függetlenség..

szabadságot csak annak lehet adni, aki nem szabad..

🩵

bárki, de nem akárki..

mai posztmodern társadalmunk, ahol mindent lehet de semmi nem számít, semminek nincsen jelentősége, olyan távol került a normalitástól, hogy ma már az összes mozzanata létrontó és élet ellenes bűncselekmény..
..de az éber figyelem, az idők végén (is) megpillanthatja a létezés forrásának esszenciáját.. 

💙

nyák.óra

paradox módon a te legértékesebb kincsed valójában egy nem létező jelenség: az idő.. a digitális elme számára felfoghatatlan az analóg valóság örök most végtelen tere..
mert minden fűszál egyszerre nő..

💙 nyák.óra 💙

munka az, amit nem szívesen csinál az ember

a munka az nem munka, hanem tevékenység.. nem egy különálló dolog, amit meg kell csinálni, mert muszáj, hanem az élet része, ami rajtad keresztül is megnyilvánul..
ha sikerül begyógyítanod az elkülönültség sebét magadban, hogy vagy te, mint különálló entitás és van a rajtad kívülálló világ, akkor a tevékenység örömöt és boldogságot fakaszt benned, hiszen mélyen megérted, hogy az egyetlen valóságod a jelen pillanat, bármit is tegyél éppen.. mert az élet jelen idejű jelenség.. a létezésedet csak és kizárólag a mostban tudod érzékelni.. ha nosztalgiázol, azt is csak most teszed.. tehát történjen bármi is, tegyél bármit is, azt pillanatról pillanatra tapasztalhatod meg.. ezáltal a nehézség pedig feladatként a belső éberségedet növeli, nem pedig kín és nyűg formájában jelenik meg..
az élet egy kis szegmense ez, de a megértés által a figyelmedet az elsődleges tapasztalati térre, a belső valóságodra irányíthatod és a figyelmed tere fokról fokra birtokba vesz minden területet, így a szélsőséges szenvedés és a hajrá hurrá flesselés és csapatás, vagyis a duális világ két szélsősége helyett megjelenik egy harmadik minőség, ami békés és boldog, ami az elme számára egy befóuszálhatatlan  kiegyensúlyozott középút..
és igen, attól még meg fognak zabálni a szúnyogok, és még a könyöködet is bevághatod de nagyon, viszont a testi fájdalom az egy olyan, amilyen dolog, megtörténik.. viszont a lelki szenvedés, ellenállás, amit az elméddel hozzá társítasz, hogy jajj szegény én, nem ezt érdemeltem, kiszúr velem az élet, stb, az kibírhatatlan..
ez a mérhetetlen lufivá növelhető szenvedéscsomag, amitől megszabadíthatod magad, ha megérted, hogy ezt bizony saját magaddal te teszed.. az elmédben valóságnak hitt gonolatok és viszonyulások láncolatával..
..és ha már az elmédet nem köti le hogy sirassa, sajnáltassa, vagy éppen magasztalja saját magadról kialakított képedet, akkor érezheted meg a belső csendet, aminek terében észlelni kezded a létezést.. ami van.. ami adódik.. ami mindig olyan, amilyen.. hogy a Balaton pont útba esik..

💙☀

együtt lenni

jó lenni.. bárhol, bármeddig, csak úgy.. az együttlétnek nem a mennyisége, hanem a minősége ami igazán fontos.. tudsz-e igazán ellazultan, komfortosan a testedben lenni, mindenféle viszonyulás, akarás, nem akarás és ellenállás nélkül?! 

nem feszülni, hanem lazulni a testedben.. bárkivel, bármikor, bárhol, bármiért..

a létezés már eleve életben tart.. miért is gondolod, hogy bármiért is aggodalmaskodni kell?!

💙

jelenség..

mi marad a lemenő nap fényéből, ha közben figyelmed az elméd mélyén szavak, fogalmak és viszonyok után kutat, hogy megfoghatóvá tedd a megfoghatatlant?! hiszen a figyelmed egy.. vagy itt van, vagy ott van.. a valóság jelen idejű és totális.. ha figyelmed az elmédben időzik, lemaradsz az életről, arról, ami pillanatnyi, folyton változó, megfoghatatlan, de mégis nyilvánvaló a vansága.. amolyan jelenség.. vagy teljes figyelmeddel beleolvadsz a most szent terébe és akkor bár semmit sem tudsz mondani a naplemente színéről, - ami akár a perifériádon megtörténhet, viszont nem lesz lényeges - de mégis minden sejteddel megismerve a vanság mélységét, érzékeled azt, ami van.. sem többet, sem kevesebbet.. és mégis kielégít.. mert a valóság több mint elegendő.. az élet magáért való és túlcsorduló.. egyetlen dolgot tehetsz, nem állsz ellen, megengeded, hogy a te formádon keresztül is megnyilvánuljon..

💙🌤

egyetlen szál..

amíg egyetlen szállal is kötődsz, függsz a hozzád legközelebb állóhoz, addig nem látod őt színről színre, csak a véleményed, megítélésed ködfátylán keresztül, ami azt jelenti, hogy nem tudod őt valójában szeretni, csak birtokolni.. 

hiszen mindnyájan önálló, megvalósult, az életből forrásozó élőlények vagyunk, már eleve azok vagyunk, ha tudomást veszel róla, ha nem.. mert amikor megszülettél, még nem gondolkodtál magadról, sem a világról, nem volt véleményed semmiről, de az élet már akkor is élt rajtad keresztül, a mérhetetlen és időtlen intelligencia nyilvánul meg.. 

aztán azt az elmét, ami ezt felismerve megérthetné "ki vagyok valójában?" és "mi ez az egész?", azt elkezdi teletömni a család az iskola a társadalom szokásokkal és programokkal és vak magyarázatokkal a megmagyarázhatatlanra.. 

ha sikerül felismerned ezt a kollektív hipnózist, hogy te nem vagy azonos azzal az énképpel, amit beléd tápláltak és magad is alakítottad a környezeted visszaigazolásával, ami millió szállal kötődik mindenhez és mindenkihez, ha megérted magát a struktúrát, ami olyan mint egy álom, megérzed magadban azt a mély, minden változó megnyilvánulásod mögött rejlő változatlant, ami a létezésed érzete, ami mindig ugyanaz, amióta csak az eszedet tudod, akkor születik meg a rálátás, hogy miért nem tudod elfogadni a létezést olyannak amilyen, más szóval miért nem tudsz valójában szeretni, csak birtokolni és az érdekeid mentén viszonyulni, miért nem látsz ki a fejedből a gondolataid mögül, ami megszínezi azt a képet, amit látni vélsz.. 

ez olyan, mint egy billenő kapcsoló.. vagy megérted és látod a valóságot, vagy tudni és látni véled a valóságod.. vagy itt és most vagy, vagy ott és máskor.. vagy kétségben vagy, vagy maga vagy a bizonyosság, az egység.. ez belső ügy, nem külső.. a kérdésekre a választ nem tudni véled, hanem érteni fogod..

❄💙❄

a jóléti társadalom lehetősége..

az embereket szükségszerűen vagy a vágyaik vagy a félelmeik irányítják minden döntésükben, minden reakciójukban.. csak reakció, mert ezen a szinten az akció nem létezik, csak reagálás, valamelyik félelmükre, vágyukra, mint egy robotgép.. aki érzékeny erre, meglátja a másik ember nyomógombját, ahol ha megérinti, aktiválja a fájdalmát, és úgy mozgathatja az érzelmi világán keresztül, mint egy bábut.. az egyik élvezi, a másik elszenvedi.. nem egyenrangú és egyáltalán nem békés állapot..

a természeti népeket is a vágyaik és félelmeik irányítják, amiket különböző hitekkel és rituálékkal kompenzálnak, így a maradék idejükben békésen tudnak élni, viszont ugyanúgy az elme szintjén léteznek, nem tudatosak magukra, inkább hasonlítanak egy állatkához, lakják a testüket, együtt élek a természettel, de ez nem minőségi, csak mennyiségi különbség a civilizált emberhez képest..
a természettel együtt élőknek nem marad idejük depressziósnak, hisztisnek lenni, vagy végletes függőségben tépelődni, hiszen azonnal megtapasztalnák, hogy ha nem csinálják meg amit kell, éhen maradnak, vagy megfagynak.. így ezeket a viszonyulásokat szabályozott rituálékkal tartják karban.. egy kis hiszti, dühöngés, egy kis drog, egy kis szexelés, de mind-mind a törzs által meghatározott módon, ami gyakran a fejlett társadalom számára hajmeresztő.. érdekességképpen ahány törzs, annyiféle kompenzáció.. hiszen emberevőék is megvannak győződve róla, hogy teljesen normális, amit csinálnak..

a tudat felhasználja az elmét, hogy létrehozza a civilizált jóléti körülményeket, ahol az emberek teret és időt kaphatnak megtapasztalni a végleteket és a végletes szenvedéseket.. az ego fejlődése szükségszerű az ember túléléséhez, hogy elérje a kifejlett kort, viszont innentől kezdve nem lenne rá szükség, ha a személyiség addigra, az odáig a környezetével közösen kialakított énképét teljes mértékben el nem hinné..

az embernek lehetősége van a szenvedésén keresztül megérteni, hogy mi az, ami nem valódi, ami tünékeny és változó.. ez vonatkozik az összes emberi lényre, bárhol is éljen.. csak aki sokat szenved, abban előbb-utóbb kérdések merülnek fel..
és a kérdések megszületésével megszülethet a kereső.. ez egy ördögi kör, mert a kereső a keresett.. így a találás nem történhet azonos szinten.. a találás a transzcendens síkon születhet meg.. aki talál, az már nem ugyanaz, mint aki keresni indult..
ez az emberi létezés misztériuma..

a létezés misztériuma..

amíg nem ébredsz fel, mindegy mi történik veled..

igazán jó, hogy időnként felszínre törnek bizonyos tabuk.. ez a "meeto" kampány is ilyen.. az ember tragédiája, hogy amíg a formai síkon keresed a problémádra a választ, csak rész igazságokat találsz.. addig nincs EGÉSZség és szenvedsz, mert részlegesnek érzed magad.. 

női testbe születve a női énképünket sértik a férfiak.. férfi testbe születve a férfi énképünket sértik a nők.. amíg nem ismered fel lényed mint formailag megnyilvánult Élet áradása, addig minden fájdalom ébresztőóraként cseng, visít s ordít, kinek mennyire érzékeny a hallása a belső csendben születő hangra.. 

ÉBREDJ FEL.. NEM AZ VAGY, AKINEK GONDOLOD MAGAD.. Élet vagy.. az a tehetetlen csendes figyelem, ami a háttérben mindent érzékel.. a Létérzeted vagy..

amíg ennek nem vagy tudatában, nem tudsz nemet mondani és persze megtörténik ez meg az, amit utólag jól megítélsz jónak, vagy rossznak és ezen a ponton kezdődik a szenvedés.. 

ha egy adott eseményt jónak ítélsz a múltban, ami már elmúlt akkor azzal azt mondod, hogy most a jelen pillanatod rossz és azonnal szenvedsz.. 

ha valamit rossznak ítélsz a múltban, akkor azt kijavíthatatlan megbélyegzésnek érzel, hiszen ami megtörtént az megtörtént és a múlt minden lehetősége a javításra végleg lezárult és tehetetlenségedben azonnal szenvedsz.. 

de vedd észre, minden szenvedésed oka az ítélkezés.. a negatív, rossz érzés legyen az ébresztőórád arra, hogy észre vedd, elhittél egy gondolatot, ami a teredben épp megjelent.. mindegy, hogy azt hiszed el, hogy te rossz vagy, vagy hogy a másik ember rossz, vagy hogy léteznek ufók és holnap leigázzák az egész Földet, a belső tereidben megjelenő negatív érzés szempontjából teljesen mindegy mit hiszel el, az Élet végtelenül igazságos, mert a szenvedéseden keresztül azonnal jelzi, hogy nem tudod ki vagy.. hol vagy.. a fejedben.. az elmédben.. a múltban vagy a jövőben.. és jól elhiszel mindent, ami épp felbukkan..  tedd fel a kérdést: biztos hogy így van? 100%? ez a tapasztalatod? most mit tehetsz ezért?

az Élet olyan, amilyen.. a felismerés azért történhet meg, mert eleve az vagy aki.. a megfoghatatlan, a leírhatatlan Létérzet.. minden más rólad szól, a felszínedről, a formaiságodról, a milyenségedről de az NEM TE VAGY.. csak elméd ködfátyla elhomályosítja látásod, amit a családod és a társadalom programozott beléd.. minden gyermek tiszta papírként érkezik e világra, s azonnal elkezdődik a programok felírása, kezdve azzal, hogy fiú, vagy lány testben született meg.. vedd észre, nem a program vagy.. amíg nem látod, tehetetlenül hánykolódsz a körülmények között.. ilyen a társadalom, senki sem hibás, csak tudatlan.. tudatos ember nem tud rosszat tenni a másiknak.. 

hiszen ha érzékeled magad lényét, mint áramló, végtelen Élet, nem érzel hiányt, és ha éppen férfi testbe születtél, nyilvánvaló, hogy nem akarod megszerezni a nő testét, mert látod az ő lényét, hogy ugyanaz néz a szemeiből rád, mint te magad.. és az elme uralmának álmából felébredt nő sem akarja számító, haszonelvű viszonyulással kiszipolyozni a férfi forrásait, mert érzi saját belső Forrását.. vedd észre a lényeg nem formai, fizikai, hanem az elmén túli tér, a megfoghatatlan, a szavakba nem önthető Létérzet..

miért veszed evidensnek, hogy megszülettél és érzékeled a tested és a körülötted lévő világot, és hogyan lehet elsiklani afölött hogy ez a következő pillanatban is így lesz? ..hiszen bármikor megállhat a szíved.. vagy honnan veszed a bizonyosságot, hogy este lefekszel aludni és reggel valóban felkelsz? a szívedet az Élet dobogtatja, nem te kontrollálod és este is az Élet tartja éleben a tested, álmodban még a lélegzetedet sem figyeled.. ez csoda.. az Élet, a Létezés maga a megismerhetetlen misztika.. és hogy ennek tudatára ébredhetsz, az a csodák csodája..

egyetlen dologért tudod a felelősséget vállalni.. az a figyelmed.. egy része mindig legyen belső tereidben.. a felbukkanó negatív érzések azonnal ébresztenek, hogy a fejedben vagy és elhittél egy gondolatot.. ez a kulcs.. használd..

ha kimered nyitni az ajtót és belépsz az eléd táruló elmén túli ismeretlen világba, a MOST szent terébe, a jutalmad a belsődben érzett végtelen béke.. élvezd.. Élj! 💙

 

nincs jövőnk, csak jelenünk

nincs jövőnk, csak jelenünk.. kemény szavak, de valósak.. az igazság csak egyszer fáj, és ismerete felszabadít.. ember ennél szebbet nem is mondhat, máskülönben csupán álmodozunk a közös jövőről, amit a múltból táplált gondolati mintákból az elménkben töltött súlyos időkben hívunk létre.. viszont a jelenlét ragyogó fényében megszentelődik a létezés minden pillanata, mely épphogy megnyilvánul, tova is illan az örökkévalóság szövetében..
létünk ezen érzékelése lüktet és pulzál, s oly természetes, oly nyilvánvaló, hogy nem visel el semmilyen programozottságot, vagy elme szintű viszonyulást.. spontán árad az egyén legmélyebb fénylő lényéből, mely magába foglal mindent..          köszönöm..

minden egyes csepp minden egyes pillanat..

önismeret

az önismeret az egyik leghatékonyabb eszköz az úton járáshoz.. mindnyájunknak van egy célunk, mi felé szándékozunk orientálódni.. az egy pont.. viszont az utat, mint egyenest csak két pont közé tudjuk húzni, így önmagunk helyzetének ismerete is szükséges.. ez jelen leszületésünkkor választott rezgésünk, energetikánk, amit mindig a mostban tudunk kalibrálni s viszonyítani..

lényünk megismerésére adatott az összes technika, legyen az fizikai, lelki, szellemi vagy spirituális.. ahány ember él a Földön, annyi félék vagyunk, s annyi úton járunk.. viszont minden út a fénybe vezet.. ebből következik, hogy mindegyik módszer jó, de egyik sem tökéletes.. valamennyiből ki kell válogatni azt, ami a javunkat szolgálja, ami a rezgésünkkel harmonizál.. s csak annyit..
ahogyan hangolódunk önmagunkra a szelektálás folyamat exponenciálisan válik nyilvánvalóvá..

ez az ismeret egyben önbizalommal s bátorsággal tölt el, ami erőt ad a tapasztaláshoz, ami a hitet sejtszintű tudássá minősíti át..

idővel befejezzük az árral szembeni úszást, s elkezdünk egységbe olvadni az áramlással..

ugyanakkor megértjük, mit miért éreztünk, cselekedtünk, a múltunk kérdései elillannak, jelenünk elcsendesedik, jövőnk kivilágosodik.. figyelmünket áthelyezhetjük megnyilvánulásunk magasabb dimenzióból fakadó forrása felé..          Áldás..

Pilis ❤

még mindig idő..

visszatérve az időre, az idő káprázata című bejegyzés után..

az idő múlásának figyelése által új dimenziók nyíltak meg s a már meglévők emelkedtek éber tudati állapotra.. mint mindent, az időt is a megismeréssel megszeretem..
a szeretet mellett nem létezik a félelem s elillan, mintegy szürke fátylat felrántva az időhöz való viszonyom kötöttségeiről.. így könnyen megfigyelhetem a felszínre bukkanó érzelmeket s gondolati mintákat, amiket az idő múlásához és minőségéhez társítottam..
hiszen minden gyógyulás a felismeréssel kezdődik..

mert az idő arra adatott, hogy időt adjon az úton..

célorientált vagy útorientált viszonyulás

első lépésnek át kell programozni a célorientált életmódot útorientált viszonyulássá, így természetes módon a jövőből a mostba tevődik át a fókusz.. a jelen pillanatban kezdjük keresni és találni, amit idáig a jövőbe vetítettünk ki..
a jövő egyenlő elménk azon részével, mely sosem nyilvánul meg.. amit egy ilyen viszonyulás átprogramozáskor érzékelhetünk arra hasonlít, mint amikor a száguldó autóban behúzzuk a kéziféket.. megrázkódunk, kicsit kellemetlen lehet, majd észrevesszük a lelassuló tér idő dimenziókat, s képesek leszünk a tudatosságunkkal befogadni a jelenlétet, ami körbeölel..
maga az útonjárás, a tudatunk fénnyé minősítése leszületésünk oka.. nem a célt kell szem előtt tartani, mert minden út a fénybe vezet, hanem a pillanatot, ami pillanatról pillanatra van.. mert az idő arra adatott, hogy időt adjon az úton..
csak elménk egy részét tudjuk a jövőbe helyezni a tudatunkkal.. ez is a mi döntésünk, hova tesszük a fókuszt.. ez is egy gondolat, amiért felelősek vagyunk.. a szabad akarat szépsége..       köszönöm..

fókuszban a pillanat..

az idő káprázata

mindnyájunknak voltak olyan tapasztalatai, amikor az idő lineáris vonalában gyorsulást vagy lassulást érzékeltünk, így elértük a vonatot, vagy dimenziókat barangoltunk be meditálva.. mégis oly erősen programozottak vagyunk s ragaszkodunk, nem tudjuk elengedni azt a kötöttséget, miszerint az idő felettünk áll és uralma alatt tart minket.. ez az állapot csak addig s olyan mértékben nyilvánul meg, amíg tanulnivalónk van általa..

műhelykében nincsen óra.. viszont olyan körülményeket teremtettem, amiben az idő múlásának a mértékét látnom kell.. így vettem egy asztali stoppert.. elektron diffrakciónak nevezett kvantumkísérletben az elektron hullám viselkedését vizsgálták, ami megváltozott a megfigyelés ténye által.. ezzel bemutatták, hogy nem végezhető olyan megfigyelés, ami ne hatna fizikailag a megfigyelt rendszerre..
az idővel is ugyanez a helyzet.. változik a mennyisége és a minősége.. azóta izgalmas játék vette kezdetét..
egyre kézzelfoghatóbb az idő káprázata s a létezés minősége közötti kapcsolat..

mert az idő arra adatott, hogy időt adjon az úton..

műhelyke békéje érdekében szigorúan ketyegés mentes :)

Napfogyatkozás dimenziói

belső MAGunk mindig tudja mikor mit kell tennünk s ezt a tudtunkra is adja.. ha elcsendesedünk, meghalljuk, ahogyan súgja..
az elmúlt hetekben átengedtem magam az evés örömeinek, s közben egyre erősebben érlelődött a tudat, hogy ez mellékvágány, s csak napok kérdése a visszatérés a Fényhez.. ami jelen leszületésem elsődleges feladata s küldetése, a legkülönbözőbb megnyilvánulási formákban..
körülbelül egy hete fogalmazódott meg a dátum: 03.20. többféle elmélettel tudtam megmagyarázni, miért ez az ideális nap, s hogy egyáltalán miért van szükség egy konkrét időpontra, de leginkább sejtszinten éreztem a létét..
az utolsó napokban kulminálódott a helyzet, az ego megnyilvánulásai egyre kétségbeesettebbek lettek, ezáltal mély és intenzív tanításokat kaptam a külvilág tükrében..
eljött ma.. most van.. s kaptam visszaigazolást, az egész lelki rákészülés, időpont sugallat és sejtszintű meggyőződés mibenlétéről, két cikk formájában: Zentai Anna asztrológus és Schilling Péter számmisztikája mai napra vonatkozó írásaiban..

Zsíros István Photography

köszönöm a lehetőséget, a Teremtettség tökéletességének érzékelésére..      Áldás..