munka az, amit nem szívesen csinál az ember

a munka az nem munka, hanem tevékenység.. nem egy különálló dolog, amit meg kell csinálni, mert muszáj, hanem az élet része, ami rajtad keresztül is megnyilvánul..
ha sikerül begyógyítanod az elkülönültség sebét magadban, hogy vagy te, mint különálló entitás és van a rajtad kívülálló világ, akkor a tevékenység örömöt és boldogságot fakaszt benned, hiszen mélyen megérted, hogy az egyetlen valóságod a jelen pillanat, bármit is tegyél éppen.. mert az élet jelen idejű jelenség.. a létezésedet csak és kizárólag a mostban tudod érzékelni.. ha nosztalgiázol, azt is csak most teszed.. tehát történjen bármi is, tegyél bármit is, azt pillanatról pillanatra tapasztalhatod meg.. ezáltal a nehézség pedig feladatként a belső éberségedet növeli, nem pedig kín és nyűg formájában jelenik meg..
az élet egy kis szegmense ez, de a megértés által a figyelmedet az elsődleges tapasztalati térre, a belső valóságodra irányíthatod és a figyelmed tere fokról fokra birtokba vesz minden területet, így a szélsőséges szenvedés és a hajrá hurrá flesselés és csapatás, vagyis a duális világ két szélsősége helyett megjelenik egy harmadik minőség, ami békés és boldog, ami az elme számára egy befóuszálhatatlan  kiegyensúlyozott középút..
és igen, attól még meg fognak zabálni a szúnyogok, és még a könyöködet is bevághatod de nagyon, viszont a testi fájdalom az egy olyan, amilyen dolog, megtörténik.. viszont a lelki szenvedés, ellenállás, amit az elméddel hozzá társítasz, hogy jajj szegény én, nem ezt érdemeltem, kiszúr velem az élet, stb, az kibírhatatlan..
ez a mérhetetlen lufivá növelhető szenvedéscsomag, amitől megszabadíthatod magad, ha megérted, hogy ezt bizony saját magaddal te teszed.. az elmédben valóságnak hitt gonolatok és viszonyulások láncolatával..
..és ha már az elmédet nem köti le hogy sirassa, sajnáltassa, vagy éppen magasztalja saját magadról kialakított képedet, akkor érezheted meg a belső csendet, aminek terében észlelni kezded a létezést.. ami van.. ami adódik.. ami mindig olyan, amilyen.. hogy a Balaton pont útba esik..

💙☀

a létezés vagy öröm vagy agyalás..

a létezés, a testben levés totális érzékelése, élvezete.. totális önátadás.. jobban mondva az állatoknál nincs is mit átadni, hiszen nincs énképük, nincs hasadás ő és önmaga között, nincs viszonya magával.. ők teljesen egyek önmagukkal, az élettel, ami rajtuk keresztül nyilvánul meg, a létezéssel..
az állatok békéje ebből fakad, hiszen ha nem kap abból a finom illatú dologból amit eszünk, akkor ő is érezhet elégetetlenséget, de sosem fog gondolkodni felőle, hogy "mekkora egy surmó, hogy nem ad nekem".. vagy ha úgy piszkálom a lábát, a farkát, hogy neki nem tetszik, ő is érezhet fusztráltságot, amit testbeszéddel jelez is, de sosem fog gondolkodni a helyzetről, hogy "ez mekkora egy tahó, hogy velem buziskodik".. vagy ha fordulás közben nem veszem észre és rálépek, vagy meglököm, ugyanúgy megijed, ahogyan én, de sosem fog gondolkodni az esetről, hogy "milyen illetlen, milyen figyeletlen, sőt, biztosan direkt csinálta, hogy nekem ártson"..
az állatok kristálytisztán megmutatják nekünk, hogyan lehet úgy élni, hogy azt látjuk, ami van, csak ami van és nem azt, amit gondolunk róla.. bár ez az elme számára felfoghatatlan dolog..
pusztán ez a picike különbség, amivel kevesebbek, hogy nincsen elméjük, amivel a viszonyrendszerüket a pillanatnyi gondolataik és véleményeik szerint folyamatosan alakítják, tárolják és a világhoz igazítják, és ami a legkézenfoghatóbb, hogy nincsen "én és a dolgaim" birtoklás, ragaszkodás, viszonyrendszer a tudomásukban, na ezek hiánya által oly tiszták, spontának, békések és őszinték..
ezért élnek ők isten országában.. ez csak a jelképe annak, hogy ego, énkép, önösség nélkül élnek.. mert amit isten országának nevezünk, az a létezés valódi és természetes állapota, ami bennünk és közöttünk van.. itt és most.. ha csak nem az elméd ködfátyla eltakarja.. ezért nekünk ez csak az önátadás által nyilvánul meg.. minél önösebb vagy, annál sötétebbnek, csúnyábbnak  látod a világot, ami csak tükörként jelzi milyen energetikát dédelgetsz magadban..

a te belső tered a te felelősséged.. ha megérted, hogy a te valódi lényed nem e világi, hanem örök és időtlen, akkor a figyelmed a kintről a bentre irányul, arra amit érzékelsz, amit tapasztalsz, ami az egyetlen valóságod e világban.. vagy a fájdalmat, a negativitást, a panaszkodást választod, vagy pedig a létezés éber örömét, ami csendes és békés, mindenféle szélsőségektől mentes.. az elmének túl egyszerű, számára nem is érzékelhető állapot.. hiszen neki a macska is csak egy együgyű állat..

🐾💙🐾

ünnep esszencia

az igazi ünnep az a pillanat,
amikor tudatában vagyunk
létezésünknek..
amikor érzékeljük magunkban
azt az egy életet,
ami mindenben ugyanaz..
ez a lét érzete, aki vagyok..

✨💙

formában lenni..

az élet azon a formán keresztül áramlik súrlódás mentesen, amelyik totálisan átadja magát az itt és most nyilvánvaló vanságának.. ezen mozgásnak egyetlen egy akadálya van, az pedig az emberi elme, aminek lételeme az akadály és a probléma gyártása.. miért van az, hogy egy macska teljes és totális tud lenni agyalás nélkül, egyszerűen "csak" tud LENNI mindenféle körülménytől függetlenül és miért gondolod, hogy te erre képtelen vagy és miért gondolod, hogy mindent kontrollálnod és irányítanod kell?! miért gondolod, hogy bármit is gondolnod kell ahhoz, hogy létezz?! az élet, ami rajtad keresztül is megnyilvánul, önmagáért való..
éppen ezért a biztonság illúzió.. a forma a legbizonytalanabb dolog a világon.. rosszul lépsz, kibicsaklik a bokád, kitöröd a nyakad.. viszlát jelen megnyilvánulás.. a formából az élet visszahúzódik oda, ahonnan jött.. és mégis elhiszed, hogy fontosak azok a dolgok, amiket csak a fejedben tudsz birtokolni, mint a dolgaid, a biztonságod, az ismereteid, a véleményeid és a kapcsolataid.. engedd el ezeket és kezdj el élni, találkozni más élőlényekkel és merj a szemükbe nézni minden akarás, vágy és elvárás nélkül, egyszerűen azért mert te létezel és ő létezik és akkor meg fogod látni, hogy ugyanaz néz vissza rád, aki vagyunk..
tedd meg amíg még megteheted, hiszen egyetlen éber pillanat beteljesít és semmivé tesz sok évtizedes gyötrő rémálmot..

🐾💙🐱

az igazságot tanulni akaró..

a növények, az állatok, az egészen kicsi kisgyermekek, akiknek még nem fejlődött ki az elméje, mutatja meg neked a valóságot.. rajtuk keresztül az igazság tisztán nyilvánul meg, mert élők, spontának és totálisak.. ezek a minőségek mutatnak rá igazán a létezés valódi természetére.. az élettől elszigetelve az elméd viszonyulásaiba veszve, elszakadva a forrásodtól kutatod hiányaidra és vágyaidra a gyógyírt.. csak így hiheted el, hogy az igazságot magadhoz adhatod, hogy híján vagy belőle, mert a saját énképed illúziója eltakarja forrásod, a középpontod, amiből az igazság fakad, s minősége az, hogy élő és spontán és totális.. egyszerűen Van.. de te ha álomvilágodban élsz, minden más vagy, csak ez nem.. ezért elindulsz megtanulni az igazságot, ami lehetetlen, hiszen az azt feltételezi, hogy benned nincs, de ha magadhoz adod, akkor már birtokában leszel az igazságnak.. ezzel is csak saját illúziódat növeled, ha azt hiszed, hogy az igazságot birtokolhatod.. az lehetetlen, mert a lényed maga az, aki már eleve vagy..

az igazságra csak rámutatni lehet, de az csak a holdra mutató ujj, nem a hold.. az igazságból fakad minden, az igazság magját tartalmazza minden, az összes vallás, ami az útjelző táblák gyűjteménye.. persze a szélrózsa minden irányából meg lehet vizsgálni az útjelző táblákat, amik az igazság felé visznek, sőt ereklyeként haza is viheted, vagy meg is tanulhatod és visszamondhatod mint egy papagáj az összes táblát és metaforát, de attól még nem igazulsz meg, nem leszel beérkezett, végtelenül békés és boldog, attól még nem érted meg, hogy az igazságot nem lehet formává tenni, nem megfogható és nem birtokolható..

amíg lelki vakságod fátylát le nem veted, hogy az egész élet mint hologram, jelképek szintjén rámutat az igazságra, addig hiszed el gyerekes ostobaságaid között azt is, hogy az igazság birtokosa lehetsz és ezzel több, s jobb emberré válsz.. az elméd meghamisítja az érzékelésed és elkülönít az igazságtól.. úgy tűnik, mintha rajtad kívül lenne.. de ez illúzió.. ugyanaz az igazság néz vissza minden szempárból, mint aki vagy..

vagy mélyen, sejtszinten megérted, hogy a valóság az ami Van, mindenféle rózsaszín köd, aranyfények és ördögök meg istenek nélkül, vagy még szenvedsz addig, amíg ugyanerre a mély megértésre nem jutsz, hogy az egész színdarab benned zajlik.. az elméd elhasította magát egy jó és egy rossz részre, ami harcol egymással..
legkésőbb a fizikai formád halálakor értheted meg, hogy ezt a megtestesülésed elvesztegetted arra, hogy elméd színdarabját moziztad ahelyett, hogy tudatában lettél volna a létezésednek.. de nem szükségszerű ezt megvárni..

a felismerés jelenidejű lehetőség.. jobban mondva kizárólag egy helyen és időben lehetséges: itt és most.. viszont itt és most mindig a rendelkezésedre áll.. csak az a kérdés, vagy e elég bátor megérteni, hogy ha "csak" az van ami van, akkor te nem tudhatsz semmit.. és ettől az elméd retteg, mert így megszűnik a biztonsága, amire a létének szüksége van, hiszen nem rendelkezik önálló forrással, ő nem gyökeredzik a létben, csak a te gondolataidnak és viszonyulásaidnak az összessége, csak addig birtokolja az létéhez szükséges energiáidat, amíg elhiszed, hogy igaz, hogy jogos az összes gondolatod és viszonyulásod, amíg elhiszed, hogy te az énképed vagy..

ha megtapasztalod azt aki valójában vagy, a lényed, akit a lét tart életben, aki önálló forrással rendelkezik, ami ugyanaz az egy forrás, ami maga az igazság, hogy lényeg szintjén minden létező ugyanaz, akkor megérted végtelen tehetetlenséged és kiszolgáltatottságod, ami abban a pillanatban fel is szabadít a fájdalom alól, hiszen egy arasszal sem tudod meghosszabbítani az életedet.. s így már tapasztalatod lesz a nem tudás megértése, mert a rész sohasem ismerheti meg az egészet..

💙

a halálról..

a forma mulandóságát fájdalmas megtapasztalni.. de szenvedés csak akkor lehet belőle, ha elhiszed, hogy te magad is mulandó, azaz csak a test, csak a mentális és pszichológiai forma vagy..
a valóság ezzel szemben totális..
te ugyanaz vagy mint aki visszanéz rád minden szempárból.. a mérhetetlen és megfoghatatlan legbelső csendes figyelem, aki a létezést érzékeli..
ő abban a formában emelkedett elő a meg nem nyilvánult létből és most ugyanoda tért vissza..
és velünk is ugyanez történt csak a mi ablakunk még nem csukódott be, hogy a világ tükrében tapasztalhassuk meg önmagunkat..
és addig is amíg ez így van, légy boldog és hálás minden pillanatban, a körülmények bárhogyan is alakuljanak.. mert ez az egyetlen józan viszonyulás..

💙

vagy oktalanság, vagy ok-talan vagyokság..

hogy tud elmenni az ember amellett, hogy rá ne csodálkozna arra a misztériumra, amiből ő maga is fakad, aminek a része.. az, hogy VAGY, az sokkal fontosabb, minthogy milyen vagy..
a tudomány is csak odáig jut el, hogy az anyag.. na de mi az anyag.. mozgó valami, amit nem lehet megállítani.. ami megnyilvánult, az él, az mozog.. az élet nem főnév, hanem ige.. nem lehet kimerevíteni, megfogni, szabályokba önteni, azzal az élettelisége vész el..

a szülők elutasítják gyermekeiket, a testvér a testvért, mert nem úgy viselkedik ahogyan elvárja.. mert van elvárása.. hogy a másik MILYEN legyen.. nem azt nézi, nem annak örül, hogy VAN, létezik.. hanem fontosabb, hogy milyen..

teljesen vakok az életre.. szomorú.. de a mindent lehetővétevő élet bősége azt is megengedi, hogy akinek fontosabb az elhitt gondolatából fakadó félelme, az teljesen vakon nyomorúságban fecsérli el pillanatait, mit sem tudva létezésének csodájáról..

az életet érzékelni lehet.. ez a te egyetlen igaz valóságod, amit megtapasztalhatsz, ha a figyelmed fókuszát a milyenségedről a vagyokságodra viszed..
és igen, találkozni fogsz az összes félelmeddel, fájdalmaddal, de csak egyszer.. a fájdalom mindig arról tájékoztat, hogy elhittél valami hamisat, valami olyat, ami nem a valóság.. abban a pillanatban, amikor mélyen megérted, hogy azok csak a felszínedről szólnak, azok a dolgok nem a lényeged, nem a vagyságod, a lét érzetedhez semmi köze, egyszerűen látni fogod, hiszen tudni fogod, hogy az, amit magadról gondolsz, vagy amit mások gondolnak rólad, az nem te vagy.. nem lehetsz te..
hiszen egy testben megjelenő élőlény, egy misztérium vagy.. és amikor megtapasztalod magadat életként, meglátod saját jelenvalóságodat, akkor láthatod meg a másik embert is annak a misztériumnak, ami te magad is vagy.. az Egy Élet különböző megnyilvánulásai vagytok, és igen, a felszínetek pedig olyan amilyen..
az embert vagy a félelme vagy a vágya irányítja.. teljesen azonosulsz a belső teredben megjelenő negatív energiákkal.. a legkisebb feszültség is erről tájékoztat.. jogosnak érzed ott létüket, hiszen jogosnak ítéled a körülményt ami kiváltotta és így leszel te pl. a dühös ember, nem pedig az élőlény, akinek a terében düh jelent meg.. és ez mindaddig így lesz, amíg felelősséget nem vállalsz azért, ami benned zajlik.. pl. "most félelem/fájdalom/harag/düh van bennem".. amíg el nem különülsz a benned megjelenő dolgoktól, addig nem születhet meg az a perspektíva, amivel ráláthatsz a folyamatra.. ha ez megtörténik, tudsz választani, hiszen ki a fene ölelgetne keblén negatív, szenvedést okozó energetikát.. csak az, aki nem tudja mi zajlik benne, és azzal ráadásul teljesen azonosul is, mert jogosnak hiszi..
csak figyeld mi van benned.. figyelmed egy része mindig legyen éber őre belső terednek, s bármi is jeljen meg benne ne ítéld meg.. se nem jó, se nem rossz.. olyan, amilyen..
ez egy belső munka, csak te tudod megtenni.. a pszichológus csak a milyenségeddel foglalkozik, ezért csak felszíni sikerei lehetnek, valamivel jobbá tehet, de nem jóvá..
a belső munka a vagyokságoddal foglalkozik ezért nem jobban leszel tőle, hanem jól leszel és pont.. békés és boldog..
a létezés jó.. ha nincs tele a fejed gondolatokkal és tudod érzékelni a létezésed örömét, csak jól lehetsz, sehogy máshogy..
az elme mindent meg tud magyarázni, abban profi.. ha idáig elolvastad, ne gondolkozz rajta, csak próbáld megérezni a szavak mögötti értelmet.. az elme csak a lényeget nem érinti, mert nem érzékeli.. egyszerűen vak az életre..
merj látni, érzékelni, merj önmagad lenni.. egységes.. élő..

💙

az út kezdete

ezernyi szállal kötődünk mindenkihez és mindenhez.. egész eddigi életünk predesztinál arra, hogy úgy nézzünk ki mint egy szövetbe szőtt lény, akinek nincs önálló mozgástere, csak a szövedék hullámverései rángatják ide s oda.. amíg nem mered meglátni, hogy az a szűk és merev szövedék nem más, mint társadalmilag elfogadott és jóváhagyott viszonyulások mindenhez, ami csak létezik itt a földön, legyen az fizikai dolog, vagy mentális fogalom, mint pl. család, szülő, barát, addig szenvedsz.. abban a pillanatban, amikor ezzel tudatosan szembe nézel, elkezdődik a belső munka.. a valódi spirituális út..

nincs jövőnk, csak jelenünk

nincs jövőnk, csak jelenünk.. kemény szavak, de valósak.. az igazság csak egyszer fáj, és ismerete felszabadít.. ember ennél szebbet nem is mondhat, máskülönben csupán álmodozunk a közös jövőről, amit a múltból táplált gondolati mintákból az elménkben töltött súlyos időkben hívunk létre.. viszont a jelenlét ragyogó fényében megszentelődik a létezés minden pillanata, mely épphogy megnyilvánul, tova is illan az örökkévalóság szövetében..
létünk ezen érzékelése lüktet és pulzál, s oly természetes, oly nyilvánvaló, hogy nem visel el semmilyen programozottságot, vagy elme szintű viszonyulást.. spontán árad az egyén legmélyebb fénylő lényéből, mely magába foglal mindent..          köszönöm..

minden egyes csepp minden egyes pillanat..

a szeretet alkímiája

hogyan szeretnénk bárkinek is segíteni, míg magunkat nem váltottuk meg, míg magunkat nem alakítottuk át, míg magunkban meg nem éreztük a Kegyelem állapotát.. alapfeltétel azon viszonyulás, hogy Isten, azaz a Létezés bennünk van, belőlünk fakad, s része az Univerzumnak.. így érezzük meg azt az Erőt, Hatalmat, Szeretetet, s így tudjuk vállalni felelősségünket önmagunkért, hogy cselekvő szeretettel éljünk, mutassunk példát, és segítsünk annak, aki kéri..
ezek a tapasztalások mind elmén túli történések, csak szándékozni lehet, nem pedig akarni, vagy tanulni, de még hinni sem elég, hiszen a hit is egy elme által kivetített kép.. a jelenpillanat az egyetlen állapot, ami megnyitja a tapasztalás valódi lehetőségét.. ha az egyén megérett rá, a Kegyelem megnyilvánul.. mert a Létezés örök, s önmagáért való..          köszönöm..

Transzfogaras ❤

hétköznapok

számomra nem léteznek hétköznapok.. minden nap ugyanolyan fontos és jelentőségteljes, mert minden pillanatban tanulunk s tapasztalunk, nem számít, milyen formában jelenik meg.. minden este lefekszünk, s reggel ugyanabban a rendszerben kelünk fel.. ez csoda.. viszont ha egyik reggel egy másik rendszerben ébrednénk, az is csoda lenne.. :)

a legnagyobb konfliktust az okozza, ha külön akarjuk választani a spirituális utat a hétköznapoktól.. feladatunk pontosan ennek az útnak a minél alaposabb integrálása.. mert ott van dolgunk, ahova leszülettünk, s úgy, ahogyan..
de nézhetjük így is, hogy a leszületés az út, mialatt tudatunkra hozhatjuk szellemi lényünk valóját..

ha ettől az önismerettől elzárkózunk, energetikánk diszharmonikus lesz, ami különböző helyzeteket és körülményeket vonz magához.. ha megnézzük, az egész arról szól, vállaljuk-e gondolatainkat, vagy sem.. ha nem, mindenféle alakoskodás és színjáték hada kezdődik - magunk előtt is.. ez abból a félelemből ered, hogy mit gondol majd a környezetünk rólunk..
eredményként beborul az ég a kivetített világunk felett, s ha sokáig folytatjuk ezen hozzáállást, betegségek formájában is figyelmeztetnek az égiek, gondolkodásra késztetve az utunkról.. amint gondolati mintáinkon, viszonyulásunkon változtatunk, azonnal kiderül az ég, majd szertefoszlanak a testi, lelki tanító tünetek..
gondolatainkért felelősséggel tartozunk, ugyanakkor minden pillanatban dönthetünk..

célorientált vagy útorientált viszonyulás

első lépésnek át kell programozni a célorientált életmódot útorientált viszonyulássá, így természetes módon a jövőből a mostba tevődik át a fókusz.. a jelen pillanatban kezdjük keresni és találni, amit idáig a jövőbe vetítettünk ki..
a jövő egyenlő elménk azon részével, mely sosem nyilvánul meg.. amit egy ilyen viszonyulás átprogramozáskor érzékelhetünk arra hasonlít, mint amikor a száguldó autóban behúzzuk a kéziféket.. megrázkódunk, kicsit kellemetlen lehet, majd észrevesszük a lelassuló tér idő dimenziókat, s képesek leszünk a tudatosságunkkal befogadni a jelenlétet, ami körbeölel..
maga az útonjárás, a tudatunk fénnyé minősítése leszületésünk oka.. nem a célt kell szem előtt tartani, mert minden út a fénybe vezet, hanem a pillanatot, ami pillanatról pillanatra van.. mert az idő arra adatott, hogy időt adjon az úton..
csak elménk egy részét tudjuk a jövőbe helyezni a tudatunkkal.. ez is a mi döntésünk, hova tesszük a fókuszt.. ez is egy gondolat, amiért felelősek vagyunk.. a szabad akarat szépsége..       köszönöm..

fókuszban a pillanat..

a bezártság szabadsága

az érzékszerveink által érzékelt világ egy keretrendszer, amiben minden megnyilvánulásnak, létezőnek és dolognak mi adunk érzelmet és értelmet.. amikor tudatosan figyelemmel kísérjük ezt a folyamatot, meglátjuk, hogy minden pillanatban lehetőségünk van változtatni, ezáltal átminősítjük önmagunkban az érzelmi és mentális viszonyulást.. ebben áll a szabad akaratunk.. mert a dolgok vannak, az események történnek.. mi pedig szemléljük, így megtapasztaljuk hogy minden káprázat itt a Földön, s csak egy kérdés marad: szeretetben vagy szeretet nélkül élünk e világban.. ami bennünk van..

a körülmény.. ❤

egy év távlatából

egy évvel ezelőtt indultam el egy csodákkal teli úton, amin a legalapvetőbbnek hitt dogmák szűntek meg létezni s programok íródtak át.. ez az út a Jasmuheen féle 21 nap megélésével kezdődött, s azóta feje tetejére állt bennem minden.. alapból szélsőséges életem határait kitolva, a végletek között csapódtam ide-oda egy évig, s közben megpördült velem ötször a világ, mint centrifuga, hogy elhagyjak minden olyan érzést, gondolatot és kötöttséget, ami már nem szolgálja javamat..

ezt az időszakot minősíthetném így is úgy is, mégis - paradox módon - poláris világunk megértését az segíti, ha kerüljük a minősítést.. külső szemlélőként összegezzük tapasztalatainkat, amik a megélés által sejtszinten már a miénk, csak tudatunkra kell emelni az információkat..

egyik: minden paradoxon.. és mindent lehet magasabb nézőpontból nézni.. ezért nem létezik objektív igazság, csak az Egy Valóság..
másik: minden, amit érzékelünk, azt saját buborékunkon keresztül tesszük, vagy arra vetítjük ki, s kizárólag az jön a tudatunkba, a terünkbe, amire affinitásunk van.. ebből következik, hogy minden és mindenki csupán körülmény.. ezekről a körülményekről alkotott gondolatainkat, érzéseinket tanuljuk uralni.. a cél, feltétel nélküli Szeretettel fordulni minden megnyilvánulás felé..
harmadik: gondolatainkért felelősséggel tartozunk..
az egész esszenciája egy mondatban ennyi: "az van amit gondolsz"

köszönök minden pillanatot.. mert az idő arra adatott, hogy időt adjon az úton..

létezés az életen túl

lecsendesedünk, elengedünk minden gondolati mintát, programot, minden kötöttséget, elvárást, s minden elme szülte megnyilvánulást.. ezután a jelenlétben megérezhetjük a létezést az életen túl.. érezni fogod az illúziót körülötted, s felszabadítva magad, vállalhatod jelen leszületésed.. innentől kezdve, bármit csinálsz, minden pillanatban tudatában leszel a színjátéknak itt a Földön.. hogy minden egy feladat, egy megnyilvánulás.. hogy semmi nem számít, s mégis a legfontosabb.. hogy a létezés gyönyörű és tökéletes.. magáért való..     Áldás..

a pillanat..

van egy pillanat, amikor igazán jelen vagyok, s rálátok ezen leszületésem eddigi minden egyes pillanatának fájdalmára s örömére, magyarázatot kapva lelkem miértjeire, megérzem abban az egyetlen pillanatban azt az esszenciális rezgését, hogy ezért volt.. ezért az egyetlen egy pillanatért történt minden, hogy sejtszinten ezt az egyetlen egy pillanatot megérezhessem, hogy vagyOK.. köszönöm..