A következő címkéjű bejegyzések mutatása: középpont. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: középpont. Összes bejegyzés megjelenítése

2020. április 23., csütörtök

kollektív hazugság = igazság

az élet gyermek formájában testet ölt e világban, s a tudat figyel az érzékszervein keresztül, mit sem tudva önmagáról.. ártatlan mint egy kismadár.. de hamar elkezdik vakon tanítani, hogy ő Pistike és a fű zöld, az ég kék és a fa az padig fa.. és mindent elhisz és minden abszolút lesz számára, hiszen senki sem tudja megmondani neki, hogy ezek csak relatív fontos dolgok, a lényeg, az a formán keresztül megnyilvánuló élet, ami mindenben és mindenkiben ugyanaz.. hogyan is mondhatnák meg, ha maguk sem tudnak róla..

így születik meg az ember tragédiája, a legalapvetőbb hazugság, a léthazugság.. ami annyit jelent, hogy az ember nincs tudatában létezésének nyilvánvalósága felől, hogy már eleve az ami, hanem valamihez képest méri önmagát, az értékét..

innentől kezdve a gyerek elhiszi, hogy a felnőtt több nála és nem csak a forma szintjén függ tőle, így kialakul egy alá fölé rendelődési hierarchia, ami alapjaiban mérgezi meg kapcsolatukat.. elhiszi, hogy valamilyennek kell lennie, ki kell alakítson egy képet magáról, mert anyuka csak akkor szereti, ha szép ügyes és okos, mert anyuka vak az életre és nem tudja szeretni a gyereket önmagáért, azért mert létezik, csak ha olyan, amilyennek látni akarja..
elhitte, hogy ez a viszonyrendszer az egyetlen, amit a párkapcsolatába is tovább vihet és az első pillanatnyi szerelem elmúltával elkezdődik a közös énkép kiépítése, kik vagyunk együtt mit mutatunk a külvilágnak és belül viszont a felek pozicionálása indul, hogy ki irányít kit és ki hogyan zsarolja a másikat, hogy elérje azt, amit akar.. mert ugyebár nincs szükség minden évben új autóra/bútorra/bármire, amit az asszony ki harcol valami játszmával, hiszen ő is csak akkor szereti az urát, ha mindent megkap tőle, amit akar és akkor hiszi el hogy szereti az ura, ha mindent megad neki, amit akar..
elhitte azt is, ha nincs agyoniskolázva és három diplomája, akkor nem lesz jó munkahelye és óriási havi fizetése, amiből meg tudja venni azokat a dolgokat és szolgáltatásokat, amikről elhitte hogy szüksége van rá, mert menő, divatos, vagy egyszerűen mert ez "jár neki"..
elhitte, hogy valamilyen úton módon muszáj integráns része legyen a társadalomnak, ha nem politikus, akkor hajléktalan, vagy a kettő között valahol, de mindenféleképpen függő kapcsolatban a többi embertől..
elhitte, hogy a többi agyoniskolázott bármit is mond, az úgy van, hiszen megvan rá a képesítése, pedig ugyanúgy viszonyulnak mint ő, csak egy magasabb rendszernek hajolnak be, így szép lassan a gyermekben nyiladozó értelmet módszeresen pusztította és butította sztereotípiákkal..
..és mindezt azért tudta elhinni, mert mindenki ugyanúgy viszonyul mint ő, mert mindenki ugyanúgy elhitte mint ő és ezért tényleg mindenkit csak a teljesítmények, érdemek, elismerések és a hivatalos papírok érdekelnek, mint őt, mindenki mindenkit aszerint értékel, hogy az "én és a dolgaim" viszonyulásához passzol vagy sem, megéri vagy sem..
és leginkább azt hitte el, hogy van egy élete, amit birtokol és amivel azt tehet amit akar, amit kontrollálhat.. és miután birtokolja, el is veszítheti.. így születik meg a halálfélelem, ami az ember legelemibb félelme és a legnagyobb hazugsága.. hiszen az ember nem birtokol semmit.. ő maga az élet.. a megnyilvánult lét jelensége az élet, ami millió formán keresztül tapasztalja önmagát..

így lényegében az egész élete hazugságon alapszik, egy hazugság piramison, ahol az egyes hazugságok egymásra épülnek és egymást tartják fent..

képzeld el, hogy az agyad be van kamerázva, és hallhatóak lennének még a gondolataid is.. na így kezdj el élni úgy, hogy azonos legyél a belsőddel, ami idáig csak a te titkod volt..
na ez a te léthazugságod..

tehát ha elkezdenénk megvizsgálni minden egyes hazugságot kezdve ott, hogy miért van együtt egy pár, ha már nincsen közöttük intimitás, ha már nem szívesen ölelik meg egymást, csak összeköti őket a munka/gyerek/lakhatás/hitel/múlt és ezért elnyomva belső érzéseiket/ellenállásukat, megjátsszák a szerepüket, hogy megfeleljenek annak az énképnek, amit magukról gondolnak és amit mások gondolnak róluk, akkor meglátnák minden egyes hazugságukat, amit igaznak hittek és nagyon hamar ráborulna az emberre az egész eddigi élete..

így már nagyon könnyű megérteni, hogy egy olyan ember, akinek az élete a hiten alapszik, nem pedig a józan észen és a normalitáson, az elhiszi ha az agyoniskolázott hozzáértők, kollektíve elkezdenek mondani valamit, de mindenhonnan mindig ugyanazt, ami elvileg az életét veszélyezteti, azonnal beindul a pánik és elkezdi félteni a legféltettebb birtokát, az életét.. így lehet egy náthából tömegpánikot csinálni.. mert mindenki félti a léthazugságát, hogy neki élete van, vagy valakijének élete van, amit most elveszíthet.. ha bárki a józan ész mentén megnézi a központi statisztika szerinti előző évek azonos időszakában elhunytak számát és az magasabb a mostaninál, akkor jogosan merül fel a kérdés, hogy ez miféle pandémia?! de miután ez az épp aktuális kollektív hazugság, a józan eszet és a normalitást, aki nem hajlandó együtt bolondulni, azt feszítik keresztre/égetik meg mágján/ültetik börtönbe.. az adott kornak megfelelő módon..

mert az ember mit sem változott évezredek óta.. de a lényeg az, hogy mindent elhisz és jogos és ha a főnök/polgármester/apuka/pápa/ezredes azt mondja, akkor kérdés nélkül nyomja meg a gombot.. ja, hogy milyen gombot? az nem számít, csak az, hogy azt mondták.. igaz, egy atomtöltetet indított épp útjának, de hát ő nem tehet róla, hiszen azt mondták, nyomja meg.. ez a kiskorú ember.. ebből áll a társadalom.. és amíg ilyenek az emberek, addig lesznek vallási háborúk, gyarmatosítások, világháborúk, vagy éppen járvány, ha már túl sok a globális érdek összefűződés..

mert ha mindenkinek lenne egy csepp józan esze és megnézné a statisztikai hivatalok adatait, akkor senki nem hinné el, amit a médiából hall.. és akkor nem követelnék a vezetőktől, hogy "apu ments meg" mert ezt ami van, egyetlen egy vezető sem akarta.. csak az ember.. aki hiszékeny és gyáva.. így lesz egy eszetlen társadalom, aki saját magát űzi félelmében a szakadékba..

..és ez megy évezredek óta.. csak egy két ember volt, Jézus, Buddha, aki látott.. ők élték a létalapú viszonyulást, látták az életet és hogy minden hiábavaló, amíg nem tudod meg ki is vagy valójában..

így az, aki a csendes középpontból élve idáig sem vette ki a részét a társadalom teljesítmény hergelte dühödt, őrült hajszájából, az most szépen végignézi békés szemlélődéssel, hogy ugyanazzal az irammal a szakadékba vágtázik a társadalmi diadalmenet..

..és halkan csak annyit mond "hiába"..
ugyanebbe a bolondokházába érkezne, ezért örül, hogy nem létezik reinkarnáció, mert tudja, hogy a formából visszatérő élet a lét tökéletes nemlétébe merül, ahol mindig is volt..

..

2019. december 30., hétfő

mert a megfigyelő akkor is többet lát, ha éppen alszik..

bármit is csinálj, bármivel is foglalkozz, a külvilág soha sem tudja azt az elismerést megadni, amekkora örömet okoz maga a tevékenység, maga a folyamat, maga a cselekvés.. jelen időben.. pillanatról, pillanatra, amikor éppen történik.. ha nem örömmel teszed, amit teszel, nincs is miről beszélni.. önbántásnak nem rossz.. ha szerencséd van, megunod és változtatsz.. addig pedig csak kiterhelsz..

nincs olyan, hogy muszáj, csak olyan van, hogy nem vállalod a felelősséget önmagadért, a belső teredért, a viszonyulásodért.. kiskorúként élsz..
szabadságod egyenesen arányos felelősségvállalásod mértékével..

az élet belülről fakad.. ha önmagadból, a középpontodból kifelé érzékelsz, létezel, megérted, megtapasztalod, hogy minden örömet okoz.. mert az élet belülről fakadó és önjutalmazó..
a középpontból kezdődik a minőségi változás.. nem mennyiségi, hanem minőségi.. belülről jelenik meg a harmadik minőség, ami se nem jó, se nem rossz, hanem önmagáért való..
maga a létezésed.. már eleve az vagy.. élő..
egy látszólag profán testben megnyilvánult Isten..

💙🐾

2018. november 1., csütörtök

halott kultusz..

az elme alkotta társadalomban kiteljesedett a halott kultusz.. ami elmúlt, ami nincs, az hiány.. miért azzal foglalkozol, ami nincs?! ami halott?! ami nem létezik?! azért szenvedsz, mert azzal foglalkozol, ami nem létezik! miért nem azzal foglalkozol, ami létezik, ami VAN! figyelmed fókuszát miért nem arra irányítod, ami ÉL?! ne a halottakkal beszélgess, hanem az élőkkel! a halottak nem szólnak vissza, az élők viszont igen.. és lehet hogy olyat, ami nem tetszik! kockázatos dolog.. az élet a legbizonytalanabb létező a világon! kezdj el élni, mert a mókuskerék rabja maradsz mindaddig, amíg az érző felismerés szintjén meg nem érted, hogy a hiány alapú viszonyulásod volt/van/lesz oka minden szenvedésednek.. addig hiányt tapasztalsz meg kint is és önmagadban is, amíg meg nem tudod ki is vagy valójában..

lásd meg, ami van.. ez alatt azt értem, hogy csak azt ami van, és ne azt, amit gondolsz róla! csak érzékeld ami körbevesz, ami a közvetlen tapasztalatod..

és ami a legfontosabb, tapasztald meg, meddig érsz, hol vannak a határaid! mert addig csak gyökerek nélkül sodródsz az élet tengerén.. egyik gondolat a másik után és te jól elhiszed, hol ezt, hol azt, ettől egy hullámvasút az egész életed.. hol fent, hol lent.. a körülmények rángatnak, mint egy szélmalom..
ezek a gondolatok, de mi az, amit még érzékelsz az érzékszerveiddel és mi az amiről már csak gondolkozni tudsz.. ha ezt meg tudod különböztetni, megtapasztalod a lét bizonyosságod.. tudni fogod a határaid, mert odáig tartasz, ami a te közvetlen tapasztalatod, a gondolatok azok már csak a belső teredben jelennek meg.. az nem te vagy..

te vagy maga a figyelem.. legyél tudatos arra, amit a figyelmed horizontjára beengedsz.. ez az egyetlen felelősséged! és a következményeit is te fogod érezni..

ha szenvedsz azt, ha békés vagy, azt..

💙

2018. április 5., csütörtök

a jóléti társadalom lehetősége..

az embereket szükségszerűen vagy a vágyaik vagy a félelmeik irányítják minden döntésükben, minden reakciójukban.. csak reakció, mert ezen a szinten az akció nem létezik, csak reagálás, valamelyik félelmükre, vágyukra, mint egy robotgép.. aki érzékeny erre, meglátja a másik ember nyomógombját, ahol ha megérinti, aktiválja a fájdalmát, és úgy mozgathatja az érzelmi világán keresztül, mint egy bábut.. az egyik élvezi, a másik elszenvedi.. nem egyenrangú és egyáltalán nem békés állapot..

a természeti népeket is a vágyaik és félelmeik irányítják, amiket különböző hitekkel és rituálékkal kompenzálnak, így a maradék idejükben békésen tudnak élni, viszont ugyanúgy az elme szintjén léteznek, nem tudatosak magukra, inkább hasonlítanak egy állatkához, lakják a testüket, együtt élek a természettel, de ez nem minőségi, csak mennyiségi különbség a civilizált emberhez képest..
a természettel együtt élőknek nem marad idejük depressziósnak, hisztisnek lenni, vagy végletes függőségben tépelődni, hiszen azonnal megtapasztalnák, hogy ha nem csinálják meg amit kell, éhen maradnak, vagy megfagynak.. így ezeket a viszonyulásokat szabályozott rituálékkal tartják karban.. egy kis hiszti, dühöngés, egy kis drog, egy kis szexelés, de mind-mind a törzs által meghatározott módon, ami gyakran a fejlett társadalom számára hajmeresztő.. érdekességképpen ahány törzs, annyiféle kompenzáció.. hiszen emberevőék is megvannak győződve róla, hogy teljesen normális, amit csinálnak..

a tudat felhasználja az elmét, hogy létrehozza a civilizált jóléti körülményeket, ahol az emberek teret és időt kaphatnak megtapasztalni a végleteket és a végletes szenvedéseket.. az ego fejlődése szükségszerű az ember túléléséhez, hogy elérje a kifejlett kort, viszont innentől kezdve nem lenne rá szükség, ha a személyiség addigra, az odáig a környezetével közösen kialakított énképét teljes mértékben el nem hinné..

az embernek lehetősége van a szenvedésén keresztül megérteni, hogy mi az, ami nem valódi, ami tünékeny és változó.. ez vonatkozik az összes emberi lényre, bárhol is éljen.. csak aki sokat szenved, abban előbb-utóbb kérdések merülnek fel..
és a kérdések megszületésével megszülethet a kereső.. ez egy ördögi kör, mert a kereső a keresett.. így a találás nem történhet azonos szinten.. a találás a transzcendens síkon születhet meg.. aki talál, az már nem ugyanaz, mint aki keresni indult..
ez az emberi létezés misztériuma..

a létezés misztériuma..


2016. február 29., hétfő

a színpadon..

szemlélem elmém színpadán a gondolatok, s érzések táncát..
azonosultságom mértékében süppedek a szerepek mélyére, valamint köz.ép.pontom közelítésével távolodok a szemlélő pozíciója felé, s fénylenek át hagymahéjaim, melyeket magamra halmoztam élete(i)m folyamán, hogy a tudat ragyogó fényében átvilágított szépséges színjátékok megismerésével leolvasszam mag.amról mindezen súlyokat, csökkentve a lényemből áradó fény fénytörését..
hálásan köszönök minden áldottan teremtett körülményt, ami ezeket a tapasztalásokat a létbe hívja, s tükrében kíméletlenül szembesít az eddig elodázott feladatokkal.. köszönöm..

..

2015. szeptember 23., szerda

köz.ép.pont

mielőtt egyesülünk az Isteni Abszolútummal, addig kizárólag a szubjektum abszolútuma létezik.. önmagunkból elindulva önmagunkba érkezve.. az egész létezés egy érzékelt gömb fraktál.. analóg, mint fent, úgy lent..
ezekben az időkben erősen fontos megtartanunk belső egyensúlyunkat.. ezt legegyszerűbben önfigyelemmel érhetjük el.. minden rezdülésünk, gondolatunk s érzésünk tudatában legyünk.. mindig.. kizárólag magunkkal foglalkozzunk, azzal, hogy én hogy reagáltam/gondoltam/mondtam egy adott helyzetben, nem pedig azzal, hogy a környezet milyen..

így a középpontunkba helyezzük magunkat, amit  önismerettel erősíthetünk.. ilyenkor szeretetben vagyunk minden körülmény között, ami valóban a köz.ép.pontja lesz.. mert rezgésünk a közre, a környezetre is épségesen fog hatni.. (gyönyörű s kódolt anyanyelvünk..)

különösképpen az elkövetkezendő napokban.. mindnyájan érezzük az egyre feszülő teret, s a megpróbáltatásokat.. értünk van.. általa lelünk középpontunkra, fénymagunkra, s készít fel bennünket a folyamatosan érkező, egyre magasabb rezgésű fényre..
szeptember 28-án, egy energetikai folyamat tetőzik, a teljes holdfogyatkozás kíséretében..
s utána mi lesz, azt csak Isten tudja.. viszont mi, fényküldöttek ezt várjuk oly régen, és sejtszinten érezzük, hogy jó lesz..

Áldás kísérjen mindnyájunkat az úton..

2015. augusztus 8., szombat

fényszálak

fényszálakkal kapcsolódunk egymáshoz.. s mindenhez..

ha a középpontunkban vagyunk, ezek a fényszálak ragyognak, mentesek minden elvárástól, birtoklástól, ragaszkodástól, megfelelni s megfeleltetni vágyástól.. teljes az elfogadás és a megértés..
vágyunk megvalósítását, megélését nem terheljük rá a fényszálra, hiszen ha a középpontunkban vagyunk, azaz öröm állapota, amikor mindenünk megvan.. minden van..
nincs akarás, nincs vágy, nincs hiány..
amint megengedjük magunknak a hiány alapú viszonyulást, a fényszálak elhomályosodnak, elsötétednek, súlyossá és merevvé válnak, kötöttséggé minősülnek át..

helyezzük magunkat középpontunkba s a világunk is rendre igazodik..              Ámen..

fénylő fényszál.. ❤

2015. június 1., hétfő

önmagunk felfedezése

mindnyájan a saját démonainkkal küzdünk életünk folyamán.. erre ideális terep egy olyan munkahely, ahol egyben élsz is, és egyes egyedül vagy.. csendben.. a csend mindent elmond, ha figyelmesen hallgatjuk.. nem kerülhetjük ki sem a gondolataink, sem az érzéseink.. idővel sejtszinten megtanuljuk, hogy felelősséggel tartozunk értük..

minél jobban a középpontunkban vagyunk, annál kevesebb kérdés és magyarázat születik a körülményekre, mert az emelkedés része az elengedés, ami felszámolja a szükség hiedelmét is.. az út végén csak Egy marad.. olyan, mint egy fraktál gömb.. amikor megérkezünk középre, kifordul az egész s magába foglal mindent..

a jó gyógyító csak kérdez, s a megválaszolás folyamatában ébredünk rá feladataink létére s gyökerére..

a megismerés által a félelem átminősül szeretetté, s így feloldozódik a kötelék..

ugyanazon megnyilvánulás ha csak egy picit is, de más-más reakciót vált ki mindnyájunkból, érzelmi kötődéseink minőségének függvényében.. amikor egy adott szituáció foglalkoztat, az adott forma előtérbe kerül elmémben.. nem erősítem, nem gyengítem, csak figyelem.. ebben az állapotban egyszer csak tudatomba érkezik egy oviskori szituáció, ami a legelső kapcsolatom az adott megnyilvánulással.. ekkor megnézhetem a kialakult érzelmi kötődésemet s viszonyomat a formával..

kizárólag önmagunkhoz képest tudunk viszonyítani, hiszen nem tudhatjuk, a másik megteremtettsége óta, útja során, életei alatt miket halmozott fel, vagy engedett el.. ha mégis megpróbáljuk, torz képet kapunk..