelenség..

mi marad a lemenő nap fényéből, ha közben figyelmed az elméd mélyén szavak, fogalmak és viszonyok után kutat, hogy megfoghatóvá tedd a megfoghatatlant?! hiszen a figyelmed egy.. vagy itt van, vagy ott van.. a valóság jelen idejű és totális.. ha figyelmed az elmédben időzik, lemaradsz az életről, arról, ami pillanatnyi, folyton változó, megfoghatatlan, de mégis nyilvánvaló a vansága.. amolyan jelenség.. vagy teljes figyelmeddel beleolvadsz a most szent terébe és akkor bár semmit sem tudsz mondani a naplemente színéről, - ami akár a perifériádon megtörténhet, viszont nem lesz lényeges - de mégis minden sejteddel megismerve a vanság mélységét, érzékeled azt, ami van.. sem többet, sem kevesebbet.. és mégis kielégít.. mert a valóság több mint elegendő.. az élet magáért való és túlcsorduló.. egyetlen dolgot tehetsz, nem állsz ellen, megengeded, hogy a te formádon keresztül is megnyilvánuljon..

💙🌤

egyetlen szál..

amíg egyetlen szállal is kötődsz, függsz a hozzád legközelebb állóhoz, addig nem látod őt színről színre, csak a véleményed, megítélésed ködfátylán keresztül, ami azt jelenti, hogy nem tudod őt valójában szeretni, csak birtokolni.. 

hiszen mindnyájan önálló, megvalósult, az életből forrásozó élőlények vagyunk, már eleve azok vagyunk, ha tudomást veszel róla, ha nem.. mert amikor megszülettél, még nem gondolkodtál magadról, sem a világról, nem volt véleményed semmiről, de az élet már akkor is élt rajtad keresztül, a mérhetetlen és időtlen intelligencia nyilvánul meg.. 

aztán azt az elmét, ami ezt felismerve megérthetné "ki vagyok valójában?" és "mi ez az egész?", azt elkezdi teletömni a család az iskola a társadalom szokásokkal és programokkal és vak magyarázatokkal a megmagyarázhatatlanra.. 

ha sikerül felismerned ezt a kollektív hipnózist, hogy te nem vagy azonos azzal az énképpel, amit beléd tápláltak és magad is alakítottad a környezeted visszaigazolásával, ami millió szállal kötődik mindenhez és mindenkihez, ha megérted magát a struktúrát, ami olyan mint egy álom, megérzed magadban azt a mély, minden változó megnyilvánulásod mögött rejlő változatlant, ami a létezésed érzete, ami mindig ugyanaz, amióta csak az eszedet tudod, akkor születik meg a rálátás, hogy miért nem tudod elfogadni a létezést olyannak amilyen, más szóval miért nem tudsz valójában szeretni, csak birtokolni és az érdekeid mentén viszonyulni, miért nem látsz ki a fejedből a gondolataid mögül, ami megszínezi azt a képet, amit látni vélsz.. 

ez olyan, mint egy billenő kapcsoló.. vagy megérted és látod a valóságot, vagy tudni és látni véled a valóságod.. vagy itt és most vagy, vagy ott és máskor.. vagy kétségben vagy, vagy maga vagy a bizonyosság, az egység.. ez belső ügy, nem külső.. a kérdésekre a választ nem tudni véled, hanem érteni fogod..

❄💙❄

az igazságot tanulni akaró..

a növények, az állatok, az egészen kicsi kisgyermekek, akiknek még nem fejlődött ki az elméje, mutatja meg neked a valóságot.. rajtuk keresztül az igazság tisztán nyilvánul meg, mert élők, spontának és totálisak.. ezek a minőségek mutatnak rá igazán a létezés valódi természetére.. az élettől elszigetelve az elméd viszonyulásaiba veszve, elszakadva a forrásodtól kutatod hiányaidra és vágyaidra a gyógyírt.. csak így hiheted el, hogy az igazságot magadhoz adhatod, hogy híján vagy belőle, mert a saját énképed illúziója eltakarja forrásod, a középpontod, amiből az igazság fakad, s minősége az, hogy élő és spontán és totális.. egyszerűen Van.. de te ha álomvilágodban élsz, minden más vagy, csak ez nem.. ezért elindulsz megtanulni az igazságot, ami lehetetlen, hiszen az azt feltételezi, hogy benned nincs, de ha magadhoz adod, akkor már birtokában leszel az igazságnak.. ezzel is csak saját illúziódat növeled, ha azt hiszed, hogy az igazságot birtokolhatod.. az lehetetlen, mert a lényed maga az, aki már eleve vagy..

az igazságra csak rámutatni lehet, de az csak a holdra mutató ujj, nem a hold.. az igazságból fakad minden, az igazság magját tartalmazza minden, az összes vallás, ami az útjelző táblák gyűjteménye.. persze a szélrózsa minden irányából meg lehet vizsgálni az útjelző táblákat, amik az igazság felé visznek, sőt ereklyeként haza is viheted, vagy meg is tanulhatod és visszamondhatod mint egy papagáj az összes táblát és metaforát, de attól még nem igazulsz meg, nem leszel beérkezett, végtelenül békés és boldog, attól még nem érted meg, hogy az igazságot nem lehet formává tenni, nem megfogható és nem birtokolható..

amíg lelki vakságod fátylát le nem veted, hogy az egész élet mint hologram, jelképek szintjén rámutat az igazságra, addig hiszed el gyerekes ostobaságaid között azt is, hogy az igazság birtokosa lehetsz és ezzel több, s jobb emberré válsz.. az elméd meghamisítja az érzékelésed és elkülönít az igazságtól.. úgy tűnik, mintha rajtad kívül lenne.. de ez illúzió.. ugyanaz az igazság néz vissza minden szempárból, mint aki vagy..

vagy mélyen, sejtszinten megérted, hogy a valóság az ami Van, mindenféle rózsaszín köd, aranyfények és ördögök meg istenek nélkül, vagy még szenvedsz addig, amíg ugyanerre a mély megértésre nem jutsz, hogy az egész színdarab benned zajlik.. az elméd elhasította magát egy jó és egy rossz részre, ami harcol egymással..
legkésőbb a fizikai formád halálakor értheted meg, hogy ezt a megtestesülésed elvesztegetted arra, hogy elméd színdarabját moziztad ahelyett, hogy tudatában lettél volna a létezésednek.. de nem szükségszerű ezt megvárni..

a felismerés jelenidejű lehetőség.. jobban mondva kizárólag egy helyen és időben lehetséges: itt és most.. viszont itt és most mindig a rendelkezésedre áll.. csak az a kérdés, vagy e elég bátor megérteni, hogy ha "csak" az van ami van, akkor te nem tudhatsz semmit.. és ettől az elméd retteg, mert így megszűnik a biztonsága, amire a létének szüksége van, hiszen nem rendelkezik önálló forrással, ő nem gyökeredzik a létben, csak a te gondolataidnak és viszonyulásaidnak az összessége, csak addig birtokolja az létéhez szükséges energiáidat, amíg elhiszed, hogy igaz, hogy jogos az összes gondolatod és viszonyulásod, amíg elhiszed, hogy te az énképed vagy..

ha megtapasztalod azt aki valójában vagy, a lényed, akit a lét tart életben, aki önálló forrással rendelkezik, ami ugyanaz az egy forrás, ami maga az igazság, hogy lényeg szintjén minden létező ugyanaz, akkor megérted végtelen tehetetlenséged és kiszolgáltatottságod, ami abban a pillanatban fel is szabadít a fájdalom alól, hiszen egy arasszal sem tudod meghosszabbítani az életedet.. s így már tapasztalatod lesz a nem tudás megértése, mert a rész sohasem ismerheti meg az egészet..

💙

Maci szerelmes..

ha megfigyeled a macskát, amikor mosakszik és utána kéjesen nyújtózkodva lepihen, a tekintetén, az arcán lehet látni azt a jó érzést, ahogy érzi magát a testén keresztül.. belülről érzékeli ami történik vele s körülötte..

ez az az Egy Élet ami ugyanaz minden megnyilvánult létezőben.. annyi a különbség, hogy egyedül az embernek van meg a lehetősége, hogy ezt tudatosan tudja, érzékelje..
ez különbözteti meg az embert az állattól, vagy akár csak egy fűszáltól.. a többi a program, amire a fizikai forma determinál.. hiszen a kutya kutyaként tud viselkedni, a macska pedig macskaként..

és ők most a formájukon a programjaikon keresztül próbálnak kapcsolódni.. ha a macska menekülni kezd programja szerint, bekapcsolja a kutya programját és zsákmánnyá lesz.. de ha a macska megfordul s szembenéz a kutyával, jelenléte, a formán keresztül megnyilvánuló tudat kivívja a kutyán keresztül megnyilvánuló önmaga elismerését, hogy létezése jogán jelen lehet e térben..
ezután, megtapasztalhatják valódi természetüket, mert érzékenyek és érzik egymás tereit, egymás lényét és kíváncsiak egymásra.. mint a szerelmesek, akik minden idegszálukkal figyelnek, figyelik a szerelmük tárgyát, hogy megismerjék, hogy összeolvadjanak vele..

az ember ezt az állapotot, a létezés valódi minőségét csak akkor tudja megtapasztalni, ha szerelmes.. ha igazán szerelmes és nem foglalkozik magával, az énképével, a viszonyrendszerével..

az állatkák ebben élnek, így élnek.. ezért szeretjük annyira a társaságukat.. őszinték, ártatlanok és teljesen odaadják magukat, semmit nem tartanak vissza..
nincs hátsó szándék, nincs érdek.. semmi.. csak a spontaneitás.. az Élet eleven és totális..

🐾💙🐾

vagy oktalanság, vagy ok-talan vagyokság..

hogy tud elmenni az ember amellett, hogy rá ne csodálkozna arra a misztériumra, amiből ő maga is fakad, aminek a része.. az, hogy VAGY, az sokkal fontosabb, minthogy milyen vagy..
a tudomány is csak odáig jut el, hogy az anyag.. na de mi az anyag.. mozgó valami, amit nem lehet megállítani.. ami megnyilvánult, az él, az mozog.. az élet nem főnév, hanem ige.. nem lehet kimerevíteni, megfogni, szabályokba önteni, azzal az élettelisége vész el..

a szülők elutasítják gyermekeiket, a testvér a testvért, mert nem úgy viselkedik ahogyan elvárja.. mert van elvárása.. hogy a másik MILYEN legyen.. nem azt nézi, nem annak örül, hogy VAN, létezik.. hanem fontosabb, hogy milyen..

teljesen vakok az életre.. szomorú.. de a mindent lehetővétevő élet bősége azt is megengedi, hogy akinek fontosabb az elhitt gondolatából fakadó félelme, az teljesen vakon nyomorúságban fecsérli el pillanatait, mit sem tudva létezésének csodájáról..

az életet érzékelni lehet.. ez a te egyetlen igaz valóságod, amit megtapasztalhatsz, ha a figyelmed fókuszát a milyenségedről a vagyokságodra viszed..
és igen, találkozni fogsz az összes félelmeddel, fájdalmaddal, de csak egyszer.. a fájdalom mindig arról tájékoztat, hogy elhittél valami hamisat, valami olyat, ami nem a valóság.. abban a pillanatban, amikor mélyen megérted, hogy azok csak a felszínedről szólnak, azok a dolgok nem a lényeged, nem a vagyságod, a lét érzetedhez semmi köze, egyszerűen látni fogod, hiszen tudni fogod, hogy az, amit magadról gondolsz, vagy amit mások gondolnak rólad, az nem te vagy.. nem lehetsz te..
hiszen egy testben megjelenő élőlény, egy misztérium vagy.. és amikor megtapasztalod magadat életként, meglátod saját jelenvalóságodat, akkor láthatod meg a másik embert is annak a misztériumnak, ami te magad is vagy.. az Egy Élet különböző megnyilvánulásai vagytok, és igen, a felszínetek pedig olyan amilyen..
az embert vagy a félelme vagy a vágya irányítja.. teljesen azonosulsz a belső teredben megjelenő negatív energiákkal.. a legkisebb feszültség is erről tájékoztat.. jogosnak érzed ott létüket, hiszen jogosnak ítéled a körülményt ami kiváltotta és így leszel te pl. a dühös ember, nem pedig az élőlény, akinek a terében düh jelent meg.. és ez mindaddig így lesz, amíg felelősséget nem vállalsz azért, ami benned zajlik.. pl. "most félelem/fájdalom/harag/düh van bennem".. amíg el nem különülsz a benned megjelenő dolgoktól, addig nem születhet meg az a perspektíva, amivel ráláthatsz a folyamatra.. ha ez megtörténik, tudsz választani, hiszen ki a fene ölelgetne keblén negatív, szenvedést okozó energetikát.. csak az, aki nem tudja mi zajlik benne, és azzal ráadásul teljesen azonosul is, mert jogosnak hiszi..
csak figyeld mi van benned.. figyelmed egy része mindig legyen éber őre belső terednek, s bármi is jeljen meg benne ne ítéld meg.. se nem jó, se nem rossz.. olyan, amilyen..
ez egy belső munka, csak te tudod megtenni.. a pszichológus csak a milyenségeddel foglalkozik, ezért csak felszíni sikerei lehetnek, valamivel jobbá tehet, de nem jóvá..
a belső munka a vagyokságoddal foglalkozik ezért nem jobban leszel tőle, hanem jól leszel és pont.. békés és boldog..
a létezés jó.. ha nincs tele a fejed gondolatokkal és tudod érzékelni a létezésed örömét, csak jól lehetsz, sehogy máshogy..
az elme mindent meg tud magyarázni, abban profi.. ha idáig elolvastad, ne gondolkozz rajta, csak próbáld megérezni a szavak mögötti értelmet.. az elme csak a lényeget nem érinti, mert nem érzékeli.. egyszerűen vak az életre..
merj látni, érzékelni, merj önmagad lenni.. egységes.. élő..

💙

gondolat formák..

ha egy évvel ezelőtt valaki azt mondja nekem, hogy ma nem ott leszek és nem úgy ahogyan és nem azokkal, hanem teljesen máshol és máshogyan és másokkal, értetlenül néztem volna rá, hogy: "de hát miért?" 

erre nincs válasz.. az élet olyan amilyen.. vagy küzd, ellenáll, lázad, vagy beletörik az ember.. az egyetlen józan viszonyulás látni magunk körül az élet áramlását és elfogadni azt ami van.. de csak azt.. nem amit gondolunk vagy feltételezünk az élethelyzetünkről.. 

meglátni magunk körül a valóságot.. a gondolatok és illúziók álmát.. hogy az embereknek fontosabb a saját elmetartalmuk, hogy mit gondolnak a másikról, mint maga az Élőlény.. 

az valóban nem gondolat forma.. nem megfogható, nem birtokolható.. szabadon szabadnak született, mert az Élet megtapasztalja önmagát..

minden Egy Életből Való..

intimitás

az állat nem kérdezi meg szabad-e most játszani vagy aludni, csak teszi, de teljesen, nem tart vissza magából semmit, hogy megéri-e visszahozni a labdát, vagy hanyatt hemperegni has vakarást kapni, és azt sem gondolja, hogy nem elég jól vakarod a hasát, egyszerűen "csak" teljes lényével teszi azt, amit éppen tesz, vagy adja át magát annak, amit éppen kap.. ahogyan magát nem ítéli meg, hiszen nem hisz el semmilyen képet magáról, amihez viszonyulna, úgy téged sem ítél meg, nem gondol semmit rólad.. annak lát, ami vagy, és "csak" annak, akkor és ott..

a kutyával való találkozás kitűnő lehetőség megfigyelni a benned lévő eltévedt Életenergiát, hiszen az állat nem rendelkezik énképpel, ezzel a hamis, ám társadalmilag elfogadott gondolati produktummal, így lehetőséged van a tükrében megpillantani saját félelmed..

ez az ítélet a "nem vagyok elég jó", ami megakadályozza a tiszta, félelem nélküli intimitást.. párhuzamos privát univerzumok találkoznak.. mit gondolsz magadról, mit gondolsz a másikról, mit gondolsz arról, hogy a másik mit gondol rólad és magáról.. stb..

tudsz-e úgy megérinteni egy emberi lényt, legyen az gyermeked, szülőd, szerelmed, hogy nem merül fel benned a félelem, hogy megfelelsz-e, szerethető vagy-e, elfogadható vagy-e a másik számára, egyszerűen csak érzed a bőrét a bőrödön..

tudsz-e úgy megölelni valakit, bárkit, hogy teljesen belemerülsz, nem ítéled meg sem magad, sem a másikat, hogy kik vagytok, milyen viszonyt ápoltok, egyszerűen csak érzed ahogyan dobog a szíve és veszi a levegőt a testében, hiszen ugyanaz az Életenergia dobogtatja a szívetek.. mered-e érzékelni a saját tested és azon keresztül a másik testét..

a formai elkülönültség illúzió.. ugyanaz néz ki minden szempárból és ugyanaz dobogtat minden szívet.. ❤

...

kívül vagy belül

földi életünk egyetlen valódi kapcsolata az Én és a Teremtőm viszonyulás.. egyetlen egy kérdés merül fel.. ki, hova helyezi el Teremtőjét.. magán kívülre, vagy önmagába..
ez olyannyira meghatározó az egyén életére, kapcsolataira nézve, hogy alapállásnak minősül.. ezen elhelyezkedést meglátva megérthetjük önmagunk s társaink működését, viselkedését.. s mint mindig a megismerés által megszeretünk, a szeretet által elfogadunk.. ez a folyamat önmagunk békéjét gyarapítja.. hiszen minden úgy jó, ahogy van..          köszönöm..

a hit és a tudás

hinni sok mindenben lehet, vagyis mindenben.. a hit egy kivetített kép, egy csupán ismerni vélt, meg nem tapasztalt megnyilvánulásról.. ebből fakad valótlansága.. a hit a nem tudás létállapotát adatott élhetővé tenni.. a nem tudás a kapcsolat hiánya.. a Teremtő Egységgel való kapcsolaté.. az Egység tudása, amit csak tapasztalással lehet sejtszinten megismerni..
amíg ez a kapcsolat ismeretlen, vagy hiányos, imával lehet a kapcsolódás szándékát kinyilvánítani.. az ima egy viszonyulás, egy út, ami a már ismerni vélt megváltoztatására, vagy megerősítésére adatott.. viszont ami Nyilvánvaló, az nem kíván megerősítést, és szükségtelen megváltoztatni..
az Egység tudása maga a Forrás, ami bennünk van, s mindent magába foglal.. ezért mindent elfogad, mert létállapota a béke, kapcsolódása az áhítat és a hála, hogy önnön tudatossága érzékelhető.. mindent elfogad, mert tudja, hogy minden megnyilvánulás a Létezés maga..
s a Létezés önmagáért való, mert maga Isten..          köszönöm..

minden út a fénybe vezet..

szövetbe szőtt fényszálak

lehetetlen szavakba önteni, mennyire egyszerű.. végtelenül egyszerű.. a létezés.. a szavak durva rendszerében elvész az a lehelet finom energia, ami áthatja, átszövi a teremtettség minden megnyilvánulását.. szövetbe szőtt fényszálak hálózata.. s ha egyszer felcsillan érzékelésünk előtt, nincs az a hiedelem, eszme, vagy dogma, mi megmagyarázná nem létét.. hiszen a valóság nyilvánvaló.. egyetlen dolgot tehetünk.. elfogadjuk, s jelenlétünkkel szemléljük, amint rajtunk keresztül áramlik.. minden ellenállás hiábavaló, s szenvedést szül.. hiszen a Rendszer működik, ha tudomást veszünk róla, ha nem.. minél több figyelmet kap, annál érzékelhetőbb, s annál erősebben hajtja az az öngerjesztő, önjutalmazó folyamat, amint a tudat önmagával rezonál, s felragyog az egyén fátyla mögül.. a létezés gyönyörű, s önmagáért való..          köszönöm..

fényszálak a szövetbe beleszőve..

önfigyelem

az önismeret elmélyítése s gyakorlatba ültetése, amikor a tanú figyelmével kísérjük nyomon mindennapjainkat.. ez munka.. ez erőt s bátorságot kíván, hiszen nem mindig az ideális reakciót választjuk.. felül kell emelkednünk emberi mivoltunkon s úgy szemlélni a megnyilvánulást..
ha kellő alapossággal s következetességgel végezzük a folyamatot, sejtszintű beidegződésekből fakadó vadhajtások erdejét láthatjuk meg.. ezen viselkedés képződmények megismerése s létezésük feltárása magával vonzza az elfogadást, önmagunk mindig mélyebb s mélyebb elfogadását..
ugyanakkor az ilyen jellegű programozottságink, ha fényre jönnek a tudatalattiból, tudatosodva bennünk, feladatukat vesztik, s automatikusan bekövetkezik az elengedés..

felismerjük, hogy minden helyzet értünk van s tükröt tart nekünk..

önfigyelem..