nézŐpont..

ugyanaz néz minden szempárból.. Ő a megfigyelő és akit megfigyel Ő..

💙

bárki, de nem akárki..

mai posztmodern társadalmunk, ahol mindent lehet de semmi nem számít, semminek nincsen jelentősége, olyan távol került a normalitástól, hogy ma már az összes mozzanata létrontó és élet ellenes bűncselekmény..
..de az éber figyelem, az idők végén (is) megpillanthatja a létezés forrásának esszenciáját.. 

💙

mi ez?!

hogy nem merül fel benned, hogy mi ez?! hogyan lehet triviális, az, hogy élsz, hogy létezel?! érzékelsz a test felületeden és tapasztalsz különböző érzeteket a belső teredben.. és nem merül fel a kérdés, hogy mi ez és mi végre?!
amíg rá nem érzel arra, hogy van itt valami, amiről valójában semmit sem tudunk, addig csak vakon és érzéketlenül menetelsz végig azon a felfoghatatlan valamin, amiről lövésed sincs hogy micsoda, de a magadénak gondolod.. és szerinted ez így normális.. több milliárd ember szerint ez így normális..
csak azt nem veszitek észre, hogy ezért olyan a világotok, amilyen..

💙

kollektív hazugság = igazság

az élet gyermek formájában testet ölt e világban, s a tudat figyel az érzékszervein keresztül, mit sem tudva önmagáról.. ártatlan mint egy kismadár.. de hamar elkezdik vakon tanítani, hogy ő Pistike és a fű zöld, az ég kék és a fa az padig fa.. és mindent elhisz és minden abszolút lesz számára, hiszen senki sem tudja megmondani neki, hogy ezek csak relatív fontos dolgok, a lényeg, az a formán keresztül megnyilvánuló élet, ami mindenben és mindenkiben ugyanaz.. hogyan is mondhatnák meg, ha maguk sem tudnak róla..

így születik meg az ember tragédiája, a legalapvetőbb hazugság, a léthazugság.. ami annyit jelent, hogy az ember nincs tudatában létezésének nyilvánvalósága felől, hogy már eleve az ami, hanem valamihez képest méri önmagát, az értékét..

innentől kezdve a gyerek elhiszi, hogy a felnőtt több nála és nem csak a forma szintjén függ tőle, így kialakul egy alá fölé rendelődési hierarchia, ami alapjaiban mérgezi meg kapcsolatukat.. elhiszi, hogy valamilyennek kell lennie, ki kell alakítson egy képet magáról, mert anyuka csak akkor szereti, ha szép ügyes és okos, mert anyuka vak az életre és nem tudja szeretni a gyereket önmagáért, azért mert létezik, csak ha olyan, amilyennek látni akarja..
elhitte, hogy ez a viszonyrendszer az egyetlen, amit a párkapcsolatába is tovább vihet és az első pillanatnyi szerelem elmúltával elkezdődik a közös énkép kiépítése, kik vagyunk együtt mit mutatunk a külvilágnak és belül viszont a felek pozicionálása indul, hogy ki irányít kit és ki hogyan zsarolja a másikat, hogy elérje azt, amit akar.. mert ugyebár nincs szükség minden évben új autóra/bútorra/bármire, amit az asszony ki harcol valami játszmával, hiszen ő is csak akkor szereti az urát, ha mindent megkap tőle, amit akar és akkor hiszi el hogy szereti az ura, ha mindent megad neki, amit akar..
elhitte azt is, ha nincs agyoniskolázva és három diplomája, akkor nem lesz jó munkahelye és óriási havi fizetése, amiből meg tudja venni azokat a dolgokat és szolgáltatásokat, amikről elhitte hogy szüksége van rá, mert menő, divatos, vagy egyszerűen mert ez "jár neki"..
elhitte, hogy valamilyen úton módon muszáj integráns része legyen a társadalomnak, ha nem politikus, akkor hajléktalan, vagy a kettő között valahol, de mindenféleképpen függő kapcsolatban a többi embertől..
elhitte, hogy a többi agyoniskolázott bármit is mond, az úgy van, hiszen megvan rá a képesítése, pedig ugyanúgy viszonyulnak mint ő, csak egy magasabb rendszernek hajolnak be, így szép lassan a gyermekben nyiladozó értelmet módszeresen pusztította és butította sztereotípiákkal..
..és mindezt azért tudta elhinni, mert mindenki ugyanúgy viszonyul mint ő, mert mindenki ugyanúgy elhitte mint ő és ezért tényleg mindenkit csak a teljesítmények, érdemek, elismerések és a hivatalos papírok érdekelnek, mint őt, mindenki mindenkit aszerint értékel, hogy az "én és a dolgaim" viszonyulásához passzol vagy sem, megéri vagy sem..
és leginkább azt hitte el, hogy van egy élete, amit birtokol és amivel azt tehet amit akar, amit kontrollálhat.. és miután birtokolja, el is veszítheti.. így születik meg a halálfélelem, ami az ember legelemibb félelme és a legnagyobb hazugsága.. hiszen az ember nem birtokol semmit.. ő maga az élet.. a megnyilvánult lét jelensége az élet, ami millió formán keresztül tapasztalja önmagát..

így lényegében az egész élete hazugságon alapszik, egy hazugság piramison, ahol az egyes hazugságok egymásra épülnek és egymást tartják fent..

képzeld el, hogy az agyad be van kamerázva, és hallhatóak lennének még a gondolataid is.. na így kezdj el élni úgy, hogy azonos legyél a belsőddel, ami idáig csak a te titkod volt..
na ez a te léthazugságod..

tehát ha elkezdenénk megvizsgálni minden egyes hazugságot kezdve ott, hogy miért van együtt egy pár, ha már nincsen közöttük intimitás, ha már nem szívesen ölelik meg egymást, csak összeköti őket a munka/gyerek/lakhatás/hitel/múlt és ezért elnyomva belső érzéseiket/ellenállásukat, megjátsszák a szerepüket, hogy megfeleljenek annak az énképnek, amit magukról gondolnak és amit mások gondolnak róluk, akkor meglátnák minden egyes hazugságukat, amit igaznak hittek és nagyon hamar ráborulna az emberre az egész eddigi élete..

így már nagyon könnyű megérteni, hogy egy olyan ember, akinek az élete a hiten alapszik, nem pedig a józan észen és a normalitáson, az elhiszi ha az agyoniskolázott hozzáértők, kollektíve elkezdenek mondani valamit, de mindenhonnan mindig ugyanazt, ami elvileg az életét veszélyezteti, azonnal beindul a pánik és elkezdi félteni a legféltettebb birtokát, az életét.. így lehet egy náthából tömegpánikot csinálni.. mert mindenki félti a léthazugságát, hogy neki élete van, vagy valakijének élete van, amit most elveszíthet.. ha bárki a józan ész mentén megnézi a központi statisztika szerinti előző évek azonos időszakában elhunytak számát és az magasabb a mostaninál, akkor jogosan merül fel a kérdés, hogy ez miféle pandémia?! de miután ez az épp aktuális kollektív hazugság, a józan eszet és a normalitást, aki nem hajlandó együtt bolondulni, azt feszítik keresztre/égetik meg mágján/ültetik börtönbe.. az adott kornak megfelelő módon..

mert az ember mit sem változott évezredek óta.. de a lényeg az, hogy mindent elhisz és jogos és ha a főnök/polgármester/apuka/pápa/ezredes azt mondja, akkor kérdés nélkül nyomja meg a gombot.. ja, hogy milyen gombot? az nem számít, csak az, hogy azt mondták.. igaz, egy atomtöltetet indított épp útjának, de hát ő nem tehet róla, hiszen azt mondták, nyomja meg.. ez a kiskorú ember.. ebből áll a társadalom.. és amíg ilyenek az emberek, addig lesznek vallási háborúk, gyarmatosítások, világháborúk, vagy éppen járvány, ha már túl sok a globális érdek összefűződés..

mert ha mindenkinek lenne egy csepp józan esze és megnézné a statisztikai hivatalok adatait, akkor senki nem hinné el, amit a médiából hall.. és akkor nem követelnék a vezetőktől, hogy "apu ments meg" mert ezt ami van, egyetlen egy vezető sem akarta.. csak az ember.. aki hiszékeny és gyáva.. így lesz egy eszetlen társadalom, aki saját magát űzi félelmében a szakadékba..

..és ez megy évezredek óta.. csak egy két ember volt, Jézus, Buddha, aki látott.. ők élték a létalapú viszonyulást, látták az életet és hogy minden hiábavaló, amíg nem tudod meg ki is vagy valójában..

így az, aki a csendes középpontból élve idáig sem vette ki a részét a társadalom teljesítmény hergelte dühödt, őrült hajszájából, az most szépen végignézi békés szemlélődéssel, hogy ugyanazzal az irammal a szakadékba vágtázik a társadalmi diadalmenet..

..és halkan csak annyit mond "hiába"..
ugyanebbe a bolondokházába érkezne, ezért örül, hogy nem létezik reinkarnáció, mert tudja, hogy a formából visszatérő élet a lét tökéletes nemlétébe merül, ahol mindig is volt..

..

cica.verzum

amikor együtt élsz egy állattal és teljes figyelmed arra szenteled, ahogyan él, amilyen minőségben éli meg önmagát, hogy totálisan az a létforma, ami azon a testen keresztül megnyilvánul, egy önmagával, megláthatod a legfontosabb különbséget.. hiányzik belőlük a meghasadt elme, ami azt mondaná magának hogy vagyok én, aki ilyen, olyan és így, úgy viszonyul a környezetéhez..
megfigyelve őket közvetetten tapasztalhatod meg a legmélyebb egységet az élettel.. aminek a megnyilvánulása a "jó lenni" tökéletes egyszerűsége..
..viszont ha a szemükbe nézel, közvetlenül érezheted, hogy ugyanaz az egy élet néz vissza rád, így mindez ugyanúgy a te legmélyebb minőséged is..
..viszont ők sohasem ébredhetnek tudatára létezésüknek.. ez csak az ember lehetősége, minősége, ehhez szükség van az emberi elmére..
..viszont amíg ez nem történik meg, minden szenvedésének forrása, mint egy édes átok, ami azt üvölti, ébredj fel!..

✨💙🐾

triviális tükör..

hogyan is veheted a létezést triviálisnak?!.. azt, hogy élsz, itt vagy e világon.. létezel..
az Unio Mistica, az egység olyan szinten totális, ami a legmerészebb elképzeléseidet is felülmúlja.. mert a misztika túl van minden képzeleten, gondolaton.. csak megérteni, megérezni lehet.. 
az egész megnyilvánult létezés egy tükör.. az érzékszerveiden keresztül, (ide értve az agyat, mint mérhetetlenül kifinomult és bonyolult érzékszervet, ahol a gondolatok érzelmek és viszonyulások színtere van) a te tudatodban, benned, a figyelmed fókuszában jelenik meg minden.. maga a világ..

ez egy belső ügy.. belső megélés.. megértés..
mondhatnám, hogy a szubjektum abszolútuma..

csak az az egyetlen kérdés, hogy mi a te szubjektumod.. a világról alkotott véleményeid és az önös "én és a dolgaim" viszonyulásaid, vagy maga a lét..
belső forrásodból fakadóan belülről kifelé létezel.. 

vagy mondhatnám Isten létezik rajtad keresztül..

✨💙

buborék..

mint az olvadt méhviaszból felszínre törő buborék, kéreg szilárdul beléd.. de ez csak egy jelenség, egy reakció a környezetre.. egy illúzió, ami látszólag elválaszt a valóságtól..

az igazságnak nincs mélysége, az egy és ugyanaz, mint aki te vagy lényeged legmélyén, amiből fakadsz.. a megértésnek van mélysége, ami benned születik hallván szavakat, ami felébreszti a benned szunnyadó igazságot.. ahonnan felbugyognak a szavak az az igazság, de szóként formát öltve hamis és mindenhogyan félreérthető.. viszont ha nincs benned ellenállás, úgy beléd hullhatnak a fülön keresztül, s ahova érkeznek, ahol felismered, az is az igazság.. a felismerésedtől lesz igaz a hamis szó, bárki is mondja azokat.. ha nem lenne már eleve a lényeged, hogyan is tudnád megérteni, hogyan is tudnád megérezni azokat a mélységeket, - vagy magasságokat, mindegy honnan nézzük - amit magadban ismersz fel.. már ott van, csak a figyelmed oda kell fókuszálnod.. és a figyelmeddel tudsz tudatában lenni, ki is vagy valójában.. a figyelmedet, a felszínedről a lényegedbe viszed..

ez egy folyamat.. a megértés mélységeiben haladva észrevétlenül hullanak le a rád kérgesedett viselkedési minták, szokások, félelmek, még a legkonvencionálisabb viszonyulások is, és minden olyan pszichológiai, mentális és érzelmi forma, ami a formaiság része.. ami nem a te légyeged, csak felvett, tanult dolog..

a lényegünk nem megfogható, nem formai.. sem gondolat formával, sem érzelmi formával, semmivel.. aki vagyunk lényünkből fakadóan a vagyokság érzékelése van legközelebb.. 

..vanni.. 

..és ezt a végtelent formátlant nevezhetjük Istennek, amiben megjelenik a világ..

💙

munka az, amit nem szívesen csinál az ember

a munka az nem munka, hanem tevékenység.. nem egy különálló dolog, amit meg kell csinálni, mert muszáj, hanem az élet része, ami rajtad keresztül is megnyilvánul..
ha sikerül begyógyítanod az elkülönültség sebét magadban, hogy vagy te, mint különálló entitás és van a rajtad kívülálló világ, akkor a tevékenység örömöt és boldogságot fakaszt benned, hiszen mélyen megérted, hogy az egyetlen valóságod a jelen pillanat, bármit is tegyél éppen.. mert az élet jelen idejű jelenség.. a létezésedet csak és kizárólag a mostban tudod érzékelni.. ha nosztalgiázol, azt is csak most teszed.. tehát történjen bármi is, tegyél bármit is, azt pillanatról pillanatra tapasztalhatod meg.. ezáltal a nehézség pedig feladatként a belső éberségedet növeli, nem pedig kín és nyűg formájában jelenik meg..
az élet egy kis szegmense ez, de a megértés által a figyelmedet az elsődleges tapasztalati térre, a belső valóságodra irányíthatod és a figyelmed tere fokról fokra birtokba vesz minden területet, így a szélsőséges szenvedés és a hajrá hurrá flesselés és csapatás, vagyis a duális világ két szélsősége helyett megjelenik egy harmadik minőség, ami békés és boldog, ami az elme számára egy befóuszálhatatlan  kiegyensúlyozott középút..
és igen, attól még meg fognak zabálni a szúnyogok, és még a könyöködet is bevághatod de nagyon, viszont a testi fájdalom az egy olyan, amilyen dolog, megtörténik.. viszont a lelki szenvedés, ellenállás, amit az elméddel hozzá társítasz, hogy jajj szegény én, nem ezt érdemeltem, kiszúr velem az élet, stb, az kibírhatatlan..
ez a mérhetetlen lufivá növelhető szenvedéscsomag, amitől megszabadíthatod magad, ha megérted, hogy ezt bizony saját magaddal te teszed.. az elmédben valóságnak hitt gonolatok és viszonyulások láncolatával..
..és ha már az elmédet nem köti le hogy sirassa, sajnáltassa, vagy éppen magasztalja saját magadról kialakított képedet, akkor érezheted meg a belső csendet, aminek terében észlelni kezded a létezést.. ami van.. ami adódik.. ami mindig olyan, amilyen.. hogy a Balaton pont útba esik..

💙☀

a létezés vagy öröm vagy agyalás..

a létezés, a testben levés totális érzékelése, élvezete.. totális önátadás.. jobban mondva az állatoknál nincs is mit átadni, hiszen nincs énképük, nincs hasadás ő és önmaga között, nincs viszonya magával.. ők teljesen egyek önmagukkal, az élettel, ami rajtuk keresztül nyilvánul meg, a létezéssel..
az állatok békéje ebből fakad, hiszen ha nem kap abból a finom illatú dologból amit eszünk, akkor ő is érezhet elégetetlenséget, de sosem fog gondolkodni felőle, hogy "mekkora egy surmó, hogy nem ad nekem".. vagy ha úgy piszkálom a lábát, a farkát, hogy neki nem tetszik, ő is érezhet fusztráltságot, amit testbeszéddel jelez is, de sosem fog gondolkodni a helyzetről, hogy "ez mekkora egy tahó, hogy velem buziskodik".. vagy ha fordulás közben nem veszem észre és rálépek, vagy meglököm, ugyanúgy megijed, ahogyan én, de sosem fog gondolkodni az esetről, hogy "milyen illetlen, milyen figyeletlen, sőt, biztosan direkt csinálta, hogy nekem ártson"..
az állatok kristálytisztán megmutatják nekünk, hogyan lehet úgy élni, hogy azt látjuk, ami van, csak ami van és nem azt, amit gondolunk róla.. bár ez az elme számára felfoghatatlan dolog..
pusztán ez a picike különbség, amivel kevesebbek, hogy nincsen elméjük, amivel a viszonyrendszerüket a pillanatnyi gondolataik és véleményeik szerint folyamatosan alakítják, tárolják és a világhoz igazítják, és ami a legkézenfoghatóbb, hogy nincsen "én és a dolgaim" birtoklás, ragaszkodás, viszonyrendszer a tudomásukban, na ezek hiánya által oly tiszták, spontának, békések és őszinték..
ezért élnek ők isten országában.. ez csak a jelképe annak, hogy ego, énkép, önösség nélkül élnek.. mert amit isten országának nevezünk, az a létezés valódi és természetes állapota, ami bennünk és közöttünk van.. itt és most.. ha csak nem az elméd ködfátyla eltakarja.. ezért nekünk ez csak az önátadás által nyilvánul meg.. minél önösebb vagy, annál sötétebbnek, csúnyábbnak  látod a világot, ami csak tükörként jelzi milyen energetikát dédelgetsz magadban..

a te belső tered a te felelősséged.. ha megérted, hogy a te valódi lényed nem e világi, hanem örök és időtlen, akkor a figyelmed a kintről a bentre irányul, arra amit érzékelsz, amit tapasztalsz, ami az egyetlen valóságod e világban.. vagy a fájdalmat, a negativitást, a panaszkodást választod, vagy pedig a létezés éber örömét, ami csendes és békés, mindenféle szélsőségektől mentes.. az elmének túl egyszerű, számára nem is érzékelhető állapot.. hiszen neki a macska is csak egy együgyű állat..

🐾💙🐾

a valódi találkozás..

a valódi találkozás ott kezdődik, ha teljes figyelmed a másik élőlényre fókuszálod.. az állatkák képesek erre, mert nincs egójuk/énképük.. ez, mint valami átok, csak az embereket sújtja..
viszont egyedül az embernek van elméje, amit ha ő maga használ és nem az elméje használja őt, akkor az ember az egyetlen élőlény, ami megértheti létezését, tudatában lehet megnyilvánulásának e testben, itt a földi birodalomban..
mindenki vakon él címkék mögé bújva, és másokat is címke mögé dug, hiszen ha te vagy ez meg az és a másik pedig emez meg amaz, akkor már a társadalom által elétek tárt viselkedési formákból kedvetekre válogathattok..
mert mit is kezdhet az ego/énkép azzal, ha meg meri látni a másik élőlény formájában ugyanazt az egy életet, ami ugyanabból a középpontból forrásozik mint ő maga..

🐾💙🐾

belső érzékelés

ez az a belső érzékelés, ami a te egyetlen és örök bizonyosságod és tapasztalatod, amit a születésedtől fogva ugyanúgy érzékelsz, tehát időtlen és minden létezőben ugyanaz.. belülről a figyelmed érzékeli a tested és az érzékszerveiden keresztül a külvilágot.. minden más csak költészet, magyarázat és elmélkedés..
a valóság amennyire megismerhetetlen és misztikus az elme számára, valójában ugyanannyira végtelenül egyszerű és természetes a megélés a tapasztalás szintjén..

💙

az igazságot tanulni akaró..

a növények, az állatok, az egészen kicsi kisgyermekek, akiknek még nem fejlődött ki az elméje, mutatja meg neked a valóságot.. rajtuk keresztül az igazság tisztán nyilvánul meg, mert élők, spontának és totálisak.. ezek a minőségek mutatnak rá igazán a létezés valódi természetére.. az élettől elszigetelve az elméd viszonyulásaiba veszve, elszakadva a forrásodtól kutatod hiányaidra és vágyaidra a gyógyírt.. csak így hiheted el, hogy az igazságot magadhoz adhatod, hogy híján vagy belőle, mert a saját énképed illúziója eltakarja forrásod, a középpontod, amiből az igazság fakad, s minősége az, hogy élő és spontán és totális.. egyszerűen Van.. de te ha álomvilágodban élsz, minden más vagy, csak ez nem.. ezért elindulsz megtanulni az igazságot, ami lehetetlen, hiszen az azt feltételezi, hogy benned nincs, de ha magadhoz adod, akkor már birtokában leszel az igazságnak.. ezzel is csak saját illúziódat növeled, ha azt hiszed, hogy az igazságot birtokolhatod.. az lehetetlen, mert a lényed maga az, aki már eleve vagy..

az igazságra csak rámutatni lehet, de az csak a holdra mutató ujj, nem a hold.. az igazságból fakad minden, az igazság magját tartalmazza minden, az összes vallás, ami az útjelző táblák gyűjteménye.. persze a szélrózsa minden irányából meg lehet vizsgálni az útjelző táblákat, amik az igazság felé visznek, sőt ereklyeként haza is viheted, vagy meg is tanulhatod és visszamondhatod mint egy papagáj az összes táblát és metaforát, de attól még nem igazulsz meg, nem leszel beérkezett, végtelenül békés és boldog, attól még nem érted meg, hogy az igazságot nem lehet formává tenni, nem megfogható és nem birtokolható..

amíg lelki vakságod fátylát le nem veted, hogy az egész élet mint hologram, jelképek szintjén rámutat az igazságra, addig hiszed el gyerekes ostobaságaid között azt is, hogy az igazság birtokosa lehetsz és ezzel több, s jobb emberré válsz.. az elméd meghamisítja az érzékelésed és elkülönít az igazságtól.. úgy tűnik, mintha rajtad kívül lenne.. de ez illúzió.. ugyanaz az igazság néz vissza minden szempárból, mint aki vagy..

vagy mélyen, sejtszinten megérted, hogy a valóság az ami Van, mindenféle rózsaszín köd, aranyfények és ördögök meg istenek nélkül, vagy még szenvedsz addig, amíg ugyanerre a mély megértésre nem jutsz, hogy az egész színdarab benned zajlik.. az elméd elhasította magát egy jó és egy rossz részre, ami harcol egymással..
legkésőbb a fizikai formád halálakor értheted meg, hogy ezt a megtestesülésed elvesztegetted arra, hogy elméd színdarabját moziztad ahelyett, hogy tudatában lettél volna a létezésednek.. de nem szükségszerű ezt megvárni..

a felismerés jelenidejű lehetőség.. jobban mondva kizárólag egy helyen és időben lehetséges: itt és most.. viszont itt és most mindig a rendelkezésedre áll.. csak az a kérdés, vagy e elég bátor megérteni, hogy ha "csak" az van ami van, akkor te nem tudhatsz semmit.. és ettől az elméd retteg, mert így megszűnik a biztonsága, amire a létének szüksége van, hiszen nem rendelkezik önálló forrással, ő nem gyökeredzik a létben, csak a te gondolataidnak és viszonyulásaidnak az összessége, csak addig birtokolja az létéhez szükséges energiáidat, amíg elhiszed, hogy igaz, hogy jogos az összes gondolatod és viszonyulásod, amíg elhiszed, hogy te az énképed vagy..

ha megtapasztalod azt aki valójában vagy, a lényed, akit a lét tart életben, aki önálló forrással rendelkezik, ami ugyanaz az egy forrás, ami maga az igazság, hogy lényeg szintjén minden létező ugyanaz, akkor megérted végtelen tehetetlenséged és kiszolgáltatottságod, ami abban a pillanatban fel is szabadít a fájdalom alól, hiszen egy arasszal sem tudod meghosszabbítani az életedet.. s így már tapasztalatod lesz a nem tudás megértése, mert a rész sohasem ismerheti meg az egészet..

💙

Maci szerelmes..

ha megfigyeled a macskát, amikor mosakszik és utána kéjesen nyújtózkodva lepihen, a tekintetén, az arcán lehet látni azt a jó érzést, ahogy érzi magát a testén keresztül.. belülről érzékeli ami történik vele s körülötte..

ez az az Egy Élet ami ugyanaz minden megnyilvánult létezőben.. annyi a különbség, hogy egyedül az embernek van meg a lehetősége, hogy ezt tudatosan tudja, érzékelje..
ez különbözteti meg az embert az állattól, vagy akár csak egy fűszáltól.. a többi a program, amire a fizikai forma determinál.. hiszen a kutya kutyaként tud viselkedni, a macska pedig macskaként..

és ők most a formájukon a programjaikon keresztül próbálnak kapcsolódni.. ha a macska menekülni kezd programja szerint, bekapcsolja a kutya programját és zsákmánnyá lesz.. de ha a macska megfordul s szembenéz a kutyával, jelenléte, a formán keresztül megnyilvánuló tudat kivívja a kutyán keresztül megnyilvánuló önmaga elismerését, hogy létezése jogán jelen lehet e térben..
ezután, megtapasztalhatják valódi természetüket, mert érzékenyek és érzik egymás tereit, egymás lényét és kíváncsiak egymásra.. mint a szerelmesek, akik minden idegszálukkal figyelnek, figyelik a szerelmük tárgyát, hogy megismerjék, hogy összeolvadjanak vele..

az ember ezt az állapotot, a létezés valódi minőségét csak akkor tudja megtapasztalni, ha szerelmes.. ha igazán szerelmes és nem foglalkozik magával, az énképével, a viszonyrendszerével..

az állatkák ebben élnek, így élnek.. ezért szeretjük annyira a társaságukat.. őszinték, ártatlanok és teljesen odaadják magukat, semmit nem tartanak vissza..
nincs hátsó szándék, nincs érdek.. semmi.. csak a spontaneitás.. az Élet eleven és totális..

🐾💙🐾

a halálról..

a forma mulandóságát fájdalmas megtapasztalni.. de szenvedés csak akkor lehet belőle, ha elhiszed, hogy te magad is mulandó, azaz csak a test, csak a mentális és pszichológiai forma vagy..
a valóság ezzel szemben totális..
te ugyanaz vagy mint aki visszanéz rád minden szempárból.. a mérhetetlen és megfoghatatlan legbelső csendes figyelem, aki a létezést érzékeli..
ő abban a formában emelkedett elő a meg nem nyilvánult létből és most ugyanoda tért vissza..
és velünk is ugyanez történt csak a mi ablakunk még nem csukódott be, hogy a világ tükrében tapasztalhassuk meg önmagunkat..
és addig is amíg ez így van, légy boldog és hálás minden pillanatban, a körülmények bárhogyan is alakuljanak.. mert ez az egyetlen józan viszonyulás..

💙

létezés esszencia

minden lény egyedi és megismételhetetlen..
a felszínünk különbözik..
a lényegünk egy..
ugyanaz az élet néz vissza minden szempárból, aki vagyok..
totális egység..

💙

vagy oktalanság, vagy ok-talan vagyokság..

hogy tud elmenni az ember amellett, hogy rá ne csodálkozna arra a misztériumra, amiből ő maga is fakad, aminek a része.. az, hogy VAGY, az sokkal fontosabb, minthogy milyen vagy..
a tudomány is csak odáig jut el, hogy az anyag.. na de mi az anyag.. mozgó valami, amit nem lehet megállítani.. ami megnyilvánult, az él, az mozog.. az élet nem főnév, hanem ige.. nem lehet kimerevíteni, megfogni, szabályokba önteni, azzal az élettelisége vész el..

a szülők elutasítják gyermekeiket, a testvér a testvért, mert nem úgy viselkedik ahogyan elvárja.. mert van elvárása.. hogy a másik MILYEN legyen.. nem azt nézi, nem annak örül, hogy VAN, létezik.. hanem fontosabb, hogy milyen..

teljesen vakok az életre.. szomorú.. de a mindent lehetővétevő élet bősége azt is megengedi, hogy akinek fontosabb az elhitt gondolatából fakadó félelme, az teljesen vakon nyomorúságban fecsérli el pillanatait, mit sem tudva létezésének csodájáról..

az életet érzékelni lehet.. ez a te egyetlen igaz valóságod, amit megtapasztalhatsz, ha a figyelmed fókuszát a milyenségedről a vagyokságodra viszed..
és igen, találkozni fogsz az összes félelmeddel, fájdalmaddal, de csak egyszer.. a fájdalom mindig arról tájékoztat, hogy elhittél valami hamisat, valami olyat, ami nem a valóság.. abban a pillanatban, amikor mélyen megérted, hogy azok csak a felszínedről szólnak, azok a dolgok nem a lényeged, nem a vagyságod, a lét érzetedhez semmi köze, egyszerűen látni fogod, hiszen tudni fogod, hogy az, amit magadról gondolsz, vagy amit mások gondolnak rólad, az nem te vagy.. nem lehetsz te..
hiszen egy testben megjelenő élőlény, egy misztérium vagy.. és amikor megtapasztalod magadat életként, meglátod saját jelenvalóságodat, akkor láthatod meg a másik embert is annak a misztériumnak, ami te magad is vagy.. az Egy Élet különböző megnyilvánulásai vagytok, és igen, a felszínetek pedig olyan amilyen..
az embert vagy a félelme vagy a vágya irányítja.. teljesen azonosulsz a belső teredben megjelenő negatív energiákkal.. a legkisebb feszültség is erről tájékoztat.. jogosnak érzed ott létüket, hiszen jogosnak ítéled a körülményt ami kiváltotta és így leszel te pl. a dühös ember, nem pedig az élőlény, akinek a terében düh jelent meg.. és ez mindaddig így lesz, amíg felelősséget nem vállalsz azért, ami benned zajlik.. pl. "most félelem/fájdalom/harag/düh van bennem".. amíg el nem különülsz a benned megjelenő dolgoktól, addig nem születhet meg az a perspektíva, amivel ráláthatsz a folyamatra.. ha ez megtörténik, tudsz választani, hiszen ki a fene ölelgetne keblén negatív, szenvedést okozó energetikát.. csak az, aki nem tudja mi zajlik benne, és azzal ráadásul teljesen azonosul is, mert jogosnak hiszi..
csak figyeld mi van benned.. figyelmed egy része mindig legyen éber őre belső terednek, s bármi is jeljen meg benne ne ítéld meg.. se nem jó, se nem rossz.. olyan, amilyen..
ez egy belső munka, csak te tudod megtenni.. a pszichológus csak a milyenségeddel foglalkozik, ezért csak felszíni sikerei lehetnek, valamivel jobbá tehet, de nem jóvá..
a belső munka a vagyokságoddal foglalkozik ezért nem jobban leszel tőle, hanem jól leszel és pont.. békés és boldog..
a létezés jó.. ha nincs tele a fejed gondolatokkal és tudod érzékelni a létezésed örömét, csak jól lehetsz, sehogy máshogy..
az elme mindent meg tud magyarázni, abban profi.. ha idáig elolvastad, ne gondolkozz rajta, csak próbáld megérezni a szavak mögötti értelmet.. az elme csak a lényeget nem érinti, mert nem érzékeli.. egyszerűen vak az életre..
merj látni, érzékelni, merj önmagad lenni.. egységes.. élő..

💙

gondolat formák..

ha egy évvel ezelőtt valaki azt mondja nekem, hogy ma nem ott leszek és nem úgy ahogyan és nem azokkal, hanem teljesen máshol és máshogyan és másokkal, értetlenül néztem volna rá, hogy: "de hát miért?" 

erre nincs válasz.. az élet olyan amilyen.. vagy küzd, ellenáll, lázad, vagy beletörik az ember.. az egyetlen józan viszonyulás látni magunk körül az élet áramlását és elfogadni azt ami van.. de csak azt.. nem amit gondolunk vagy feltételezünk az élethelyzetünkről.. 

meglátni magunk körül a valóságot.. a gondolatok és illúziók álmát.. hogy az embereknek fontosabb a saját elmetartalmuk, hogy mit gondolnak a másikról, mint maga az Élőlény.. 

az valóban nem gondolat forma.. nem megfogható, nem birtokolható.. szabadon szabadnak született, mert az Élet megtapasztalja önmagát..

minden Egy Életből Való..

intimitás

az állat nem kérdezi meg szabad-e most játszani vagy aludni, csak teszi, de teljesen, nem tart vissza magából semmit, hogy megéri-e visszahozni a labdát, vagy hanyatt hemperegni has vakarást kapni, és azt sem gondolja, hogy nem elég jól vakarod a hasát, egyszerűen "csak" teljes lényével teszi azt, amit éppen tesz, vagy adja át magát annak, amit éppen kap.. ahogyan magát nem ítéli meg, hiszen nem hisz el semmilyen képet magáról, amihez viszonyulna, úgy téged sem ítél meg, nem gondol semmit rólad.. annak lát, ami vagy, és "csak" annak, akkor és ott..

a kutyával való találkozás kitűnő lehetőség megfigyelni a benned lévő eltévedt Életenergiát, hiszen az állat nem rendelkezik énképpel, ezzel a hamis, ám társadalmilag elfogadott gondolati produktummal, így lehetőséged van a tükrében megpillantani saját félelmed..

ez az ítélet a "nem vagyok elég jó", ami megakadályozza a tiszta, félelem nélküli intimitást.. párhuzamos privát univerzumok találkoznak.. mit gondolsz magadról, mit gondolsz a másikról, mit gondolsz arról, hogy a másik mit gondol rólad és magáról.. stb..

tudsz-e úgy megérinteni egy emberi lényt, legyen az gyermeked, szülőd, szerelmed, hogy nem merül fel benned a félelem, hogy megfelelsz-e, szerethető vagy-e, elfogadható vagy-e a másik számára, egyszerűen csak érzed a bőrét a bőrödön..

tudsz-e úgy megölelni valakit, bárkit, hogy teljesen belemerülsz, nem ítéled meg sem magad, sem a másikat, hogy kik vagytok, milyen viszonyt ápoltok, egyszerűen csak érzed ahogyan dobog a szíve és veszi a levegőt a testében, hiszen ugyanaz az Életenergia dobogtatja a szívetek.. mered-e érzékelni a saját tested és azon keresztül a másik testét..

a formai elkülönültség illúzió.. ugyanaz néz ki minden szempárból és ugyanaz dobogtat minden szívet.. ❤

...

vagyok

gátlástalanul csendben lenni, önfeledten hallgatni, s végtelenül szemlélni.. figyelmem összes dimenzióját létezésem megnyilvánulására fókuszálom.. mert vagyok.. sem több, sem kevesebb.. egyszerűen vagyok.. a létezés valódi öröme..

balatoni reggel ❤

tulajdonságaink, mint magok..

összes tulajdonságunk - legyen az jónak, vagy rossznak címkézhető - csak akkor nyilvánul meg a maga természetességében a környezet felé, ha önmagunkon, önmagunkkal is működtetjük..
hiába vagyunk kedvesek kifelé, ha befelé, magunkkal nem.. akkor a kifelé kedveskedés is csak egy kompenzálás, egy megfelelni vágyás valamiféle elvárásnak..
amint lényünk legmélyéről indulva magunkhoz kedvesek vagyunk, sejtszinten a viszonyulásaink közé emelkedik ez a tulajdonság, s ragyogó áradással simogat meg mindenkit válogatás nélkül, aki a környezetünkben van..
így minden körülmény gyönyörű tükröt tart nekünk, hogy meglássuk árnyékos területeinket, amiket a fénybe emelhetünk a felismerés tudatosításával..
sorra vehetjük, vagy egyszerűen megfigyelhetjük mely tulajdonságokra leszünk figyelmesek, minek a hiányára, vagy többletére van affinitásunk.. a megértésre, a türelemre, a segítőkészségre, vagy a rosszindulatra, türelmetlenségre?
ami belülről fakad, az nyilvánvaló.. természetes, áradó, magyarázatra nem szoruló..
köszönöm..

tulajdonságaink, mint magok, csüngenek lényünkön.. mink van, azt vetjük, s aratjuk..