virág..

..mert Isten a legnagyobb luxus.. semmire nem jó, semmi haszna, viszont általa Élő aki Van..

💙 műhelyke kivirágzott 🌸

nyák.óra

paradox módon a te legértékesebb kincsed valójában egy nem létező jelenség: az idő.. a digitális elme számára felfoghatatlan az analóg valóság örök most végtelen tere..
mert minden fűszál egyszerre nő..

💙 nyák.óra 💙

nincs jövőnk, csak jelenünk

nincs jövőnk, csak jelenünk.. kemény szavak, de valósak.. az igazság csak egyszer fáj, és ismerete felszabadít.. ember ennél szebbet nem is mondhat, máskülönben csupán álmodozunk a közös jövőről, amit a múltból táplált gondolati mintákból az elménkben töltött súlyos időkben hívunk létre.. viszont a jelenlét ragyogó fényében megszentelődik a létezés minden pillanata, mely épphogy megnyilvánul, tova is illan az örökkévalóság szövetében..
létünk ezen érzékelése lüktet és pulzál, s oly természetes, oly nyilvánvaló, hogy nem visel el semmilyen programozottságot, vagy elme szintű viszonyulást.. spontán árad az egyén legmélyebb fénylő lényéből, mely magába foglal mindent..          köszönöm..

minden egyes csepp minden egyes pillanat..

Advent Áldása

egyre hosszabbak az éjszakák.. tél van.. közeleg a Fény ünnepe..
a sötétséget csak azért vesszük észre, mert elfelejtettük fényből valónkat.. ez is értünk van.. így ráébredhetünk elkülönültségünkre.. minden értünk van.. kezdetben nehéz belátni, magunkévá tenni ezen viszonyulást, mert minden eszközt elvesz tőlünk, amivel a körülményekre terhelhetnénk helyzetünket, állapotunkat.. csupán a tükörképünk marad minden síkon..
pedig pontosan ezek a felismerések vezetnek vissza a Forráshoz, a ragyogó fényhez, amit kikristályosodott magként őrzünk mindnyájan, s önmagába foglal mindent..
valamennyi ciklikusság csúcsa egy áldott kegyelem, egy katarzis lehetősége az önazonosság felismerésére, amihez segítséget kapunk az Univerzumtól.. Advent is erről szól..
a befelé vezető út valójában a kiút, hiszen az egész Teremtettség egy hologram.. lássuk meg benső fényünket s kiviláglik a világ..          Áldás..

fénylő sókristályok ❤

önismeret

az önismeret az egyik leghatékonyabb eszköz az úton járáshoz.. mindnyájunknak van egy célunk, mi felé szándékozunk orientálódni.. az egy pont.. viszont az utat, mint egyenest csak két pont közé tudjuk húzni, így önmagunk helyzetének ismerete is szükséges.. ez jelen leszületésünkkor választott rezgésünk, energetikánk, amit mindig a mostban tudunk kalibrálni s viszonyítani..

lényünk megismerésére adatott az összes technika, legyen az fizikai, lelki, szellemi vagy spirituális.. ahány ember él a Földön, annyi félék vagyunk, s annyi úton járunk.. viszont minden út a fénybe vezet.. ebből következik, hogy mindegyik módszer jó, de egyik sem tökéletes.. valamennyiből ki kell válogatni azt, ami a javunkat szolgálja, ami a rezgésünkkel harmonizál.. s csak annyit..
ahogyan hangolódunk önmagunkra a szelektálás folyamat exponenciálisan válik nyilvánvalóvá..

ez az ismeret egyben önbizalommal s bátorsággal tölt el, ami erőt ad a tapasztaláshoz, ami a hitet sejtszintű tudássá minősíti át..

idővel befejezzük az árral szembeni úszást, s elkezdünk egységbe olvadni az áramlással..

ugyanakkor megértjük, mit miért éreztünk, cselekedtünk, a múltunk kérdései elillannak, jelenünk elcsendesedik, jövőnk kivilágosodik.. figyelmünket áthelyezhetjük megnyilvánulásunk magasabb dimenzióból fakadó forrása felé..          Áldás..

Pilis ❤

Varázs Veszprém: Örömünnep a Teljesség jegyében

ez nem fesztivál, ez nem spiri program, ez más.. ez Ünnep.. méghozzá Örömünnep.. az Öröm ünnepe.. az Együttlét ünnepe.. az Együtt Létezés ünnepe.. ami magáért való s hiánytalan..
a völgy ahol a rendezvény helyet kapott, valódi Teret tartott ennek a tapasztalásnak.. mind horizontálisan, mind vertikálisan.. mindenki, a maga világában, a maga rezgésén érezte az Ünnep megnyilvánulását, ugyanakkor jelenvolt az összekapcsolódás, a sok egyéni kis világ összeolvadása..
ez a Tér abból az ideából fogant, amit a szervezők szándéka hívott Létbe..
Hála és Áldás a lehetőségért..
..üvegcse szemmel itt olvashatjátok :)

a Jezsuita templomban ❤

hétköznapok

számomra nem léteznek hétköznapok.. minden nap ugyanolyan fontos és jelentőségteljes, mert minden pillanatban tanulunk s tapasztalunk, nem számít, milyen formában jelenik meg.. minden este lefekszünk, s reggel ugyanabban a rendszerben kelünk fel.. ez csoda.. viszont ha egyik reggel egy másik rendszerben ébrednénk, az is csoda lenne.. :)

a legnagyobb konfliktust az okozza, ha külön akarjuk választani a spirituális utat a hétköznapoktól.. feladatunk pontosan ennek az útnak a minél alaposabb integrálása.. mert ott van dolgunk, ahova leszülettünk, s úgy, ahogyan..
de nézhetjük így is, hogy a leszületés az út, mialatt tudatunkra hozhatjuk szellemi lényünk valóját..

ha ettől az önismerettől elzárkózunk, energetikánk diszharmonikus lesz, ami különböző helyzeteket és körülményeket vonz magához.. ha megnézzük, az egész arról szól, vállaljuk-e gondolatainkat, vagy sem.. ha nem, mindenféle alakoskodás és színjáték hada kezdődik - magunk előtt is.. ez abból a félelemből ered, hogy mit gondol majd a környezetünk rólunk..
eredményként beborul az ég a kivetített világunk felett, s ha sokáig folytatjuk ezen hozzáállást, betegségek formájában is figyelmeztetnek az égiek, gondolkodásra késztetve az utunkról.. amint gondolati mintáinkon, viszonyulásunkon változtatunk, azonnal kiderül az ég, majd szertefoszlanak a testi, lelki tanító tünetek..
gondolatainkért felelősséggel tartozunk, ugyanakkor minden pillanatban dönthetünk..