a növények, az állatok, az egészen kicsi kisgyermekek, akiknek még nem fejlődött ki az elméje, mutatja meg neked a valóságot.. rajtuk keresztül az igazság tisztán nyilvánul meg, mert élők, spontának és totálisak.. ezek a minőségek mutatnak rá igazán a létezés valódi természetére.. az élettől elszigetelve az elméd viszonyulásaiba veszve, elszakadva a forrásodtól kutatod hiányaidra és vágyaidra a gyógyírt.. csak így hiheted el, hogy az igazságot magadhoz adhatod, hogy híján vagy belőle, mert a saját énképed illúziója eltakarja forrásod, a középpontod, amiből az igazság fakad, s minősége az, hogy élő és spontán és totális.. egyszerűen Van.. de te ha álomvilágodban élsz, minden más vagy, csak ez nem.. ezért elindulsz megtanulni az igazságot, ami lehetetlen, hiszen az azt feltételezi, hogy benned nincs, de ha magadhoz adod, akkor már birtokában leszel az igazságnak.. ezzel is csak saját illúziódat növeled, ha azt hiszed, hogy az igazságot birtokolhatod.. az lehetetlen, mert a lényed maga az, aki már eleve vagy..
az igazságra csak rámutatni lehet, de az csak a holdra mutató ujj, nem a hold.. az igazságból fakad minden, az igazság magját tartalmazza minden, az összes vallás, ami az útjelző táblák gyűjteménye.. persze a szélrózsa minden irányából meg lehet vizsgálni az útjelző táblákat, amik az igazság felé visznek, sőt ereklyeként haza is viheted, vagy meg is tanulhatod és visszamondhatod mint egy papagáj az összes táblát és metaforát, de attól még nem igazulsz meg, nem leszel beérkezett, végtelenül békés és boldog, attól még nem érted meg, hogy az igazságot nem lehet formává tenni, nem megfogható és nem birtokolható..
amíg lelki vakságod fátylát le nem veted, hogy az egész élet mint hologram, jelképek szintjén rámutat az igazságra, addig hiszed el gyerekes ostobaságaid között azt is, hogy az igazság birtokosa lehetsz és ezzel több, s jobb emberré válsz.. az elméd meghamisítja az érzékelésed és elkülönít az igazságtól.. úgy tűnik, mintha rajtad kívül lenne.. de ez illúzió.. ugyanaz az igazság néz vissza minden szempárból, mint aki vagy..
vagy mélyen, sejtszinten megérted, hogy a valóság az ami Van, mindenféle rózsaszín köd, aranyfények és ördögök meg istenek nélkül, vagy még szenvedsz addig, amíg ugyanerre a mély megértésre nem jutsz, hogy az egész színdarab benned zajlik.. az elméd elhasította magát egy jó és egy rossz részre, ami harcol egymással..
legkésőbb a fizikai formád halálakor értheted meg, hogy ezt a megtestesülésed elvesztegetted arra, hogy elméd színdarabját moziztad ahelyett, hogy tudatában lettél volna a létezésednek.. de nem szükségszerű ezt megvárni..
a felismerés jelenidejű lehetőség.. jobban mondva kizárólag egy helyen és időben lehetséges: itt és most.. viszont itt és most mindig a rendelkezésedre áll.. csak az a kérdés, vagy e elég bátor megérteni, hogy ha "csak" az van ami van, akkor te nem tudhatsz semmit.. és ettől az elméd retteg, mert így megszűnik a biztonsága, amire a létének szüksége van, hiszen nem rendelkezik önálló forrással, ő nem gyökeredzik a létben, csak a te gondolataidnak és viszonyulásaidnak az összessége, csak addig birtokolja az létéhez szükséges energiáidat, amíg elhiszed, hogy igaz, hogy jogos az összes gondolatod és viszonyulásod, amíg elhiszed, hogy te az énképed vagy..
ha megtapasztalod azt aki valójában vagy, a lényed, akit a lét tart életben, aki önálló forrással rendelkezik, ami ugyanaz az egy forrás, ami maga az igazság, hogy lényeg szintjén minden létező ugyanaz, akkor megérted végtelen tehetetlenséged és kiszolgáltatottságod, ami abban a pillanatban fel is szabadít a fájdalom alól, hiszen egy arasszal sem tudod meghosszabbítani az életedet.. s így már tapasztalatod lesz a nem tudás megértése, mert a rész sohasem ismerheti meg az egészet..
az igazságra csak rámutatni lehet, de az csak a holdra mutató ujj, nem a hold.. az igazságból fakad minden, az igazság magját tartalmazza minden, az összes vallás, ami az útjelző táblák gyűjteménye.. persze a szélrózsa minden irányából meg lehet vizsgálni az útjelző táblákat, amik az igazság felé visznek, sőt ereklyeként haza is viheted, vagy meg is tanulhatod és visszamondhatod mint egy papagáj az összes táblát és metaforát, de attól még nem igazulsz meg, nem leszel beérkezett, végtelenül békés és boldog, attól még nem érted meg, hogy az igazságot nem lehet formává tenni, nem megfogható és nem birtokolható..
amíg lelki vakságod fátylát le nem veted, hogy az egész élet mint hologram, jelképek szintjén rámutat az igazságra, addig hiszed el gyerekes ostobaságaid között azt is, hogy az igazság birtokosa lehetsz és ezzel több, s jobb emberré válsz.. az elméd meghamisítja az érzékelésed és elkülönít az igazságtól.. úgy tűnik, mintha rajtad kívül lenne.. de ez illúzió.. ugyanaz az igazság néz vissza minden szempárból, mint aki vagy..
vagy mélyen, sejtszinten megérted, hogy a valóság az ami Van, mindenféle rózsaszín köd, aranyfények és ördögök meg istenek nélkül, vagy még szenvedsz addig, amíg ugyanerre a mély megértésre nem jutsz, hogy az egész színdarab benned zajlik.. az elméd elhasította magát egy jó és egy rossz részre, ami harcol egymással..
legkésőbb a fizikai formád halálakor értheted meg, hogy ezt a megtestesülésed elvesztegetted arra, hogy elméd színdarabját moziztad ahelyett, hogy tudatában lettél volna a létezésednek.. de nem szükségszerű ezt megvárni..
a felismerés jelenidejű lehetőség.. jobban mondva kizárólag egy helyen és időben lehetséges: itt és most.. viszont itt és most mindig a rendelkezésedre áll.. csak az a kérdés, vagy e elég bátor megérteni, hogy ha "csak" az van ami van, akkor te nem tudhatsz semmit.. és ettől az elméd retteg, mert így megszűnik a biztonsága, amire a létének szüksége van, hiszen nem rendelkezik önálló forrással, ő nem gyökeredzik a létben, csak a te gondolataidnak és viszonyulásaidnak az összessége, csak addig birtokolja az létéhez szükséges energiáidat, amíg elhiszed, hogy igaz, hogy jogos az összes gondolatod és viszonyulásod, amíg elhiszed, hogy te az énképed vagy..
ha megtapasztalod azt aki valójában vagy, a lényed, akit a lét tart életben, aki önálló forrással rendelkezik, ami ugyanaz az egy forrás, ami maga az igazság, hogy lényeg szintjén minden létező ugyanaz, akkor megérted végtelen tehetetlenséged és kiszolgáltatottságod, ami abban a pillanatban fel is szabadít a fájdalom alól, hiszen egy arasszal sem tudod meghosszabbítani az életedet.. s így már tapasztalatod lesz a nem tudás megértése, mert a rész sohasem ismerheti meg az egészet..
 |
| 💙 |
