függetlenség..

szabadságot csak annak lehet adni, aki nem szabad..

🩵

Káli-júga napjainkban..

egyik szemem sír, a másik nevet.. csak tudnám, hogy melyik miért.. mert a legnagyobb tragédia, aki a plankton létsíkon vegetálva, elkáprázva a technikai fejlődés talmi csillogásától, észre sem veszi, hogy valami baj van a világban.. végzetesen nagy baj..
ennél csak az a nagyobb tragédia, hogy aki az embrionális létsíkon megrekedve vergődik és mentális szemetével, tévképzeteivel hányja össze a környezetét és nem akar megszületni, hanem mindenáron az inkubátort húzza a fejére, csak még egy kis biztonság, munkahely, főnök, mindegy ki, csak valaki, aki megmondja merre legyen arccal, csak még egy bebiztosítás, még egy oltás, mindegy, hogy melyik csecsből cumizva ki, baloldalról vagy jobb oldalról, amelyik a szebbet hazudja, csak valamelyiket kapja meg, valamelyikre kösse rá magát, önként nyújtja a nyakát a pórázhoz, legyen az bármi nyomkövető, okos óra után jöhet a chip, mert ha nem, fél az egyedülléttől, fél az éhenhalástól, fél a háborútól, fél a migránstól, fél a vírustól és fél mindentől, amit az orra elé tesznek.. szenvedés függőség.. mindegy mitől, csak lehessen rettegni.. a negativitásban tocsogni..
csak felnőni nem.. csak emberré válni nem.. nehogy önálló gondolatai, tettei legyenek amiért felelősséget kell vállalnia önmaga előtt.. az Élet előtt..

..

mert a megfigyelő akkor is többet lát, ha éppen alszik..

bármit is csinálj, bármivel is foglalkozz, a külvilág soha sem tudja azt az elismerést megadni, amekkora örömet okoz maga a tevékenység, maga a folyamat, maga a cselekvés.. jelen időben.. pillanatról, pillanatra, amikor éppen történik.. ha nem örömmel teszed, amit teszel, nincs is miről beszélni.. önbántásnak nem rossz.. ha szerencséd van, megunod és változtatsz.. addig pedig csak kiterhelsz..

nincs olyan, hogy muszáj, csak olyan van, hogy nem vállalod a felelősséget önmagadért, a belső teredért, a viszonyulásodért.. kiskorúként élsz..
szabadságod egyenesen arányos felelősségvállalásod mértékével..

az élet belülről fakad.. ha önmagadból, a középpontodból kifelé érzékelsz, létezel, megérted, megtapasztalod, hogy minden örömet okoz.. mert az élet belülről fakadó és önjutalmazó..
a középpontból kezdődik a minőségi változás.. nem mennyiségi, hanem minőségi.. belülről jelenik meg a harmadik minőség, ami se nem jó, se nem rossz, hanem önmagáért való..
maga a létezésed.. már eleve az vagy.. élő..
egy látszólag profán testben megnyilvánult Isten..

💙🐾

korunk metafizikája..

minden nemzet, kultúra, társadalom abból épít magának piramist, amije van, amit termel, ami belőle fakad.. amilyen viszonya van a világgal, a környezetével.. önmagával..

..

ugyanaz..

amikor a tükörbe nézel, mit látsz? egy arc, ami mindig más.. 5, 10 és 20 évvel ezelőtt is más és más volt, de napszakonként is különbözőképpen fest.. hogyan is gondolhatod hogy a lényeged egy ilyen változékony jelenség lehet?!.. tudod-e úgy nézni a tükörképed, hogy nem kommentálsz magadban, nem ítélkezel, hogy ilyen vagy olyan, nem elevenítesz fel emlékeket, hogy szebb volt, jobb volt, vagy rosszabb volt.. csak azt látod, ami előtted van.. megítélésmentesen..
ehhez az kell, hogy a teljes figyelmedet a látottaknak szenteld, semmi másnak.. ha ez sikerül, megérezheted azt a csendes figyelmet, ami amióta az eszedet tudod, ugyanaz.. a test, amin keresztül megnyilvánulsz, nem te vagy, de nem is a tiéd.. hiszen egyetlen megfázást, vagy hasmenést sem sikerült még kontrollálnod.. ami megtörtént, az megtörtént.. az élet, aki vagy, kiszolgáltatottja ennek a fizikai univerzumnak.. "csupán" szemlélője.. de ez a cseppnyi dolog választ el a földi paradicsomtól..
ameddig fontosabb az "én" és az "én dolgaim" addig nem születik meg benned az a perspektíva, amivel keresztül látsz önös viszonyulásaidon.. addig csak a pozitív pszichológia szintjén behipnotizálhatod magadnak, hogy "minden egy" és "jajj de szép minden".. de amíg van pozitív, addig van negatív is.. és ha nem hazudod el végletesen saját belső érzékelésedet, te leszel az első, aki érezni fogja, hogy valami még sincsen rendben, pedig annyi mindent megtettél, hogy már jobb nem is lehetnél..
és ez igaz is, csak a szint nem jó.. mert amíg elutasítod a rosszat, a jóért, addig nem születhet meg az a perspektíva, amivel megérezheted a valóságot, amit nem kell elhinni, hiszen a tapasztalatod.. ez egy mély bizonyosság.. ezáltal szűnik meg a feszültség, a verseny, a győzni akarás, a vég nélküli küzdelem, a keresés.. ezeket mind a békés szemlélődés váltja fel, mert tudomásod van afelől, hogy minden úgy van, ahogyan van.. és ennek az egésznek a része vagy, már eleve.. a bizonyosság, hogy megpillantod a tekintetekben az élőt.. azt az egy életet, ami minden szempárból rád tekint, ami ugyanaz mint te, ugyanaz mint én, ugyanaz mint bármi más, ami élő..
a forma különbözik, de az esszenciája ugyanaz.. ez ugyanúgy igaz a koldustól a politikusig, valamint az összes nemzetiségre is.. egyetlen különbség van közöttük.. mást gondolnak magukról és a világról.. függetlenül attól, hogy kapnak-e visszaigazolást, vagy sem.. és általában kapnak, hiszen így épül fel a társadalom.. belső terükért felelősséget nem vállaló, totális létfelejtésben élő személyek élnek e világban.. és persze minden azért olyan, amilyen..
a te felelősséged, a te belső tered.. a világ belülről fog megváltozni és neked kell megtenni..
légy tudatában létezésednek, ami csak itt és most tapasztalható meg a valóságban.. az összes többi az elmédben a gondolataid között időzve történik.. de az is csak most történik.. kár minden pillanatért, amikor nem vagy éber magadra..
ébredj fel! hiszen élsz! nem tudhatod miért és meddig, hát ne vesztegess el egyetlen pillanatot sem, hogy éber legyél a létezésedre!..

💙🐾

minden szinten szemét..

​ha valamit megít​é​lsz hogy az nem jó, nem így kellene lennie, mert úgy véled oly nagy tudója vagy jónak, s rossznak e világban, akkor hát tegyél ellene... ha azt tapasztalod, hogy nem tudsz ellene tenni és ennek ellenére folytatod a dolog vagy a helyzet megítélését akkor figyeld meg, miért szennyezed saját és a környezeted terét ilyen negatív viszonyulásokkal?!.. talán mert a jóember ideáját dédelgeted magadban, mint a magadról kialakított énképet, hogy te valami olyan ellen lépsz fel, ami borzasztó és rettenetes, és erkölcsileg is teljesen megfellebbezhetetlen magasságokat ér el a te mérhetetlen jóságod, hogy ilyen jó ügyért harcolsz mindenkivel szemben, aki nem ért veled egyet, vagy nem tesz úgy, ahogyan gondolod, hogy az jó és megfelelő lenne, így hát az azonnal el is süllyedhet rémséges restségében, hiszen nem felel meg az elképzelésednek, milyennek kellene lennie egy jó embernek, aki hasznos tagja a társadalomnak.. szerinted..
de persze sajnos te nem tudsz tenni a valóságban semmit, hiszen nem ér el odáig a kezed.. túl messze vannak pl. a műanyagba fulladó tengeri madarak, bálnák és teknősök.. így marad a hangos kiabálás és ítélkezés..
mi ez, ha nem a legmérgezőbb és legalattomosabb környezet szennyezés?! a megítélés.. ezt ki gyűjti össze?! ezt ki számolja fel Buddhán és Jézuson kívül?!
az egyetlen lehetőséged felelősséget vállalni saját belső teredért.. Jézust és Buddhát nem követni, hanem megvalósítani kell.. magadban.. felismerni, hogy már eleve az vagy..
ez a feltámadás.. kelj fel és járj!..

💙

ami már eleve van..

a dualitás világában létező, folyton a jó és a rossz megítéléséből születő énkép képtelen megérteni a nonduális misztikus szavait, amit Buddha vagy Jézus is mondott.. csak megmagyarázza, átmagyarázza, kimagyarázza, félremagyarázza.. tehát egyedül a félreértés történhet meg.. az elme számára nem létezik az a transzcendens nézőpont, az a perspektíva, ami felülemelkedik a jó és a rossz meghasadt világán.. a misztikus a valóságban él, mert begyógyult a hasadás sebe lényében, egységessé lett, így láthatja azt, ami van.. sem többet, sem kevesebbet.. az ember vagy megérti mélyen létezésének nyilvánvalóságát, s hogy már eleve az ami, vagy elkülönül ettől, mint olaj a víztől, hiszen a meghasadt ember a jó és a rossz között vergődve nem talál felületet, ahol játszmáit kibontakoztathatná.. a kettő nem egy síkon van.. ha fontosabb a formaiság, a milyenség, a körülmény, akkor képtelen vagy meglátni a valóságot, mert figyelmed fókuszának nincs megfelelő perspektívája, csak a kis önös nézőpontodból nézed a világot, kutatva azt, amit jónak ítélsz, vagy azt, hogy jól járj..

egyetlen gyógymód létezik, bármi mást gondolsz vagy hiszel, ami a dualitás sebét begyógyítja.. egy csendes, belső munka.. a figyelmed egy része mindig éber őre legyen belső terednek.. s ne félj, azonnal érezni fogod, ha hamis vagy, vagy játszmázol, vagy át akarod verni a világot, vagy magadat, bármi okból, de leginkább mert megéri.. a legkisebb képmutatás is a meghasadt hamisságból fakad.. de ha figyelsz, érezni fogod a lelki szenvedést, amivel a tudat próbál felébreszteni, hogy észrevedd mit teszel most.. te teszed és most teszed.. magaddal.. ez jó hír, mert akkor tudsz is rajta változtatni, de csak te.. és csak most.. a felismeréssel, hogy mit teszel..

ez az egyetlen dolog, amiért felelősséget tudsz vállalni, hogy mi van benned.. mégis ez az egyetlen dolog, amit nem akarsz megtenni.. mert először szembesülnöd kellene a rosszaságoddal, hogy nem vagy olyan jó, mint ahogyan gondolod magadról, mint amilyen képet mutatsz magadról másoknak.. és magadnak..
és visszatértünk az énképhez, aminek elhívése az emberi nyomorúság forrása.. mert nem tudod ki vagy.. és ebből fakadóan vannak mások.. egy fájdalmas elkülönült világ, teli félelemmel és fenyegetéssel.. ez az énkép, az önösség világa.. és totálisan hamis.. hiszen csak a fejedben lévő viszonyokon alapszik, amit te gondolsz másokról, a világról, ami illúzió.. a te elhívésed miatt kap energiát és lesz valóságos.. de az csak a te világod.. hét milliárd embernek hétmilliárd külön világa van.. ezért ölt olyan formát az emberi világ, ahogyan most látjuk.. semmi egységesség, semmi együttérzés, csak az önös érdekek..

a felismeréssel, a megértéssel, hogy mit teszel, azonnal kiléphetsz az elmédből, s megpillanthatod a világot olyannak, amilyen.. se nem szép, se nem csúnya, se nem jó, se nem rossz.. olyan, amilyen.. mégis VAN.. és ez nyilvánvaló.. és megfellebbezhetetlen, hiszen a fű akkor is nő, ha nem kéred, a nap akkor is süt, ha nem figyelsz rá, és éjszaka akkor is eljő mindennap ha nem szereted, és a gyermek ha megfogant, akkor is kifejlődik az anyja hasában, ha nem gondolod végig, melyik sejtje hova kerüljön a kis testében..
lásd meg, hogy ennek az egésznek egy parányi része vagy.. már eleve.. mégis tökéletesen egyedi és megismételhetetlen.. ha tudomásul veszed, ha nem.. az egyetlen lehetőséged, hogy tudatában legyél, annak, hogy létezel.. túl van misztifikálva minden.. ez lenne a legtermészetesebb állapota az embernek.. a békés, nem ítélkező, együttérző, egyszeű létezés..

💙

a létezés vagy öröm vagy agyalás..

a létezés, a testben levés totális érzékelése, élvezete.. totális önátadás.. jobban mondva az állatoknál nincs is mit átadni, hiszen nincs énképük, nincs hasadás ő és önmaga között, nincs viszonya magával.. ők teljesen egyek önmagukkal, az élettel, ami rajtuk keresztül nyilvánul meg, a létezéssel..
az állatok békéje ebből fakad, hiszen ha nem kap abból a finom illatú dologból amit eszünk, akkor ő is érezhet elégetetlenséget, de sosem fog gondolkodni felőle, hogy "mekkora egy surmó, hogy nem ad nekem".. vagy ha úgy piszkálom a lábát, a farkát, hogy neki nem tetszik, ő is érezhet fusztráltságot, amit testbeszéddel jelez is, de sosem fog gondolkodni a helyzetről, hogy "ez mekkora egy tahó, hogy velem buziskodik".. vagy ha fordulás közben nem veszem észre és rálépek, vagy meglököm, ugyanúgy megijed, ahogyan én, de sosem fog gondolkodni az esetről, hogy "milyen illetlen, milyen figyeletlen, sőt, biztosan direkt csinálta, hogy nekem ártson"..
az állatok kristálytisztán megmutatják nekünk, hogyan lehet úgy élni, hogy azt látjuk, ami van, csak ami van és nem azt, amit gondolunk róla.. bár ez az elme számára felfoghatatlan dolog..
pusztán ez a picike különbség, amivel kevesebbek, hogy nincsen elméjük, amivel a viszonyrendszerüket a pillanatnyi gondolataik és véleményeik szerint folyamatosan alakítják, tárolják és a világhoz igazítják, és ami a legkézenfoghatóbb, hogy nincsen "én és a dolgaim" birtoklás, ragaszkodás, viszonyrendszer a tudomásukban, na ezek hiánya által oly tiszták, spontának, békések és őszinték..
ezért élnek ők isten országában.. ez csak a jelképe annak, hogy ego, énkép, önösség nélkül élnek.. mert amit isten országának nevezünk, az a létezés valódi és természetes állapota, ami bennünk és közöttünk van.. itt és most.. ha csak nem az elméd ködfátyla eltakarja.. ezért nekünk ez csak az önátadás által nyilvánul meg.. minél önösebb vagy, annál sötétebbnek, csúnyábbnak  látod a világot, ami csak tükörként jelzi milyen energetikát dédelgetsz magadban..

a te belső tered a te felelősséged.. ha megérted, hogy a te valódi lényed nem e világi, hanem örök és időtlen, akkor a figyelmed a kintről a bentre irányul, arra amit érzékelsz, amit tapasztalsz, ami az egyetlen valóságod e világban.. vagy a fájdalmat, a negativitást, a panaszkodást választod, vagy pedig a létezés éber örömét, ami csendes és békés, mindenféle szélsőségektől mentes.. az elmének túl egyszerű, számára nem is érzékelhető állapot.. hiszen neki a macska is csak egy együgyű állat..

🐾💙🐾

az igazságot tanulni akaró..

a növények, az állatok, az egészen kicsi kisgyermekek, akiknek még nem fejlődött ki az elméje, mutatja meg neked a valóságot.. rajtuk keresztül az igazság tisztán nyilvánul meg, mert élők, spontának és totálisak.. ezek a minőségek mutatnak rá igazán a létezés valódi természetére.. az élettől elszigetelve az elméd viszonyulásaiba veszve, elszakadva a forrásodtól kutatod hiányaidra és vágyaidra a gyógyírt.. csak így hiheted el, hogy az igazságot magadhoz adhatod, hogy híján vagy belőle, mert a saját énképed illúziója eltakarja forrásod, a középpontod, amiből az igazság fakad, s minősége az, hogy élő és spontán és totális.. egyszerűen Van.. de te ha álomvilágodban élsz, minden más vagy, csak ez nem.. ezért elindulsz megtanulni az igazságot, ami lehetetlen, hiszen az azt feltételezi, hogy benned nincs, de ha magadhoz adod, akkor már birtokában leszel az igazságnak.. ezzel is csak saját illúziódat növeled, ha azt hiszed, hogy az igazságot birtokolhatod.. az lehetetlen, mert a lényed maga az, aki már eleve vagy..

az igazságra csak rámutatni lehet, de az csak a holdra mutató ujj, nem a hold.. az igazságból fakad minden, az igazság magját tartalmazza minden, az összes vallás, ami az útjelző táblák gyűjteménye.. persze a szélrózsa minden irányából meg lehet vizsgálni az útjelző táblákat, amik az igazság felé visznek, sőt ereklyeként haza is viheted, vagy meg is tanulhatod és visszamondhatod mint egy papagáj az összes táblát és metaforát, de attól még nem igazulsz meg, nem leszel beérkezett, végtelenül békés és boldog, attól még nem érted meg, hogy az igazságot nem lehet formává tenni, nem megfogható és nem birtokolható..

amíg lelki vakságod fátylát le nem veted, hogy az egész élet mint hologram, jelképek szintjén rámutat az igazságra, addig hiszed el gyerekes ostobaságaid között azt is, hogy az igazság birtokosa lehetsz és ezzel több, s jobb emberré válsz.. az elméd meghamisítja az érzékelésed és elkülönít az igazságtól.. úgy tűnik, mintha rajtad kívül lenne.. de ez illúzió.. ugyanaz az igazság néz vissza minden szempárból, mint aki vagy..

vagy mélyen, sejtszinten megérted, hogy a valóság az ami Van, mindenféle rózsaszín köd, aranyfények és ördögök meg istenek nélkül, vagy még szenvedsz addig, amíg ugyanerre a mély megértésre nem jutsz, hogy az egész színdarab benned zajlik.. az elméd elhasította magát egy jó és egy rossz részre, ami harcol egymással..
legkésőbb a fizikai formád halálakor értheted meg, hogy ezt a megtestesülésed elvesztegetted arra, hogy elméd színdarabját moziztad ahelyett, hogy tudatában lettél volna a létezésednek.. de nem szükségszerű ezt megvárni..

a felismerés jelenidejű lehetőség.. jobban mondva kizárólag egy helyen és időben lehetséges: itt és most.. viszont itt és most mindig a rendelkezésedre áll.. csak az a kérdés, vagy e elég bátor megérteni, hogy ha "csak" az van ami van, akkor te nem tudhatsz semmit.. és ettől az elméd retteg, mert így megszűnik a biztonsága, amire a létének szüksége van, hiszen nem rendelkezik önálló forrással, ő nem gyökeredzik a létben, csak a te gondolataidnak és viszonyulásaidnak az összessége, csak addig birtokolja az létéhez szükséges energiáidat, amíg elhiszed, hogy igaz, hogy jogos az összes gondolatod és viszonyulásod, amíg elhiszed, hogy te az énképed vagy..

ha megtapasztalod azt aki valójában vagy, a lényed, akit a lét tart életben, aki önálló forrással rendelkezik, ami ugyanaz az egy forrás, ami maga az igazság, hogy lényeg szintjén minden létező ugyanaz, akkor megérted végtelen tehetetlenséged és kiszolgáltatottságod, ami abban a pillanatban fel is szabadít a fájdalom alól, hiszen egy arasszal sem tudod meghosszabbítani az életedet.. s így már tapasztalatod lesz a nem tudás megértése, mert a rész sohasem ismerheti meg az egészet..

💙

vagy oktalanság, vagy ok-talan vagyokság..

hogy tud elmenni az ember amellett, hogy rá ne csodálkozna arra a misztériumra, amiből ő maga is fakad, aminek a része.. az, hogy VAGY, az sokkal fontosabb, minthogy milyen vagy..
a tudomány is csak odáig jut el, hogy az anyag.. na de mi az anyag.. mozgó valami, amit nem lehet megállítani.. ami megnyilvánult, az él, az mozog.. az élet nem főnév, hanem ige.. nem lehet kimerevíteni, megfogni, szabályokba önteni, azzal az élettelisége vész el..

a szülők elutasítják gyermekeiket, a testvér a testvért, mert nem úgy viselkedik ahogyan elvárja.. mert van elvárása.. hogy a másik MILYEN legyen.. nem azt nézi, nem annak örül, hogy VAN, létezik.. hanem fontosabb, hogy milyen..

teljesen vakok az életre.. szomorú.. de a mindent lehetővétevő élet bősége azt is megengedi, hogy akinek fontosabb az elhitt gondolatából fakadó félelme, az teljesen vakon nyomorúságban fecsérli el pillanatait, mit sem tudva létezésének csodájáról..

az életet érzékelni lehet.. ez a te egyetlen igaz valóságod, amit megtapasztalhatsz, ha a figyelmed fókuszát a milyenségedről a vagyokságodra viszed..
és igen, találkozni fogsz az összes félelmeddel, fájdalmaddal, de csak egyszer.. a fájdalom mindig arról tájékoztat, hogy elhittél valami hamisat, valami olyat, ami nem a valóság.. abban a pillanatban, amikor mélyen megérted, hogy azok csak a felszínedről szólnak, azok a dolgok nem a lényeged, nem a vagyságod, a lét érzetedhez semmi köze, egyszerűen látni fogod, hiszen tudni fogod, hogy az, amit magadról gondolsz, vagy amit mások gondolnak rólad, az nem te vagy.. nem lehetsz te..
hiszen egy testben megjelenő élőlény, egy misztérium vagy.. és amikor megtapasztalod magadat életként, meglátod saját jelenvalóságodat, akkor láthatod meg a másik embert is annak a misztériumnak, ami te magad is vagy.. az Egy Élet különböző megnyilvánulásai vagytok, és igen, a felszínetek pedig olyan amilyen..
az embert vagy a félelme vagy a vágya irányítja.. teljesen azonosulsz a belső teredben megjelenő negatív energiákkal.. a legkisebb feszültség is erről tájékoztat.. jogosnak érzed ott létüket, hiszen jogosnak ítéled a körülményt ami kiváltotta és így leszel te pl. a dühös ember, nem pedig az élőlény, akinek a terében düh jelent meg.. és ez mindaddig így lesz, amíg felelősséget nem vállalsz azért, ami benned zajlik.. pl. "most félelem/fájdalom/harag/düh van bennem".. amíg el nem különülsz a benned megjelenő dolgoktól, addig nem születhet meg az a perspektíva, amivel ráláthatsz a folyamatra.. ha ez megtörténik, tudsz választani, hiszen ki a fene ölelgetne keblén negatív, szenvedést okozó energetikát.. csak az, aki nem tudja mi zajlik benne, és azzal ráadásul teljesen azonosul is, mert jogosnak hiszi..
csak figyeld mi van benned.. figyelmed egy része mindig legyen éber őre belső terednek, s bármi is jeljen meg benne ne ítéld meg.. se nem jó, se nem rossz.. olyan, amilyen..
ez egy belső munka, csak te tudod megtenni.. a pszichológus csak a milyenségeddel foglalkozik, ezért csak felszíni sikerei lehetnek, valamivel jobbá tehet, de nem jóvá..
a belső munka a vagyokságoddal foglalkozik ezért nem jobban leszel tőle, hanem jól leszel és pont.. békés és boldog..
a létezés jó.. ha nincs tele a fejed gondolatokkal és tudod érzékelni a létezésed örömét, csak jól lehetsz, sehogy máshogy..
az elme mindent meg tud magyarázni, abban profi.. ha idáig elolvastad, ne gondolkozz rajta, csak próbáld megérezni a szavak mögötti értelmet.. az elme csak a lényeget nem érinti, mert nem érzékeli.. egyszerűen vak az életre..
merj látni, érzékelni, merj önmagad lenni.. egységes.. élő..

💙

amíg nem ébredsz fel, mindegy mi történik veled..

igazán jó, hogy időnként felszínre törnek bizonyos tabuk.. ez a "meeto" kampány is ilyen.. az ember tragédiája, hogy amíg a formai síkon keresed a problémádra a választ, csak rész igazságokat találsz.. addig nincs EGÉSZség és szenvedsz, mert részlegesnek érzed magad.. 

női testbe születve a női énképünket sértik a férfiak.. férfi testbe születve a férfi énképünket sértik a nők.. amíg nem ismered fel lényed mint formailag megnyilvánult Élet áradása, addig minden fájdalom ébresztőóraként cseng, visít s ordít, kinek mennyire érzékeny a hallása a belső csendben születő hangra.. 

ÉBREDJ FEL.. NEM AZ VAGY, AKINEK GONDOLOD MAGAD.. Élet vagy.. az a tehetetlen csendes figyelem, ami a háttérben mindent érzékel.. a Létérzeted vagy..

amíg ennek nem vagy tudatában, nem tudsz nemet mondani és persze megtörténik ez meg az, amit utólag jól megítélsz jónak, vagy rossznak és ezen a ponton kezdődik a szenvedés.. 

ha egy adott eseményt jónak ítélsz a múltban, ami már elmúlt akkor azzal azt mondod, hogy most a jelen pillanatod rossz és azonnal szenvedsz.. 

ha valamit rossznak ítélsz a múltban, akkor azt kijavíthatatlan megbélyegzésnek érzel, hiszen ami megtörtént az megtörtént és a múlt minden lehetősége a javításra végleg lezárult és tehetetlenségedben azonnal szenvedsz.. 

de vedd észre, minden szenvedésed oka az ítélkezés.. a negatív, rossz érzés legyen az ébresztőórád arra, hogy észre vedd, elhittél egy gondolatot, ami a teredben épp megjelent.. mindegy, hogy azt hiszed el, hogy te rossz vagy, vagy hogy a másik ember rossz, vagy hogy léteznek ufók és holnap leigázzák az egész Földet, a belső tereidben megjelenő negatív érzés szempontjából teljesen mindegy mit hiszel el, az Élet végtelenül igazságos, mert a szenvedéseden keresztül azonnal jelzi, hogy nem tudod ki vagy.. hol vagy.. a fejedben.. az elmédben.. a múltban vagy a jövőben.. és jól elhiszel mindent, ami épp felbukkan..  tedd fel a kérdést: biztos hogy így van? 100%? ez a tapasztalatod? most mit tehetsz ezért?

az Élet olyan, amilyen.. a felismerés azért történhet meg, mert eleve az vagy aki.. a megfoghatatlan, a leírhatatlan Létérzet.. minden más rólad szól, a felszínedről, a formaiságodról, a milyenségedről de az NEM TE VAGY.. csak elméd ködfátyla elhomályosítja látásod, amit a családod és a társadalom programozott beléd.. minden gyermek tiszta papírként érkezik e világra, s azonnal elkezdődik a programok felírása, kezdve azzal, hogy fiú, vagy lány testben született meg.. vedd észre, nem a program vagy.. amíg nem látod, tehetetlenül hánykolódsz a körülmények között.. ilyen a társadalom, senki sem hibás, csak tudatlan.. tudatos ember nem tud rosszat tenni a másiknak.. 

hiszen ha érzékeled magad lényét, mint áramló, végtelen Élet, nem érzel hiányt, és ha éppen férfi testbe születtél, nyilvánvaló, hogy nem akarod megszerezni a nő testét, mert látod az ő lényét, hogy ugyanaz néz a szemeiből rád, mint te magad.. és az elme uralmának álmából felébredt nő sem akarja számító, haszonelvű viszonyulással kiszipolyozni a férfi forrásait, mert érzi saját belső Forrását.. vedd észre a lényeg nem formai, fizikai, hanem az elmén túli tér, a megfoghatatlan, a szavakba nem önthető Létérzet..

miért veszed evidensnek, hogy megszülettél és érzékeled a tested és a körülötted lévő világot, és hogyan lehet elsiklani afölött hogy ez a következő pillanatban is így lesz? ..hiszen bármikor megállhat a szíved.. vagy honnan veszed a bizonyosságot, hogy este lefekszel aludni és reggel valóban felkelsz? a szívedet az Élet dobogtatja, nem te kontrollálod és este is az Élet tartja éleben a tested, álmodban még a lélegzetedet sem figyeled.. ez csoda.. az Élet, a Létezés maga a megismerhetetlen misztika.. és hogy ennek tudatára ébredhetsz, az a csodák csodája..

egyetlen dologért tudod a felelősséget vállalni.. az a figyelmed.. egy része mindig legyen belső tereidben.. a felbukkanó negatív érzések azonnal ébresztenek, hogy a fejedben vagy és elhittél egy gondolatot.. ez a kulcs.. használd..

ha kimered nyitni az ajtót és belépsz az eléd táruló elmén túli ismeretlen világba, a MOST szent terébe, a jutalmad a belsődben érzett végtelen béke.. élvezd.. Élj! 💙

 

a szeretet alkímiája

hogyan szeretnénk bárkinek is segíteni, míg magunkat nem váltottuk meg, míg magunkat nem alakítottuk át, míg magunkban meg nem éreztük a Kegyelem állapotát.. alapfeltétel azon viszonyulás, hogy Isten, azaz a Létezés bennünk van, belőlünk fakad, s része az Univerzumnak.. így érezzük meg azt az Erőt, Hatalmat, Szeretetet, s így tudjuk vállalni felelősségünket önmagunkért, hogy cselekvő szeretettel éljünk, mutassunk példát, és segítsünk annak, aki kéri..
ezek a tapasztalások mind elmén túli történések, csak szándékozni lehet, nem pedig akarni, vagy tanulni, de még hinni sem elég, hiszen a hit is egy elme által kivetített kép.. a jelenpillanat az egyetlen állapot, ami megnyitja a tapasztalás valódi lehetőségét.. ha az egyén megérett rá, a Kegyelem megnyilvánul.. mert a Létezés örök, s önmagáért való..          köszönöm..

Transzfogaras ❤

hétköznapok

számomra nem léteznek hétköznapok.. minden nap ugyanolyan fontos és jelentőségteljes, mert minden pillanatban tanulunk s tapasztalunk, nem számít, milyen formában jelenik meg.. minden este lefekszünk, s reggel ugyanabban a rendszerben kelünk fel.. ez csoda.. viszont ha egyik reggel egy másik rendszerben ébrednénk, az is csoda lenne.. :)

a legnagyobb konfliktust az okozza, ha külön akarjuk választani a spirituális utat a hétköznapoktól.. feladatunk pontosan ennek az útnak a minél alaposabb integrálása.. mert ott van dolgunk, ahova leszülettünk, s úgy, ahogyan..
de nézhetjük így is, hogy a leszületés az út, mialatt tudatunkra hozhatjuk szellemi lényünk valóját..

ha ettől az önismerettől elzárkózunk, energetikánk diszharmonikus lesz, ami különböző helyzeteket és körülményeket vonz magához.. ha megnézzük, az egész arról szól, vállaljuk-e gondolatainkat, vagy sem.. ha nem, mindenféle alakoskodás és színjáték hada kezdődik - magunk előtt is.. ez abból a félelemből ered, hogy mit gondol majd a környezetünk rólunk..
eredményként beborul az ég a kivetített világunk felett, s ha sokáig folytatjuk ezen hozzáállást, betegségek formájában is figyelmeztetnek az égiek, gondolkodásra késztetve az utunkról.. amint gondolati mintáinkon, viszonyulásunkon változtatunk, azonnal kiderül az ég, majd szertefoszlanak a testi, lelki tanító tünetek..
gondolatainkért felelősséggel tartozunk, ugyanakkor minden pillanatban dönthetünk..

célorientált vagy útorientált viszonyulás

első lépésnek át kell programozni a célorientált életmódot útorientált viszonyulássá, így természetes módon a jövőből a mostba tevődik át a fókusz.. a jelen pillanatban kezdjük keresni és találni, amit idáig a jövőbe vetítettünk ki..
a jövő egyenlő elménk azon részével, mely sosem nyilvánul meg.. amit egy ilyen viszonyulás átprogramozáskor érzékelhetünk arra hasonlít, mint amikor a száguldó autóban behúzzuk a kéziféket.. megrázkódunk, kicsit kellemetlen lehet, majd észrevesszük a lelassuló tér idő dimenziókat, s képesek leszünk a tudatosságunkkal befogadni a jelenlétet, ami körbeölel..
maga az útonjárás, a tudatunk fénnyé minősítése leszületésünk oka.. nem a célt kell szem előtt tartani, mert minden út a fénybe vezet, hanem a pillanatot, ami pillanatról pillanatra van.. mert az idő arra adatott, hogy időt adjon az úton..
csak elménk egy részét tudjuk a jövőbe helyezni a tudatunkkal.. ez is a mi döntésünk, hova tesszük a fókuszt.. ez is egy gondolat, amiért felelősek vagyunk.. a szabad akarat szépsége..       köszönöm..

fókuszban a pillanat..

egy év távlatából

egy évvel ezelőtt indultam el egy csodákkal teli úton, amin a legalapvetőbbnek hitt dogmák szűntek meg létezni s programok íródtak át.. ez az út a Jasmuheen féle 21 nap megélésével kezdődött, s azóta feje tetejére állt bennem minden.. alapból szélsőséges életem határait kitolva, a végletek között csapódtam ide-oda egy évig, s közben megpördült velem ötször a világ, mint centrifuga, hogy elhagyjak minden olyan érzést, gondolatot és kötöttséget, ami már nem szolgálja javamat..

ezt az időszakot minősíthetném így is úgy is, mégis - paradox módon - poláris világunk megértését az segíti, ha kerüljük a minősítést.. külső szemlélőként összegezzük tapasztalatainkat, amik a megélés által sejtszinten már a miénk, csak tudatunkra kell emelni az információkat..

egyik: minden paradoxon.. és mindent lehet magasabb nézőpontból nézni.. ezért nem létezik objektív igazság, csak az Egy Valóság..
másik: minden, amit érzékelünk, azt saját buborékunkon keresztül tesszük, vagy arra vetítjük ki, s kizárólag az jön a tudatunkba, a terünkbe, amire affinitásunk van.. ebből következik, hogy minden és mindenki csupán körülmény.. ezekről a körülményekről alkotott gondolatainkat, érzéseinket tanuljuk uralni.. a cél, feltétel nélküli Szeretettel fordulni minden megnyilvánulás felé..
harmadik: gondolatainkért felelősséggel tartozunk..
az egész esszenciája egy mondatban ennyi: "az van amit gondolsz"

köszönök minden pillanatot.. mert az idő arra adatott, hogy időt adjon az úton..