megszólítatlanul..

a törvények nem ismerete nem mentesít a következmények alól..

ez mindennek felett az Isteni törvényekre vonatkozik.. annak ellenére, hogy a posztmodern embernek nem hogy érzékenysége nincs rá, még tudomása sincs róla, vagy ha van, igyekszik elhazudni..

a legnagyobb moralisták követik el a legelemibb normalitástól mentes, életellenes cselekedeteket, vagy ennek jegyében mulasztják el azokat.. és hiába szárad a lelkükön, még a tetteik következményeiként őket sújtó szenvedéseket sem képesek érzékelni, értelmezni, nem hogy belátni.. 

szánalmas az, ki a mai kor embere..

💙

Káli-júga napjainkban..

egyik szemem sír, a másik nevet.. csak tudnám, hogy melyik miért.. mert a legnagyobb tragédia, aki a plankton létsíkon vegetálva, elkáprázva a technikai fejlődés talmi csillogásától, észre sem veszi, hogy valami baj van a világban.. végzetesen nagy baj..
ennél csak az a nagyobb tragédia, hogy aki az embrionális létsíkon megrekedve vergődik és mentális szemetével, tévképzeteivel hányja össze a környezetét és nem akar megszületni, hanem mindenáron az inkubátort húzza a fejére, csak még egy kis biztonság, munkahely, főnök, mindegy ki, csak valaki, aki megmondja merre legyen arccal, csak még egy bebiztosítás, még egy oltás, mindegy, hogy melyik csecsből cumizva ki, baloldalról vagy jobb oldalról, amelyik a szebbet hazudja, csak valamelyiket kapja meg, valamelyikre kösse rá magát, önként nyújtja a nyakát a pórázhoz, legyen az bármi nyomkövető, okos óra után jöhet a chip, mert ha nem, fél az egyedülléttől, fél az éhenhalástól, fél a háborútól, fél a migránstól, fél a vírustól és fél mindentől, amit az orra elé tesznek.. szenvedés függőség.. mindegy mitől, csak lehessen rettegni.. a negativitásban tocsogni..
csak felnőni nem.. csak emberré válni nem.. nehogy önálló gondolatai, tettei legyenek amiért felelősséget kell vállalnia önmaga előtt.. az Élet előtt..

..

mi ez?!

hogy nem merül fel benned, hogy mi ez?! hogyan lehet triviális, az, hogy élsz, hogy létezel?! érzékelsz a test felületeden és tapasztalsz különböző érzeteket a belső teredben.. és nem merül fel a kérdés, hogy mi ez és mi végre?!
amíg rá nem érzel arra, hogy van itt valami, amiről valójában semmit sem tudunk, addig csak vakon és érzéketlenül menetelsz végig azon a felfoghatatlan valamin, amiről lövésed sincs hogy micsoda, de a magadénak gondolod.. és szerinted ez így normális.. több milliárd ember szerint ez így normális..
csak azt nem veszitek észre, hogy ezért olyan a világotok, amilyen..

💙

..hát nem megmondtam, hogy maradj otthon?!

..

válság vagy járvány..

kegyetlennek tűnik az élet, de ez csak a felületes vizsgáló látja így.. valójában az élet a legbizonytalanabb jelenség.. ha mész az utcán, nem jut eszedbe, hogy ha kibicsaklik a bokád és kiesel a kocsi elé akkor halálra gázol.. mert ha mindig ilyesmi jutna az eszedbe, katatón elmeállapotba kerülnél, mert mozdulni sem mernél az állandó rettegéstől, hogy jajj mikor halok meg..
mindenki félti a kis sajátnak vélt életét, közben pedig robotként robotol valami cégnél vagy gyárban és gépként kezeli önmagát és a környezetét is, fél ránézni a másik emberre, mert az nagyon a másik és mit akarhat tőle, mert ő is csak az "én és a dolgaim" viszonyuláson keresztül tud kapcsolódni, hogy mit akar a másiktól, vagy szimplán közömbös és akkor meg is dögölhet az út szélén.. hát ezt nem nevezném féltenivaló életnek.. ez nem is élet, ez maga a halál.. leginkább lelki nyomor.. de hát beleszülettünk, beleneveltek, megszoktuk.. na talán most egy kis világ járvány felrázza az emberek elméjét, mert sem háború, sem válság, sem egyszerű járvány nem járt sikerrel.. de tartok tőle, hogy ez is csak hiszti lesz meg pánik, gyanakodva méregetik egymást az emberek, hogy vajon fertőzött-e a másik, és ha valakit letüsszent a másik, azt félelmében meglincseli.. hiszen jogos önvédelem..
az emberi hülyeség határtalan..
a lét, ami megnyilvánul az vakon működik, az ösztönök szintjén, mint a fűszál és az őzike, vagy mint egy vírus.. élni akar.. viszont amíg nem ébredünk rá tudatunk által a létezőségünk, élőségünk esszenciális nyilvánvalóságára, addig mi sem különbözünk egy vírustól.. növekedni és szaporodni akarunk.. az elme szintjén vagy növekszel vagy csökkensz.. vagy konjunktúra van, vagy válság van.. a létalapú viszonyulás ismeretlen terület annak, aki az elméjén keresztül él.. elhiszi, hogy bármit is kontrollálhat.. a valóság az, hogy az élet él rajtunk keresztül, nem pedig "nekem van életem".. így a tehetetlenségünk mély megértése, hiszen részei vagyunk valami megfoghatatlannak, felszabadít a rettegés és a pánik súlya alól.. hiszen úgyis az lesz, ami lesz.. és ez nem azt jelenti, hogy mostantól minden köhögő embert megcsókolok.. csupán a normalitás szintje születik meg, és minden azzá lesz ami már eleve.. s megérezhetjük, hogy valami mérhetetlennek vagyunk a részei.. már eleve..

...

triviális tükör..

hogyan is veheted a létezést triviálisnak?!.. azt, hogy élsz, itt vagy e világon.. létezel..
az Unio Mistica, az egység olyan szinten totális, ami a legmerészebb elképzeléseidet is felülmúlja.. mert a misztika túl van minden képzeleten, gondolaton.. csak megérteni, megérezni lehet.. 
az egész megnyilvánult létezés egy tükör.. az érzékszerveiden keresztül, (ide értve az agyat, mint mérhetetlenül kifinomult és bonyolult érzékszervet, ahol a gondolatok érzelmek és viszonyulások színtere van) a te tudatodban, benned, a figyelmed fókuszában jelenik meg minden.. maga a világ..

ez egy belső ügy.. belső megélés.. megértés..
mondhatnám, hogy a szubjektum abszolútuma..

csak az az egyetlen kérdés, hogy mi a te szubjektumod.. a világról alkotott véleményeid és az önös "én és a dolgaim" viszonyulásaid, vagy maga a lét..
belső forrásodból fakadóan belülről kifelé létezel.. 

vagy mondhatnám Isten létezik rajtad keresztül..

✨💙

buborék..

mint az olvadt méhviaszból felszínre törő buborék, kéreg szilárdul beléd.. de ez csak egy jelenség, egy reakció a környezetre.. egy illúzió, ami látszólag elválaszt a valóságtól..

az igazságnak nincs mélysége, az egy és ugyanaz, mint aki te vagy lényeged legmélyén, amiből fakadsz.. a megértésnek van mélysége, ami benned születik hallván szavakat, ami felébreszti a benned szunnyadó igazságot.. ahonnan felbugyognak a szavak az az igazság, de szóként formát öltve hamis és mindenhogyan félreérthető.. viszont ha nincs benned ellenállás, úgy beléd hullhatnak a fülön keresztül, s ahova érkeznek, ahol felismered, az is az igazság.. a felismerésedtől lesz igaz a hamis szó, bárki is mondja azokat.. ha nem lenne már eleve a lényeged, hogyan is tudnád megérteni, hogyan is tudnád megérezni azokat a mélységeket, - vagy magasságokat, mindegy honnan nézzük - amit magadban ismersz fel.. már ott van, csak a figyelmed oda kell fókuszálnod.. és a figyelmeddel tudsz tudatában lenni, ki is vagy valójában.. a figyelmedet, a felszínedről a lényegedbe viszed..

ez egy folyamat.. a megértés mélységeiben haladva észrevétlenül hullanak le a rád kérgesedett viselkedési minták, szokások, félelmek, még a legkonvencionálisabb viszonyulások is, és minden olyan pszichológiai, mentális és érzelmi forma, ami a formaiság része.. ami nem a te légyeged, csak felvett, tanult dolog..

a lényegünk nem megfogható, nem formai.. sem gondolat formával, sem érzelmi formával, semmivel.. aki vagyunk lényünkből fakadóan a vagyokság érzékelése van legközelebb.. 

..vanni.. 

..és ezt a végtelent formátlant nevezhetjük Istennek, amiben megjelenik a világ..

💙

haza érni..

ha megérted lényed, otthont találsz önmagadban, így otthon leszel a világban is, bármerre is járj, bármerre is élj.. te fogod tudni legelőször, hiszen megszűnik az a kínzó érzés, hogy nem vagyok a helyemen, nem itt kellene lennem, nem így, nem most.. az épp aktuális valóságoddal szembeni ellenállás tűnik el.. a hiánya tűnik el annak a bizonyos valaminek, amit soha semmivel nem tudtál betömni, csak esetleg enyhíteni ideig óráig.. a vágy tűnik el, hogy valamit magadhoz adj, mert még kínoz a nem vagyok elég jó téveszméje.. 

ha már eléggé szenvedsz, ha már totálisan megjártad legalább az egyik végletet, akkor van kiút.. egyébként csak egy újabb játék, amit ideteszel vagy odateszel elméd középszerű közömbös ködfátylában, mert még mindig nem értetted meg, hogy az egész megnyilvánult létezés egy szimbólum, egy hologram, ami rólad szól, benned zajlik, minden szinten tükröt tart.. hiába töröd össze, az árnyékod elől nem menekülhetsz..

💙

korunk metafizikája..

minden nemzet, kultúra, társadalom abból épít magának piramist, amije van, amit termel, ami belőle fakad.. amilyen viszonya van a világgal, a környezetével.. önmagával..

..

munka az, amit nem szívesen csinál az ember

a munka az nem munka, hanem tevékenység.. nem egy különálló dolog, amit meg kell csinálni, mert muszáj, hanem az élet része, ami rajtad keresztül is megnyilvánul..
ha sikerül begyógyítanod az elkülönültség sebét magadban, hogy vagy te, mint különálló entitás és van a rajtad kívülálló világ, akkor a tevékenység örömöt és boldogságot fakaszt benned, hiszen mélyen megérted, hogy az egyetlen valóságod a jelen pillanat, bármit is tegyél éppen.. mert az élet jelen idejű jelenség.. a létezésedet csak és kizárólag a mostban tudod érzékelni.. ha nosztalgiázol, azt is csak most teszed.. tehát történjen bármi is, tegyél bármit is, azt pillanatról pillanatra tapasztalhatod meg.. ezáltal a nehézség pedig feladatként a belső éberségedet növeli, nem pedig kín és nyűg formájában jelenik meg..
az élet egy kis szegmense ez, de a megértés által a figyelmedet az elsődleges tapasztalati térre, a belső valóságodra irányíthatod és a figyelmed tere fokról fokra birtokba vesz minden területet, így a szélsőséges szenvedés és a hajrá hurrá flesselés és csapatás, vagyis a duális világ két szélsősége helyett megjelenik egy harmadik minőség, ami békés és boldog, ami az elme számára egy befóuszálhatatlan  kiegyensúlyozott középút..
és igen, attól még meg fognak zabálni a szúnyogok, és még a könyöködet is bevághatod de nagyon, viszont a testi fájdalom az egy olyan, amilyen dolog, megtörténik.. viszont a lelki szenvedés, ellenállás, amit az elméddel hozzá társítasz, hogy jajj szegény én, nem ezt érdemeltem, kiszúr velem az élet, stb, az kibírhatatlan..
ez a mérhetetlen lufivá növelhető szenvedéscsomag, amitől megszabadíthatod magad, ha megérted, hogy ezt bizony saját magaddal te teszed.. az elmédben valóságnak hitt gonolatok és viszonyulások láncolatával..
..és ha már az elmédet nem köti le hogy sirassa, sajnáltassa, vagy éppen magasztalja saját magadról kialakított képedet, akkor érezheted meg a belső csendet, aminek terében észlelni kezded a létezést.. ami van.. ami adódik.. ami mindig olyan, amilyen.. hogy a Balaton pont útba esik..

💙☀

együtt lenni

jó lenni.. bárhol, bármeddig, csak úgy.. az együttlétnek nem a mennyisége, hanem a minősége ami igazán fontos.. tudsz-e igazán ellazultan, komfortosan a testedben lenni, mindenféle viszonyulás, akarás, nem akarás és ellenállás nélkül?! 

nem feszülni, hanem lazulni a testedben.. bárkivel, bármikor, bárhol, bármiért..

a létezés már eleve életben tart.. miért is gondolod, hogy bármiért is aggodalmaskodni kell?!

💙

ugyanaz..

amikor a tükörbe nézel, mit látsz? egy arc, ami mindig más.. 5, 10 és 20 évvel ezelőtt is más és más volt, de napszakonként is különbözőképpen fest.. hogyan is gondolhatod hogy a lényeged egy ilyen változékony jelenség lehet?!.. tudod-e úgy nézni a tükörképed, hogy nem kommentálsz magadban, nem ítélkezel, hogy ilyen vagy olyan, nem elevenítesz fel emlékeket, hogy szebb volt, jobb volt, vagy rosszabb volt.. csak azt látod, ami előtted van.. megítélésmentesen..
ehhez az kell, hogy a teljes figyelmedet a látottaknak szenteld, semmi másnak.. ha ez sikerül, megérezheted azt a csendes figyelmet, ami amióta az eszedet tudod, ugyanaz.. a test, amin keresztül megnyilvánulsz, nem te vagy, de nem is a tiéd.. hiszen egyetlen megfázást, vagy hasmenést sem sikerült még kontrollálnod.. ami megtörtént, az megtörtént.. az élet, aki vagy, kiszolgáltatottja ennek a fizikai univerzumnak.. "csupán" szemlélője.. de ez a cseppnyi dolog választ el a földi paradicsomtól..
ameddig fontosabb az "én" és az "én dolgaim" addig nem születik meg benned az a perspektíva, amivel keresztül látsz önös viszonyulásaidon.. addig csak a pozitív pszichológia szintjén behipnotizálhatod magadnak, hogy "minden egy" és "jajj de szép minden".. de amíg van pozitív, addig van negatív is.. és ha nem hazudod el végletesen saját belső érzékelésedet, te leszel az első, aki érezni fogja, hogy valami még sincsen rendben, pedig annyi mindent megtettél, hogy már jobb nem is lehetnél..
és ez igaz is, csak a szint nem jó.. mert amíg elutasítod a rosszat, a jóért, addig nem születhet meg az a perspektíva, amivel megérezheted a valóságot, amit nem kell elhinni, hiszen a tapasztalatod.. ez egy mély bizonyosság.. ezáltal szűnik meg a feszültség, a verseny, a győzni akarás, a vég nélküli küzdelem, a keresés.. ezeket mind a békés szemlélődés váltja fel, mert tudomásod van afelől, hogy minden úgy van, ahogyan van.. és ennek az egésznek a része vagy, már eleve.. a bizonyosság, hogy megpillantod a tekintetekben az élőt.. azt az egy életet, ami minden szempárból rád tekint, ami ugyanaz mint te, ugyanaz mint én, ugyanaz mint bármi más, ami élő..
a forma különbözik, de az esszenciája ugyanaz.. ez ugyanúgy igaz a koldustól a politikusig, valamint az összes nemzetiségre is.. egyetlen különbség van közöttük.. mást gondolnak magukról és a világról.. függetlenül attól, hogy kapnak-e visszaigazolást, vagy sem.. és általában kapnak, hiszen így épül fel a társadalom.. belső terükért felelősséget nem vállaló, totális létfelejtésben élő személyek élnek e világban.. és persze minden azért olyan, amilyen..
a te felelősséged, a te belső tered.. a világ belülről fog megváltozni és neked kell megtenni..
légy tudatában létezésednek, ami csak itt és most tapasztalható meg a valóságban.. az összes többi az elmédben a gondolataid között időzve történik.. de az is csak most történik.. kár minden pillanatért, amikor nem vagy éber magadra..
ébredj fel! hiszen élsz! nem tudhatod miért és meddig, hát ne vesztegess el egyetlen pillanatot sem, hogy éber legyél a létezésedre!..

💙🐾

a cirmos tulipán..

miért cirmos a tulipán?! semmi értelme.. az életnek nincsen semmi értelme.. egyszerűen megnyilvánul, mert lehetséges.. totálisan magáért való.. az emberi elme keresi az okokat, az értelmet, hogy valami biztonságnak tűnő viszonyulást kialakíthasson az életében, mert túl nagy falat, vagy éppen túl kicsi falat lenne lenyelnie azt, hogy nincs semmi értelme semminek, önmagával az élen..

és miután azt keresi a formában, a felszínen, a jelképben, ami nincs, az ember élete emiatt kettéhasadt és feszült lesz.. egészen addig, amíg meg nem történik a dimenzióváltás, a felszín helyett, meg nem látja a lényeget.. mert csak a lényeg szintjén van bárminek is értelme.. 

ezért paradoxon az egész földi élet.. a felszín szintjén totális káosz és értelmetlen zűrzavar, a lényeg szintjén minden úgy van ahogyan van, nincs semmi kérdés, hiszen a valóság nyilvánvaló.. így aztán az elme szintjén marad az, hogy sem az ezerféle fűszálnak, sem a szárnyaló madárnak, sem a megszámlálhatatlan hópehelynek nincsen semmi értelme.. vagy kreál magának és másoknak valami jól hangzó ideákat, amiben ideig-óráig hihet, de mélyen, legbelül érzi, hogy nem elégíti ki az elhitt gondolat, eszme..

ezzel szemben az élet vansága megkérdőjelezhetetlen.. hiszen már eleve létezik.. a valóság nyilvánvaló.. az élet magáért való.. ami van az teljes, totális és túlcsorduló.. az élet maga az értelem.. miért nem elég neked ennyi?!

🌷💙

ami már eleve van..

a dualitás világában létező, folyton a jó és a rossz megítéléséből születő énkép képtelen megérteni a nonduális misztikus szavait, amit Buddha vagy Jézus is mondott.. csak megmagyarázza, átmagyarázza, kimagyarázza, félremagyarázza.. tehát egyedül a félreértés történhet meg.. az elme számára nem létezik az a transzcendens nézőpont, az a perspektíva, ami felülemelkedik a jó és a rossz meghasadt világán.. a misztikus a valóságban él, mert begyógyult a hasadás sebe lényében, egységessé lett, így láthatja azt, ami van.. sem többet, sem kevesebbet.. az ember vagy megérti mélyen létezésének nyilvánvalóságát, s hogy már eleve az ami, vagy elkülönül ettől, mint olaj a víztől, hiszen a meghasadt ember a jó és a rossz között vergődve nem talál felületet, ahol játszmáit kibontakoztathatná.. a kettő nem egy síkon van.. ha fontosabb a formaiság, a milyenség, a körülmény, akkor képtelen vagy meglátni a valóságot, mert figyelmed fókuszának nincs megfelelő perspektívája, csak a kis önös nézőpontodból nézed a világot, kutatva azt, amit jónak ítélsz, vagy azt, hogy jól járj..

egyetlen gyógymód létezik, bármi mást gondolsz vagy hiszel, ami a dualitás sebét begyógyítja.. egy csendes, belső munka.. a figyelmed egy része mindig éber őre legyen belső terednek.. s ne félj, azonnal érezni fogod, ha hamis vagy, vagy játszmázol, vagy át akarod verni a világot, vagy magadat, bármi okból, de leginkább mert megéri.. a legkisebb képmutatás is a meghasadt hamisságból fakad.. de ha figyelsz, érezni fogod a lelki szenvedést, amivel a tudat próbál felébreszteni, hogy észrevedd mit teszel most.. te teszed és most teszed.. magaddal.. ez jó hír, mert akkor tudsz is rajta változtatni, de csak te.. és csak most.. a felismeréssel, hogy mit teszel..

ez az egyetlen dolog, amiért felelősséget tudsz vállalni, hogy mi van benned.. mégis ez az egyetlen dolog, amit nem akarsz megtenni.. mert először szembesülnöd kellene a rosszaságoddal, hogy nem vagy olyan jó, mint ahogyan gondolod magadról, mint amilyen képet mutatsz magadról másoknak.. és magadnak..
és visszatértünk az énképhez, aminek elhívése az emberi nyomorúság forrása.. mert nem tudod ki vagy.. és ebből fakadóan vannak mások.. egy fájdalmas elkülönült világ, teli félelemmel és fenyegetéssel.. ez az énkép, az önösség világa.. és totálisan hamis.. hiszen csak a fejedben lévő viszonyokon alapszik, amit te gondolsz másokról, a világról, ami illúzió.. a te elhívésed miatt kap energiát és lesz valóságos.. de az csak a te világod.. hét milliárd embernek hétmilliárd külön világa van.. ezért ölt olyan formát az emberi világ, ahogyan most látjuk.. semmi egységesség, semmi együttérzés, csak az önös érdekek..

a felismeréssel, a megértéssel, hogy mit teszel, azonnal kiléphetsz az elmédből, s megpillanthatod a világot olyannak, amilyen.. se nem szép, se nem csúnya, se nem jó, se nem rossz.. olyan, amilyen.. mégis VAN.. és ez nyilvánvaló.. és megfellebbezhetetlen, hiszen a fű akkor is nő, ha nem kéred, a nap akkor is süt, ha nem figyelsz rá, és éjszaka akkor is eljő mindennap ha nem szereted, és a gyermek ha megfogant, akkor is kifejlődik az anyja hasában, ha nem gondolod végig, melyik sejtje hova kerüljön a kis testében..
lásd meg, hogy ennek az egésznek egy parányi része vagy.. már eleve.. mégis tökéletesen egyedi és megismételhetetlen.. ha tudomásul veszed, ha nem.. az egyetlen lehetőséged, hogy tudatában legyél, annak, hogy létezel.. túl van misztifikálva minden.. ez lenne a legtermészetesebb állapota az embernek.. a békés, nem ítélkező, együttérző, egyszeű létezés..

💙

hasadás..

legyen az egy hagyma felvágása, vagy egy gomb visszavarrása, az attól lesz értékes, hogy a teljes figyelmed benne van.. abban, amit épp csinálsz, és csak abban.. ez a zen lényege..

a dolog az élőtől kapja az értékét.. a dolog önmagában értéktelen, bár paradox módon istenanyagból áll, mint minden, ami megnyilvánult..

ki az benned aki nem akarja azt csinálni, amit éppen teszel, vagy nem akar ott lenni, ahol éppen vagy.. ha te vagy az, akkor miért csinálod annak ellenére, hogy nem akarod, vagy miért nem mész el onnan? mi ez a meghasonlottság? egy vagy vagy kettő van belőled.. mint fent úgy lent, mint kint úgy bent.. vagy nem? miért nem? azt hiszed megéri? de mi végre is megnyerned az egész világot, ha a lelked kárát vallja?! kit akarsz átverni? a valóság egy, akit átvernél, az valójában nem létezik.. de az sem, aki átverne..

minden szenvedésed abból fakad, hogy nem vállalsz felelősséget a belső teredért, azért, ami épp most van.. hiszen ki az, aki beengedte a belső terébe azt a gondolatot, hogy "nem akarom ezt csinálni"?! vagy bármi más negativitást, megítélést.. ki az, aki ezt a gondolatot, véleményt jó elhitte, hogy ez igaz, ezáltal energiát, valóságot adva egy ártatlan gondolatnak, véleménynek.. hiszen ezek a gondolati és viszonyulásbeli elme buborékok nélküled, az elhívésed nélkül csupán tovatűnő szellő bensőd égboltján, s magától kipukkadnának, ha nem foglalkoznál velük.. de miután figyelmeddel életre kelted, egy rettenetes felhővé fejlődik, mely eltakarva belső fényed árnyékot vet, s kezdődhet is a küzdelem magadban magaddal.. miért gondolod, hogy nagy különbség van aközött, hogy a bármiről és bárkiről, vagy magadról kialakított véleményedet magadra vonatkoztatva, azon keresztül hadakozol magaddal, vagy pedig egy barátoddá személyesített villamossal társalogsz magadban?!

mert a kettő között csak mennyiségi különbség van, nem pedig minőségi..

aki mer beszélni belső hasadásáról, vívódásáról, azt irigységgel fűszerezett félelemmel nézi a környezete.. hiszen nem tartja be a társadalmi normákat.. tabukat feszeget..

aki pedig azt mondja, hogy ez az egész meghasadt elmeállapot nem normális, azt keresztre feszítik..

💙

a létezés vagy öröm vagy agyalás..

a létezés, a testben levés totális érzékelése, élvezete.. totális önátadás.. jobban mondva az állatoknál nincs is mit átadni, hiszen nincs énképük, nincs hasadás ő és önmaga között, nincs viszonya magával.. ők teljesen egyek önmagukkal, az élettel, ami rajtuk keresztül nyilvánul meg, a létezéssel..
az állatok békéje ebből fakad, hiszen ha nem kap abból a finom illatú dologból amit eszünk, akkor ő is érezhet elégetetlenséget, de sosem fog gondolkodni felőle, hogy "mekkora egy surmó, hogy nem ad nekem".. vagy ha úgy piszkálom a lábát, a farkát, hogy neki nem tetszik, ő is érezhet fusztráltságot, amit testbeszéddel jelez is, de sosem fog gondolkodni a helyzetről, hogy "ez mekkora egy tahó, hogy velem buziskodik".. vagy ha fordulás közben nem veszem észre és rálépek, vagy meglököm, ugyanúgy megijed, ahogyan én, de sosem fog gondolkodni az esetről, hogy "milyen illetlen, milyen figyeletlen, sőt, biztosan direkt csinálta, hogy nekem ártson"..
az állatok kristálytisztán megmutatják nekünk, hogyan lehet úgy élni, hogy azt látjuk, ami van, csak ami van és nem azt, amit gondolunk róla.. bár ez az elme számára felfoghatatlan dolog..
pusztán ez a picike különbség, amivel kevesebbek, hogy nincsen elméjük, amivel a viszonyrendszerüket a pillanatnyi gondolataik és véleményeik szerint folyamatosan alakítják, tárolják és a világhoz igazítják, és ami a legkézenfoghatóbb, hogy nincsen "én és a dolgaim" birtoklás, ragaszkodás, viszonyrendszer a tudomásukban, na ezek hiánya által oly tiszták, spontának, békések és őszinték..
ezért élnek ők isten országában.. ez csak a jelképe annak, hogy ego, énkép, önösség nélkül élnek.. mert amit isten országának nevezünk, az a létezés valódi és természetes állapota, ami bennünk és közöttünk van.. itt és most.. ha csak nem az elméd ködfátyla eltakarja.. ezért nekünk ez csak az önátadás által nyilvánul meg.. minél önösebb vagy, annál sötétebbnek, csúnyábbnak  látod a világot, ami csak tükörként jelzi milyen energetikát dédelgetsz magadban..

a te belső tered a te felelősséged.. ha megérted, hogy a te valódi lényed nem e világi, hanem örök és időtlen, akkor a figyelmed a kintről a bentre irányul, arra amit érzékelsz, amit tapasztalsz, ami az egyetlen valóságod e világban.. vagy a fájdalmat, a negativitást, a panaszkodást választod, vagy pedig a létezés éber örömét, ami csendes és békés, mindenféle szélsőségektől mentes.. az elmének túl egyszerű, számára nem is érzékelhető állapot.. hiszen neki a macska is csak egy együgyű állat..

🐾💙🐾

halott kultusz..

az elme alkotta társadalomban kiteljesedett a halott kultusz.. ami elmúlt, ami nincs, az hiány.. miért azzal foglalkozol, ami nincs?! ami halott?! ami nem létezik?! azért szenvedsz, mert azzal foglalkozol, ami nem létezik! miért nem azzal foglalkozol, ami létezik, ami VAN! figyelmed fókuszát miért nem arra irányítod, ami ÉL?! ne a halottakkal beszélgess, hanem az élőkkel! a halottak nem szólnak vissza, az élők viszont igen.. és lehet hogy olyat, ami nem tetszik! kockázatos dolog.. az élet a legbizonytalanabb létező a világon! kezdj el élni, mert a mókuskerék rabja maradsz mindaddig, amíg az érző felismerés szintjén meg nem érted, hogy a hiány alapú viszonyulásod volt/van/lesz oka minden szenvedésednek.. addig hiányt tapasztalsz meg kint is és önmagadban is, amíg meg nem tudod ki is vagy valójában..

lásd meg, ami van.. ez alatt azt értem, hogy csak azt ami van, és ne azt, amit gondolsz róla! csak érzékeld ami körbevesz, ami a közvetlen tapasztalatod..

és ami a legfontosabb, tapasztald meg, meddig érsz, hol vannak a határaid! mert addig csak gyökerek nélkül sodródsz az élet tengerén.. egyik gondolat a másik után és te jól elhiszed, hol ezt, hol azt, ettől egy hullámvasút az egész életed.. hol fent, hol lent.. a körülmények rángatnak, mint egy szélmalom..
ezek a gondolatok, de mi az, amit még érzékelsz az érzékszerveiddel és mi az amiről már csak gondolkozni tudsz.. ha ezt meg tudod különböztetni, megtapasztalod a lét bizonyosságod.. tudni fogod a határaid, mert odáig tartasz, ami a te közvetlen tapasztalatod, a gondolatok azok már csak a belső teredben jelennek meg.. az nem te vagy..

te vagy maga a figyelem.. legyél tudatos arra, amit a figyelmed horizontjára beengedsz.. ez az egyetlen felelősséged! és a következményeit is te fogod érezni..

ha szenvedsz azt, ha békés vagy, azt..

💙

belső érzékelés

ez az a belső érzékelés, ami a te egyetlen és örök bizonyosságod és tapasztalatod, amit a születésedtől fogva ugyanúgy érzékelsz, tehát időtlen és minden létezőben ugyanaz.. belülről a figyelmed érzékeli a tested és az érzékszerveiden keresztül a külvilágot.. minden más csak költészet, magyarázat és elmélkedés..
a valóság amennyire megismerhetetlen és misztikus az elme számára, valójában ugyanannyira végtelenül egyszerű és természetes a megélés a tapasztalás szintjén..

💙

formában lenni..

az élet azon a formán keresztül áramlik súrlódás mentesen, amelyik totálisan átadja magát az itt és most nyilvánvaló vanságának.. ezen mozgásnak egyetlen egy akadálya van, az pedig az emberi elme, aminek lételeme az akadály és a probléma gyártása.. miért van az, hogy egy macska teljes és totális tud lenni agyalás nélkül, egyszerűen "csak" tud LENNI mindenféle körülménytől függetlenül és miért gondolod, hogy te erre képtelen vagy és miért gondolod, hogy mindent kontrollálnod és irányítanod kell?! miért gondolod, hogy bármit is gondolnod kell ahhoz, hogy létezz?! az élet, ami rajtad keresztül is megnyilvánul, önmagáért való..
éppen ezért a biztonság illúzió.. a forma a legbizonytalanabb dolog a világon.. rosszul lépsz, kibicsaklik a bokád, kitöröd a nyakad.. viszlát jelen megnyilvánulás.. a formából az élet visszahúzódik oda, ahonnan jött.. és mégis elhiszed, hogy fontosak azok a dolgok, amiket csak a fejedben tudsz birtokolni, mint a dolgaid, a biztonságod, az ismereteid, a véleményeid és a kapcsolataid.. engedd el ezeket és kezdj el élni, találkozni más élőlényekkel és merj a szemükbe nézni minden akarás, vágy és elvárás nélkül, egyszerűen azért mert te létezel és ő létezik és akkor meg fogod látni, hogy ugyanaz néz vissza rád, aki vagyunk..
tedd meg amíg még megteheted, hiszen egyetlen éber pillanat beteljesít és semmivé tesz sok évtizedes gyötrő rémálmot..

🐾💙🐱

kérdések a válaszra..

felmerült-e már benned a kérdés, hogy mi ez? hogy mi ez az egész ami körbevesz és aminek a része vagy.. hogy mi az a tér az elektronok között? mi az a matéria ami előemelkedik, ami megnyilvánul a meg nem nyilvánultból? hogyan lehet ez a végtelen gazdagság a forma szintjén? mi ez a totális oktalanság a világban? mi végre annyiféle állat és növény? miért terem annyi gyümölcs, ha csak egyetlen mag csírázik ki, vagy egyetlen pók éli meg a felnőtt kort és hoz utódokat..
vagy-e elég bátor, hogy azt mondd, nem tudom.. hogy nem tudod a választ a lényegi kérdéseidre, hiszen a rész sohasem ismerheti meg az egészet.. csak a világ tükrében láthatod meg, hogy mi az, ami nem vagy és hogy ami vagy, azt "csak" érzékelheted..
vagy-e elég bátor, hogy meglásd, az elme által létrehozott és működtetett társadalom nem ad választ a lényegi kérdéseidre, nem elégít ki, nem teljesít be..
lehetsz te a legjobb tanuló, a legvonzóbb csábító, a leghűbb társ, a legfantasztikusabb szülő a leggazdagabb, a leghíresebb, a leghatalmasabb, de ha ezeket az életkörülményeket mind sikerül megélned, megtapasztalnod, ugyanolyan szomjas leszel kérdéseid válaszára, ugyanolyan hiányérzeted lesz a lelked legmélyén, hogy még mindig valami nem elég.. legbelül érzed, hogy nem vagy békés, nem vagy boldog.. persze, mondhatod, hogy jobb mint ekkor, vagy akkor.. de ha elég érzékeny vagy, akkor nem tudod becsapni magad, mert a jobb az nem JÓ.. a jó, az jó, és pont.. nem viszonyítható.. az bizonyosság..
éppen ezért a legnagyobb siker a legnagyobb kudarc is, hiszen megélheted a minden hiábavalóság érzését.. és ez nagyszerű lehetőség kiébredni az álmodból.. az elméd által kreált illúziórikus privát világodból..
hiszen ha körbenézel mit látsz? nem azt kérdezem, hogy mit gondolsz róla, vagy hogyan viszonyulsz hozzá, hanem mi az, ami körbe vesz, mi a valóság? egy leírhatatlan, fantasztikus megnyilvánulása annak a misztériumnak, amit nevezhetünk életnek, létezésnek, istennek, teljesen mindegy minek hívunk, a lényeg az, hogy VAN.. és hogy te ennek az elválaszthatatlan része vagy, ugyanakkor teljes és totális.. és a formádon, az érzékszerveiden keresztül érzékelheted a létezésed, csak a figyelmed fókuszán kell változtatnod.. a kintről vidd be, magadba.. oda, ahol a belső csendben a létérzeted megtapasztalhatod.. s ha így nézel ki a szemeiden keresztül, látni fogod, hogy ugyanaz az egy élet néz vissza rád minden szempárból, aki vagyunk..

💙