jelenség..

mi marad a lemenő nap fényéből, ha közben figyelmed az elméd mélyén szavak, fogalmak és viszonyok után kutat, hogy megfoghatóvá tedd a megfoghatatlant?! hiszen a figyelmed egy.. vagy itt van, vagy ott van.. a valóság jelen idejű és totális.. ha figyelmed az elmédben időzik, lemaradsz az életről, arról, ami pillanatnyi, folyton változó, megfoghatatlan, de mégis nyilvánvaló a vansága.. amolyan jelenség.. vagy teljes figyelmeddel beleolvadsz a most szent terébe és akkor bár semmit sem tudsz mondani a naplemente színéről, - ami akár a perifériádon megtörténhet, viszont nem lesz lényeges - de mégis minden sejteddel megismerve a vanság mélységét, érzékeled azt, ami van.. sem többet, sem kevesebbet.. és mégis kielégít.. mert a valóság több mint elegendő.. az élet magáért való és túlcsorduló.. egyetlen dolgot tehetsz, nem állsz ellen, megengeded, hogy a te formádon keresztül is megnyilvánuljon..

💙🌤

tulajdonságaink, mint magok..

összes tulajdonságunk - legyen az jónak, vagy rossznak címkézhető - csak akkor nyilvánul meg a maga természetességében a környezet felé, ha önmagunkon, önmagunkkal is működtetjük..
hiába vagyunk kedvesek kifelé, ha befelé, magunkkal nem.. akkor a kifelé kedveskedés is csak egy kompenzálás, egy megfelelni vágyás valamiféle elvárásnak..
amint lényünk legmélyéről indulva magunkhoz kedvesek vagyunk, sejtszinten a viszonyulásaink közé emelkedik ez a tulajdonság, s ragyogó áradással simogat meg mindenkit válogatás nélkül, aki a környezetünkben van..
így minden körülmény gyönyörű tükröt tart nekünk, hogy meglássuk árnyékos területeinket, amiket a fénybe emelhetünk a felismerés tudatosításával..
sorra vehetjük, vagy egyszerűen megfigyelhetjük mely tulajdonságokra leszünk figyelmesek, minek a hiányára, vagy többletére van affinitásunk.. a megértésre, a türelemre, a segítőkészségre, vagy a rosszindulatra, türelmetlenségre?
ami belülről fakad, az nyilvánvaló.. természetes, áradó, magyarázatra nem szoruló..
köszönöm..

tulajdonságaink, mint magok, csüngenek lényünkön.. mink van, azt vetjük, s aratjuk..

a hit és a tudás

hinni sok mindenben lehet, vagyis mindenben.. a hit egy kivetített kép, egy csupán ismerni vélt, meg nem tapasztalt megnyilvánulásról.. ebből fakad valótlansága.. a hit a nem tudás létállapotát adatott élhetővé tenni.. a nem tudás a kapcsolat hiánya.. a Teremtő Egységgel való kapcsolaté.. az Egység tudása, amit csak tapasztalással lehet sejtszinten megismerni..
amíg ez a kapcsolat ismeretlen, vagy hiányos, imával lehet a kapcsolódás szándékát kinyilvánítani.. az ima egy viszonyulás, egy út, ami a már ismerni vélt megváltoztatására, vagy megerősítésére adatott.. viszont ami Nyilvánvaló, az nem kíván megerősítést, és szükségtelen megváltoztatni..
az Egység tudása maga a Forrás, ami bennünk van, s mindent magába foglal.. ezért mindent elfogad, mert létállapota a béke, kapcsolódása az áhítat és a hála, hogy önnön tudatossága érzékelhető.. mindent elfogad, mert tudja, hogy minden megnyilvánulás a Létezés maga..
s a Létezés önmagáért való, mert maga Isten..          köszönöm..

minden út a fénybe vezet..

fénylét

a legspirituálisabb élmény is "csak" szubjektív.. a tapasztaló érzékeli.. lineáris.. bizonyosságot kell szerezzünk, hogy létünk alanyi alapon magáért való.. ezt paradox módon a hiten túllépő tapasztalásokból érlelődő tudás által tehetjük sejtszinten részünkké.. mert nincs más dolgunk, mint a fény természetéből fakadóan sugározni s ragyogni..
amíg ezt nem érezzük, tudjuk, addig fénytörést okozunk, ami se nem jó, se nem rossz, csak egy állapot.. lineáris.. a fény nem lineáris.. a fény a kontextus, a megnyilvánult, s a meg nem nyilvánult lehetséges.. a fény maga a szeretet..          áldás..

Balaton ❤

köz.ép.pont

mielőtt egyesülünk az Isteni Abszolútummal, addig kizárólag a szubjektum abszolútuma létezik.. önmagunkból elindulva önmagunkba érkezve.. az egész létezés egy érzékelt gömb fraktál.. analóg, mint fent, úgy lent..
ezekben az időkben erősen fontos megtartanunk belső egyensúlyunkat.. ezt legegyszerűbben önfigyelemmel érhetjük el.. minden rezdülésünk, gondolatunk s érzésünk tudatában legyünk.. mindig.. kizárólag magunkkal foglalkozzunk, azzal, hogy én hogy reagáltam/gondoltam/mondtam egy adott helyzetben, nem pedig azzal, hogy a környezet milyen..

így a középpontunkba helyezzük magunkat, amit  önismerettel erősíthetünk.. ilyenkor szeretetben vagyunk minden körülmény között, ami valóban a köz.ép.pontja lesz.. mert rezgésünk a közre, a környezetre is épségesen fog hatni.. (gyönyörű s kódolt anyanyelvünk..)

különösképpen az elkövetkezendő napokban.. mindnyájan érezzük az egyre feszülő teret, s a megpróbáltatásokat.. értünk van.. általa lelünk középpontunkra, fénymagunkra, s készít fel bennünket a folyamatosan érkező, egyre magasabb rezgésű fényre..
szeptember 28-án, egy energetikai folyamat tetőzik, a teljes holdfogyatkozás kíséretében..
s utána mi lesz, azt csak Isten tudja.. viszont mi, fényküldöttek ezt várjuk oly régen, és sejtszinten érezzük, hogy jó lesz..

Áldás kísérjen mindnyájunkat az úton..

önfigyelem

az önismeret elmélyítése s gyakorlatba ültetése, amikor a tanú figyelmével kísérjük nyomon mindennapjainkat.. ez munka.. ez erőt s bátorságot kíván, hiszen nem mindig az ideális reakciót választjuk.. felül kell emelkednünk emberi mivoltunkon s úgy szemlélni a megnyilvánulást..
ha kellő alapossággal s következetességgel végezzük a folyamatot, sejtszintű beidegződésekből fakadó vadhajtások erdejét láthatjuk meg.. ezen viselkedés képződmények megismerése s létezésük feltárása magával vonzza az elfogadást, önmagunk mindig mélyebb s mélyebb elfogadását..
ugyanakkor az ilyen jellegű programozottságink, ha fényre jönnek a tudatalattiból, tudatosodva bennünk, feladatukat vesztik, s automatikusan bekövetkezik az elengedés..

felismerjük, hogy minden helyzet értünk van s tükröt tart nekünk..

önfigyelem..

önismeret

az önismeret az egyik leghatékonyabb eszköz az úton járáshoz.. mindnyájunknak van egy célunk, mi felé szándékozunk orientálódni.. az egy pont.. viszont az utat, mint egyenest csak két pont közé tudjuk húzni, így önmagunk helyzetének ismerete is szükséges.. ez jelen leszületésünkkor választott rezgésünk, energetikánk, amit mindig a mostban tudunk kalibrálni s viszonyítani..

lényünk megismerésére adatott az összes technika, legyen az fizikai, lelki, szellemi vagy spirituális.. ahány ember él a Földön, annyi félék vagyunk, s annyi úton járunk.. viszont minden út a fénybe vezet.. ebből következik, hogy mindegyik módszer jó, de egyik sem tökéletes.. valamennyiből ki kell válogatni azt, ami a javunkat szolgálja, ami a rezgésünkkel harmonizál.. s csak annyit..
ahogyan hangolódunk önmagunkra a szelektálás folyamat exponenciálisan válik nyilvánvalóvá..

ez az ismeret egyben önbizalommal s bátorsággal tölt el, ami erőt ad a tapasztaláshoz, ami a hitet sejtszintű tudássá minősíti át..

idővel befejezzük az árral szembeni úszást, s elkezdünk egységbe olvadni az áramlással..

ugyanakkor megértjük, mit miért éreztünk, cselekedtünk, a múltunk kérdései elillannak, jelenünk elcsendesedik, jövőnk kivilágosodik.. figyelmünket áthelyezhetjük megnyilvánulásunk magasabb dimenzióból fakadó forrása felé..          Áldás..

Pilis ❤

testünk lelkünk tükre

testünk egy tökéletesre teremtett műszer.. a lineáris és a transzcendens világ keresztmetszetében nyilvánul meg, otthont adva a léleknek.. minden ettől eltérő minősége, diszharmóniája, elménk állapotának következménye - akár előző inkarnációkból.. sokféleségünknek köszönhetően nincsen egységes szabály a jóra vagy a kevésbé jóra, csak tág, mankó szerű irányelvek léteznek.. ha tudatában vagyunk programozottságunknak és programozhatóságunknak, szenzorainkat finomhangolhatjuk testünk jelzéseire, s könnyedén eligazodhatunk, mit szeretne üzenni, s kialakíthatjuk saját létezésünk rendszerét..

tudatosságunk minőségében nyilvánulhat meg, mit és mennyit eszünk.. viszont gyakran nem vesszük figyelembe, hogy testünk sokszor jobban éhezik a mozgásra, mint bármiféle ennivalóra, hiszen energiát nem csak fosszilis ételből nyerhetünk.. csakráinkon keresztül a különböző dimenziók rendszeréből sejtszinten táplálhatjuk lényünket.. egy jóleső jógával vagy meridiántornával nem elhasználjuk energia készleteink, hanem pont feltöltjük azokat..
a civilizált társadalmak többsége túlsúlyos és szemük hozzászokott a látványhoz.. elhízásunk az érzelmi s egyéb energetikai kötöttségeink fizikai lerakódása.. elgondolkodtató, ha megnézzük a természeti népeket, minél szorosabb kapcsolatban élnek Földanyával, annál szikárabb, inasabb megjelenésűek..

s miután "mint fent, úgy lent", egyik a másik megnyilvánulása, így mindegy honnan kezdjük gyógyulásunkat - fizikai vagy lelki síkon - hatással lesz a másikra.. már a szándék kinyilvánításával, miszerint változni szeretnénk, csodák történhetnek, hogy mindnyájan tudatára ébredjünk földi életünk legfontosabb céljára, a Szeretetre.. s ezt először önmagunkon kezdjük mívelni..        Áldás..

egy év távlatából

egy évvel ezelőtt indultam el egy csodákkal teli úton, amin a legalapvetőbbnek hitt dogmák szűntek meg létezni s programok íródtak át.. ez az út a Jasmuheen féle 21 nap megélésével kezdődött, s azóta feje tetejére állt bennem minden.. alapból szélsőséges életem határait kitolva, a végletek között csapódtam ide-oda egy évig, s közben megpördült velem ötször a világ, mint centrifuga, hogy elhagyjak minden olyan érzést, gondolatot és kötöttséget, ami már nem szolgálja javamat..

ezt az időszakot minősíthetném így is úgy is, mégis - paradox módon - poláris világunk megértését az segíti, ha kerüljük a minősítést.. külső szemlélőként összegezzük tapasztalatainkat, amik a megélés által sejtszinten már a miénk, csak tudatunkra kell emelni az információkat..

egyik: minden paradoxon.. és mindent lehet magasabb nézőpontból nézni.. ezért nem létezik objektív igazság, csak az Egy Valóság..
másik: minden, amit érzékelünk, azt saját buborékunkon keresztül tesszük, vagy arra vetítjük ki, s kizárólag az jön a tudatunkba, a terünkbe, amire affinitásunk van.. ebből következik, hogy minden és mindenki csupán körülmény.. ezekről a körülményekről alkotott gondolatainkat, érzéseinket tanuljuk uralni.. a cél, feltétel nélküli Szeretettel fordulni minden megnyilvánulás felé..
harmadik: gondolatainkért felelősséggel tartozunk..
az egész esszenciája egy mondatban ennyi: "az van amit gondolsz"

köszönök minden pillanatot.. mert az idő arra adatott, hogy időt adjon az úton..

a pillanat..

van egy pillanat, amikor igazán jelen vagyok, s rálátok ezen leszületésem eddigi minden egyes pillanatának fájdalmára s örömére, magyarázatot kapva lelkem miértjeire, megérzem abban az egyetlen pillanatban azt az esszenciális rezgését, hogy ezért volt.. ezért az egyetlen egy pillanatért történt minden, hogy sejtszinten ezt az egyetlen egy pillanatot megérezhessem, hogy vagyOK.. köszönöm..

Napfogyatkozás dimenziói

belső MAGunk mindig tudja mikor mit kell tennünk s ezt a tudtunkra is adja.. ha elcsendesedünk, meghalljuk, ahogyan súgja..
az elmúlt hetekben átengedtem magam az evés örömeinek, s közben egyre erősebben érlelődött a tudat, hogy ez mellékvágány, s csak napok kérdése a visszatérés a Fényhez.. ami jelen leszületésem elsődleges feladata s küldetése, a legkülönbözőbb megnyilvánulási formákban..
körülbelül egy hete fogalmazódott meg a dátum: 03.20. többféle elmélettel tudtam megmagyarázni, miért ez az ideális nap, s hogy egyáltalán miért van szükség egy konkrét időpontra, de leginkább sejtszinten éreztem a létét..
az utolsó napokban kulminálódott a helyzet, az ego megnyilvánulásai egyre kétségbeesettebbek lettek, ezáltal mély és intenzív tanításokat kaptam a külvilág tükrében..
eljött ma.. most van.. s kaptam visszaigazolást, az egész lelki rákészülés, időpont sugallat és sejtszintű meggyőződés mibenlétéről, két cikk formájában: Zentai Anna asztrológus és Schilling Péter számmisztikája mai napra vonatkozó írásaiban..

Zsíros István Photography

köszönöm a lehetőséget, a Teremtettség tökéletességének érzékelésére..      Áldás..

én - Én - ÉN

felmerül a kérdés, meddig tartok én.. egyáltalán ki vagyok én? vagy inkább mi.. a folyton adatfeldolgozó, siető és lineáris ego, vagy az Egység Szent része ÉN? ez utóbbi a dualitáson kívül van.. nem lineáris.. tehát nem is dönt.. megnyilvánulása a LÉTezés.. minden amivel azonosítom magam, az egy hagymahéj, egy álarc, ami lehullik.. egy-egy megnyilvánulása a lehetségesnek.. de mi az, ami megnyilvánul általam.. mi az, ami áthatja a LÉTezést? a forma nem számít az a hagymahéj.. egy gondolat, egy minősítés, amit birtokolni akar az ego, hogy általa azonosuljon és létezését igazolja.. ami számít, az lineárisan érzékelhetetlen.. a kontextus.. és ki dönti el, melyikkel azonosulok? melyik az, amelyik dönt a kettő között? vagy bármi között? a megtapasztaló, lineáris én, vagy a tanú, a nem lineáris Valóság, azaz ÉN? kell lennie még valaminek.. valaminek, ami a lineárisból halad a nem lineáris felé.. egy összekötő.. az én és az ÉN erre képtelen.. létezik a tanuló, a transzcendens Én.. most úgy érzem, ez a Lélek, aki táncol a pengeélen.. de az is csak egy megnyilvánulása a lehetségesnek..

frissítés 2015.03.05.: kérdésre mindig érkezik válasz..
most azt érzem, hogy az egész emberi hármasságnak a megnyilvánulása szerves része az EGYetemes Tudatmezőnek.. a mezőben való elhelyezkedés és minőség határozza meg döntéseinket, amit a karmikus hajlamaink (sejtszintű memória) finomhangol.. ennek tudatában tudjuk tudatosságunk mértékét hatványozottan növelni, és megérezni, a Valóság nyilvánul meg általunk..