a színpadon..

szemlélem elmém színpadán a gondolatok, s érzések táncát..
azonosultságom mértékében süppedek a szerepek mélyére, valamint köz.ép.pontom közelítésével távolodok a szemlélő pozíciója felé, s fénylenek át hagymahéjaim, melyeket magamra halmoztam élete(i)m folyamán, hogy a tudat ragyogó fényében átvilágított szépséges színjátékok megismerésével leolvasszam mag.amról mindezen súlyokat, csökkentve a lényemből áradó fény fénytörését..
hálásan köszönök minden áldottan teremtett körülményt, ami ezeket a tapasztalásokat a létbe hívja, s tükrében kíméletlenül szembesít az eddig elodázott feladatokkal.. köszönöm..

..

tulajdonságaink, mint magok..

összes tulajdonságunk - legyen az jónak, vagy rossznak címkézhető - csak akkor nyilvánul meg a maga természetességében a környezet felé, ha önmagunkon, önmagunkkal is működtetjük..
hiába vagyunk kedvesek kifelé, ha befelé, magunkkal nem.. akkor a kifelé kedveskedés is csak egy kompenzálás, egy megfelelni vágyás valamiféle elvárásnak..
amint lényünk legmélyéről indulva magunkhoz kedvesek vagyunk, sejtszinten a viszonyulásaink közé emelkedik ez a tulajdonság, s ragyogó áradással simogat meg mindenkit válogatás nélkül, aki a környezetünkben van..
így minden körülmény gyönyörű tükröt tart nekünk, hogy meglássuk árnyékos területeinket, amiket a fénybe emelhetünk a felismerés tudatosításával..
sorra vehetjük, vagy egyszerűen megfigyelhetjük mely tulajdonságokra leszünk figyelmesek, minek a hiányára, vagy többletére van affinitásunk.. a megértésre, a türelemre, a segítőkészségre, vagy a rosszindulatra, türelmetlenségre?
ami belülről fakad, az nyilvánvaló.. természetes, áradó, magyarázatra nem szoruló..
köszönöm..

tulajdonságaink, mint magok, csüngenek lényünkön.. mink van, azt vetjük, s aratjuk..

nincs jövőnk, csak jelenünk

nincs jövőnk, csak jelenünk.. kemény szavak, de valósak.. az igazság csak egyszer fáj, és ismerete felszabadít.. ember ennél szebbet nem is mondhat, máskülönben csupán álmodozunk a közös jövőről, amit a múltból táplált gondolati mintákból az elménkben töltött súlyos időkben hívunk létre.. viszont a jelenlét ragyogó fényében megszentelődik a létezés minden pillanata, mely épphogy megnyilvánul, tova is illan az örökkévalóság szövetében..
létünk ezen érzékelése lüktet és pulzál, s oly természetes, oly nyilvánvaló, hogy nem visel el semmilyen programozottságot, vagy elme szintű viszonyulást.. spontán árad az egyén legmélyebb fénylő lényéből, mely magába foglal mindent..          köszönöm..

minden egyes csepp minden egyes pillanat..

szövetbe szőtt fényszálak

lehetetlen szavakba önteni, mennyire egyszerű.. végtelenül egyszerű.. a létezés.. a szavak durva rendszerében elvész az a lehelet finom energia, ami áthatja, átszövi a teremtettség minden megnyilvánulását.. szövetbe szőtt fényszálak hálózata.. s ha egyszer felcsillan érzékelésünk előtt, nincs az a hiedelem, eszme, vagy dogma, mi megmagyarázná nem létét.. hiszen a valóság nyilvánvaló.. egyetlen dolgot tehetünk.. elfogadjuk, s jelenlétünkkel szemléljük, amint rajtunk keresztül áramlik.. minden ellenállás hiábavaló, s szenvedést szül.. hiszen a Rendszer működik, ha tudomást veszünk róla, ha nem.. minél több figyelmet kap, annál érzékelhetőbb, s annál erősebben hajtja az az öngerjesztő, önjutalmazó folyamat, amint a tudat önmagával rezonál, s felragyog az egyén fátyla mögül.. a létezés gyönyörű, s önmagáért való..          köszönöm..

fényszálak a szövetbe beleszőve..

Advent Áldása

egyre hosszabbak az éjszakák.. tél van.. közeleg a Fény ünnepe..
a sötétséget csak azért vesszük észre, mert elfelejtettük fényből valónkat.. ez is értünk van.. így ráébredhetünk elkülönültségünkre.. minden értünk van.. kezdetben nehéz belátni, magunkévá tenni ezen viszonyulást, mert minden eszközt elvesz tőlünk, amivel a körülményekre terhelhetnénk helyzetünket, állapotunkat.. csupán a tükörképünk marad minden síkon..
pedig pontosan ezek a felismerések vezetnek vissza a Forráshoz, a ragyogó fényhez, amit kikristályosodott magként őrzünk mindnyájan, s önmagába foglal mindent..
valamennyi ciklikusság csúcsa egy áldott kegyelem, egy katarzis lehetősége az önazonosság felismerésére, amihez segítséget kapunk az Univerzumtól.. Advent is erről szól..
a befelé vezető út valójában a kiút, hiszen az egész Teremtettség egy hologram.. lássuk meg benső fényünket s kiviláglik a világ..          Áldás..

fénylő sókristályok ❤

fénylét

a legspirituálisabb élmény is "csak" szubjektív.. a tapasztaló érzékeli.. lineáris.. bizonyosságot kell szerezzünk, hogy létünk alanyi alapon magáért való.. ezt paradox módon a hiten túllépő tapasztalásokból érlelődő tudás által tehetjük sejtszinten részünkké.. mert nincs más dolgunk, mint a fény természetéből fakadóan sugározni s ragyogni..
amíg ezt nem érezzük, tudjuk, addig fénytörést okozunk, ami se nem jó, se nem rossz, csak egy állapot.. lineáris.. a fény nem lineáris.. a fény a kontextus, a megnyilvánult, s a meg nem nyilvánult lehetséges.. a fény maga a szeretet..          áldás..

Balaton ❤