a létezés vagy öröm vagy agyalás..

a létezés, a testben levés totális érzékelése, élvezete.. totális önátadás.. jobban mondva az állatoknál nincs is mit átadni, hiszen nincs énképük, nincs hasadás ő és önmaga között, nincs viszonya magával.. ők teljesen egyek önmagukkal, az élettel, ami rajtuk keresztül nyilvánul meg, a létezéssel..
az állatok békéje ebből fakad, hiszen ha nem kap abból a finom illatú dologból amit eszünk, akkor ő is érezhet elégetetlenséget, de sosem fog gondolkodni felőle, hogy "mekkora egy surmó, hogy nem ad nekem".. vagy ha úgy piszkálom a lábát, a farkát, hogy neki nem tetszik, ő is érezhet fusztráltságot, amit testbeszéddel jelez is, de sosem fog gondolkodni a helyzetről, hogy "ez mekkora egy tahó, hogy velem buziskodik".. vagy ha fordulás közben nem veszem észre és rálépek, vagy meglököm, ugyanúgy megijed, ahogyan én, de sosem fog gondolkodni az esetről, hogy "milyen illetlen, milyen figyeletlen, sőt, biztosan direkt csinálta, hogy nekem ártson"..
az állatok kristálytisztán megmutatják nekünk, hogyan lehet úgy élni, hogy azt látjuk, ami van, csak ami van és nem azt, amit gondolunk róla.. bár ez az elme számára felfoghatatlan dolog..
pusztán ez a picike különbség, amivel kevesebbek, hogy nincsen elméjük, amivel a viszonyrendszerüket a pillanatnyi gondolataik és véleményeik szerint folyamatosan alakítják, tárolják és a világhoz igazítják, és ami a legkézenfoghatóbb, hogy nincsen "én és a dolgaim" birtoklás, ragaszkodás, viszonyrendszer a tudomásukban, na ezek hiánya által oly tiszták, spontának, békések és őszinték..
ezért élnek ők isten országában.. ez csak a jelképe annak, hogy ego, énkép, önösség nélkül élnek.. mert amit isten országának nevezünk, az a létezés valódi és természetes állapota, ami bennünk és közöttünk van.. itt és most.. ha csak nem az elméd ködfátyla eltakarja.. ezért nekünk ez csak az önátadás által nyilvánul meg.. minél önösebb vagy, annál sötétebbnek, csúnyábbnak  látod a világot, ami csak tükörként jelzi milyen energetikát dédelgetsz magadban..

a te belső tered a te felelősséged.. ha megérted, hogy a te valódi lényed nem e világi, hanem örök és időtlen, akkor a figyelmed a kintről a bentre irányul, arra amit érzékelsz, amit tapasztalsz, ami az egyetlen valóságod e világban.. vagy a fájdalmat, a negativitást, a panaszkodást választod, vagy pedig a létezés éber örömét, ami csendes és békés, mindenféle szélsőségektől mentes.. az elmének túl egyszerű, számára nem is érzékelhető állapot.. hiszen neki a macska is csak egy együgyű állat..

🐾💙🐾

egyetlen szál..

amíg egyetlen szállal is kötődsz, függsz a hozzád legközelebb állóhoz, addig nem látod őt színről színre, csak a véleményed, megítélésed ködfátylán keresztül, ami azt jelenti, hogy nem tudod őt valójában szeretni, csak birtokolni.. 

hiszen mindnyájan önálló, megvalósult, az életből forrásozó élőlények vagyunk, már eleve azok vagyunk, ha tudomást veszel róla, ha nem.. mert amikor megszülettél, még nem gondolkodtál magadról, sem a világról, nem volt véleményed semmiről, de az élet már akkor is élt rajtad keresztül, a mérhetetlen és időtlen intelligencia nyilvánul meg.. 

aztán azt az elmét, ami ezt felismerve megérthetné "ki vagyok valójában?" és "mi ez az egész?", azt elkezdi teletömni a család az iskola a társadalom szokásokkal és programokkal és vak magyarázatokkal a megmagyarázhatatlanra.. 

ha sikerül felismerned ezt a kollektív hipnózist, hogy te nem vagy azonos azzal az énképpel, amit beléd tápláltak és magad is alakítottad a környezeted visszaigazolásával, ami millió szállal kötődik mindenhez és mindenkihez, ha megérted magát a struktúrát, ami olyan mint egy álom, megérzed magadban azt a mély, minden változó megnyilvánulásod mögött rejlő változatlant, ami a létezésed érzete, ami mindig ugyanaz, amióta csak az eszedet tudod, akkor születik meg a rálátás, hogy miért nem tudod elfogadni a létezést olyannak amilyen, más szóval miért nem tudsz valójában szeretni, csak birtokolni és az érdekeid mentén viszonyulni, miért nem látsz ki a fejedből a gondolataid mögül, ami megszínezi azt a képet, amit látni vélsz.. 

ez olyan, mint egy billenő kapcsoló.. vagy megérted és látod a valóságot, vagy tudni és látni véled a valóságod.. vagy itt és most vagy, vagy ott és máskor.. vagy kétségben vagy, vagy maga vagy a bizonyosság, az egység.. ez belső ügy, nem külső.. a kérdésekre a választ nem tudni véled, hanem érteni fogod..

❄💙❄

az egyetlen kapu..

a valódi találkozáshoz egyetlen egy kapun át vezet az út.. megérezni a másik élőlényben ugyanazt az egy életet, ami forrása minden megnyilvánulásnak..

🐾💙🐾