haza érni..

ha megérted lényed, otthont találsz önmagadban, így otthon leszel a világban is, bármerre is járj, bármerre is élj.. te fogod tudni legelőször, hiszen megszűnik az a kínzó érzés, hogy nem vagyok a helyemen, nem itt kellene lennem, nem így, nem most.. az épp aktuális valóságoddal szembeni ellenállás tűnik el.. a hiánya tűnik el annak a bizonyos valaminek, amit soha semmivel nem tudtál betömni, csak esetleg enyhíteni ideig óráig.. a vágy tűnik el, hogy valamit magadhoz adj, mert még kínoz a nem vagyok elég jó téveszméje.. 

ha már eléggé szenvedsz, ha már totálisan megjártad legalább az egyik végletet, akkor van kiút.. egyébként csak egy újabb játék, amit ideteszel vagy odateszel elméd középszerű közömbös ködfátylában, mert még mindig nem értetted meg, hogy az egész megnyilvánult létezés egy szimbólum, egy hologram, ami rólad szól, benned zajlik, minden szinten tükröt tart.. hiába töröd össze, az árnyékod elől nem menekülhetsz..

💙

a cirmos tulipán..

miért cirmos a tulipán?! semmi értelme.. az életnek nincsen semmi értelme.. egyszerűen megnyilvánul, mert lehetséges.. totálisan magáért való.. az emberi elme keresi az okokat, az értelmet, hogy valami biztonságnak tűnő viszonyulást kialakíthasson az életében, mert túl nagy falat, vagy éppen túl kicsi falat lenne lenyelnie azt, hogy nincs semmi értelme semminek, önmagával az élen..

és miután azt keresi a formában, a felszínen, a jelképben, ami nincs, az ember élete emiatt kettéhasadt és feszült lesz.. egészen addig, amíg meg nem történik a dimenzióváltás, a felszín helyett, meg nem látja a lényeget.. mert csak a lényeg szintjén van bárminek is értelme.. 

ezért paradoxon az egész földi élet.. a felszín szintjén totális káosz és értelmetlen zűrzavar, a lényeg szintjén minden úgy van ahogyan van, nincs semmi kérdés, hiszen a valóság nyilvánvaló.. így aztán az elme szintjén marad az, hogy sem az ezerféle fűszálnak, sem a szárnyaló madárnak, sem a megszámlálhatatlan hópehelynek nincsen semmi értelme.. vagy kreál magának és másoknak valami jól hangzó ideákat, amiben ideig-óráig hihet, de mélyen, legbelül érzi, hogy nem elégíti ki az elhitt gondolat, eszme..

ezzel szemben az élet vansága megkérdőjelezhetetlen.. hiszen már eleve létezik.. a valóság nyilvánvaló.. az élet magáért való.. ami van az teljes, totális és túlcsorduló.. az élet maga az értelem.. miért nem elég neked ennyi?!

🌷💙

jelenség..

mi marad a lemenő nap fényéből, ha közben figyelmed az elméd mélyén szavak, fogalmak és viszonyok után kutat, hogy megfoghatóvá tedd a megfoghatatlant?! hiszen a figyelmed egy.. vagy itt van, vagy ott van.. a valóság jelen idejű és totális.. ha figyelmed az elmédben időzik, lemaradsz az életről, arról, ami pillanatnyi, folyton változó, megfoghatatlan, de mégis nyilvánvaló a vansága.. amolyan jelenség.. vagy teljes figyelmeddel beleolvadsz a most szent terébe és akkor bár semmit sem tudsz mondani a naplemente színéről, - ami akár a perifériádon megtörténhet, viszont nem lesz lényeges - de mégis minden sejteddel megismerve a vanság mélységét, érzékeled azt, ami van.. sem többet, sem kevesebbet.. és mégis kielégít.. mert a valóság több mint elegendő.. az élet magáért való és túlcsorduló.. egyetlen dolgot tehetsz, nem állsz ellen, megengeded, hogy a te formádon keresztül is megnyilvánuljon..

💙🌤

mókus esszencia

az élet spontán, eleven és totális..
ugyanaz az egy élet néz vissza minden szempárból, aki vagyok..
itt és most..

🐾💙🐾

kérdések a válaszra..

felmerült-e már benned a kérdés, hogy mi ez? hogy mi ez az egész ami körbevesz és aminek a része vagy.. hogy mi az a tér az elektronok között? mi az a matéria ami előemelkedik, ami megnyilvánul a meg nem nyilvánultból? hogyan lehet ez a végtelen gazdagság a forma szintjén? mi ez a totális oktalanság a világban? mi végre annyiféle állat és növény? miért terem annyi gyümölcs, ha csak egyetlen mag csírázik ki, vagy egyetlen pók éli meg a felnőtt kort és hoz utódokat..
vagy-e elég bátor, hogy azt mondd, nem tudom.. hogy nem tudod a választ a lényegi kérdéseidre, hiszen a rész sohasem ismerheti meg az egészet.. csak a világ tükrében láthatod meg, hogy mi az, ami nem vagy és hogy ami vagy, azt "csak" érzékelheted..
vagy-e elég bátor, hogy meglásd, az elme által létrehozott és működtetett társadalom nem ad választ a lényegi kérdéseidre, nem elégít ki, nem teljesít be..
lehetsz te a legjobb tanuló, a legvonzóbb csábító, a leghűbb társ, a legfantasztikusabb szülő a leggazdagabb, a leghíresebb, a leghatalmasabb, de ha ezeket az életkörülményeket mind sikerül megélned, megtapasztalnod, ugyanolyan szomjas leszel kérdéseid válaszára, ugyanolyan hiányérzeted lesz a lelked legmélyén, hogy még mindig valami nem elég.. legbelül érzed, hogy nem vagy békés, nem vagy boldog.. persze, mondhatod, hogy jobb mint ekkor, vagy akkor.. de ha elég érzékeny vagy, akkor nem tudod becsapni magad, mert a jobb az nem JÓ.. a jó, az jó, és pont.. nem viszonyítható.. az bizonyosság..
éppen ezért a legnagyobb siker a legnagyobb kudarc is, hiszen megélheted a minden hiábavalóság érzését.. és ez nagyszerű lehetőség kiébredni az álmodból.. az elméd által kreált illúziórikus privát világodból..
hiszen ha körbenézel mit látsz? nem azt kérdezem, hogy mit gondolsz róla, vagy hogyan viszonyulsz hozzá, hanem mi az, ami körbe vesz, mi a valóság? egy leírhatatlan, fantasztikus megnyilvánulása annak a misztériumnak, amit nevezhetünk életnek, létezésnek, istennek, teljesen mindegy minek hívunk, a lényeg az, hogy VAN.. és hogy te ennek az elválaszthatatlan része vagy, ugyanakkor teljes és totális.. és a formádon, az érzékszerveiden keresztül érzékelheted a létezésed, csak a figyelmed fókuszán kell változtatnod.. a kintről vidd be, magadba.. oda, ahol a belső csendben a létérzeted megtapasztalhatod.. s ha így nézel ki a szemeiden keresztül, látni fogod, hogy ugyanaz az egy élet néz vissza rád minden szempárból, aki vagyunk..

💙