haza érni..

ha megérted lényed, otthont találsz önmagadban, így otthon leszel a világban is, bármerre is járj, bármerre is élj.. te fogod tudni legelőször, hiszen megszűnik az a kínzó érzés, hogy nem vagyok a helyemen, nem itt kellene lennem, nem így, nem most.. az épp aktuális valóságoddal szembeni ellenállás tűnik el.. a hiánya tűnik el annak a bizonyos valaminek, amit soha semmivel nem tudtál betömni, csak esetleg enyhíteni ideig óráig.. a vágy tűnik el, hogy valamit magadhoz adj, mert még kínoz a nem vagyok elég jó téveszméje.. 

ha már eléggé szenvedsz, ha már totálisan megjártad legalább az egyik végletet, akkor van kiút.. egyébként csak egy újabb játék, amit ideteszel vagy odateszel elméd középszerű közömbös ködfátylában, mert még mindig nem értetted meg, hogy az egész megnyilvánult létezés egy szimbólum, egy hologram, ami rólad szól, benned zajlik, minden szinten tükröt tart.. hiába töröd össze, az árnyékod elől nem menekülhetsz..

💙

munka az, amit nem szívesen csinál az ember

a munka az nem munka, hanem tevékenység.. nem egy különálló dolog, amit meg kell csinálni, mert muszáj, hanem az élet része, ami rajtad keresztül is megnyilvánul..
ha sikerül begyógyítanod az elkülönültség sebét magadban, hogy vagy te, mint különálló entitás és van a rajtad kívülálló világ, akkor a tevékenység örömöt és boldogságot fakaszt benned, hiszen mélyen megérted, hogy az egyetlen valóságod a jelen pillanat, bármit is tegyél éppen.. mert az élet jelen idejű jelenség.. a létezésedet csak és kizárólag a mostban tudod érzékelni.. ha nosztalgiázol, azt is csak most teszed.. tehát történjen bármi is, tegyél bármit is, azt pillanatról pillanatra tapasztalhatod meg.. ezáltal a nehézség pedig feladatként a belső éberségedet növeli, nem pedig kín és nyűg formájában jelenik meg..
az élet egy kis szegmense ez, de a megértés által a figyelmedet az elsődleges tapasztalati térre, a belső valóságodra irányíthatod és a figyelmed tere fokról fokra birtokba vesz minden területet, így a szélsőséges szenvedés és a hajrá hurrá flesselés és csapatás, vagyis a duális világ két szélsősége helyett megjelenik egy harmadik minőség, ami békés és boldog, ami az elme számára egy befóuszálhatatlan  kiegyensúlyozott középút..
és igen, attól még meg fognak zabálni a szúnyogok, és még a könyöködet is bevághatod de nagyon, viszont a testi fájdalom az egy olyan, amilyen dolog, megtörténik.. viszont a lelki szenvedés, ellenállás, amit az elméddel hozzá társítasz, hogy jajj szegény én, nem ezt érdemeltem, kiszúr velem az élet, stb, az kibírhatatlan..
ez a mérhetetlen lufivá növelhető szenvedéscsomag, amitől megszabadíthatod magad, ha megérted, hogy ezt bizony saját magaddal te teszed.. az elmédben valóságnak hitt gonolatok és viszonyulások láncolatával..
..és ha már az elmédet nem köti le hogy sirassa, sajnáltassa, vagy éppen magasztalja saját magadról kialakított képedet, akkor érezheted meg a belső csendet, aminek terében észlelni kezded a létezést.. ami van.. ami adódik.. ami mindig olyan, amilyen.. hogy a Balaton pont útba esik..

💙☀

az egyetlen kapu..

a valódi találkozáshoz egyetlen egy kapun át vezet az út.. megérezni a másik élőlényben ugyanazt az egy életet, ami forrása minden megnyilvánulásnak..

🐾💙🐾

az út kezdete

ezernyi szállal kötődünk mindenkihez és mindenhez.. egész eddigi életünk predesztinál arra, hogy úgy nézzünk ki mint egy szövetbe szőtt lény, akinek nincs önálló mozgástere, csak a szövedék hullámverései rángatják ide s oda.. amíg nem mered meglátni, hogy az a szűk és merev szövedék nem más, mint társadalmilag elfogadott és jóváhagyott viszonyulások mindenhez, ami csak létezik itt a földön, legyen az fizikai dolog, vagy mentális fogalom, mint pl. család, szülő, barát, addig szenvedsz.. abban a pillanatban, amikor ezzel tudatosan szembe nézel, elkezdődik a belső munka.. a valódi spirituális út..

a hit és a tudás

hinni sok mindenben lehet, vagyis mindenben.. a hit egy kivetített kép, egy csupán ismerni vélt, meg nem tapasztalt megnyilvánulásról.. ebből fakad valótlansága.. a hit a nem tudás létállapotát adatott élhetővé tenni.. a nem tudás a kapcsolat hiánya.. a Teremtő Egységgel való kapcsolaté.. az Egység tudása, amit csak tapasztalással lehet sejtszinten megismerni..
amíg ez a kapcsolat ismeretlen, vagy hiányos, imával lehet a kapcsolódás szándékát kinyilvánítani.. az ima egy viszonyulás, egy út, ami a már ismerni vélt megváltoztatására, vagy megerősítésére adatott.. viszont ami Nyilvánvaló, az nem kíván megerősítést, és szükségtelen megváltoztatni..
az Egység tudása maga a Forrás, ami bennünk van, s mindent magába foglal.. ezért mindent elfogad, mert létállapota a béke, kapcsolódása az áhítat és a hála, hogy önnön tudatossága érzékelhető.. mindent elfogad, mert tudja, hogy minden megnyilvánulás a Létezés maga..
s a Létezés önmagáért való, mert maga Isten..          köszönöm..

minden út a fénybe vezet..

Advent Áldása

egyre hosszabbak az éjszakák.. tél van.. közeleg a Fény ünnepe..
a sötétséget csak azért vesszük észre, mert elfelejtettük fényből valónkat.. ez is értünk van.. így ráébredhetünk elkülönültségünkre.. minden értünk van.. kezdetben nehéz belátni, magunkévá tenni ezen viszonyulást, mert minden eszközt elvesz tőlünk, amivel a körülményekre terhelhetnénk helyzetünket, állapotunkat.. csupán a tükörképünk marad minden síkon..
pedig pontosan ezek a felismerések vezetnek vissza a Forráshoz, a ragyogó fényhez, amit kikristályosodott magként őrzünk mindnyájan, s önmagába foglal mindent..
valamennyi ciklikusság csúcsa egy áldott kegyelem, egy katarzis lehetősége az önazonosság felismerésére, amihez segítséget kapunk az Univerzumtól.. Advent is erről szól..
a befelé vezető út valójában a kiút, hiszen az egész Teremtettség egy hologram.. lássuk meg benső fényünket s kiviláglik a világ..          Áldás..

fénylő sókristályok ❤

a fény természete

a fény természetéből fakadóan ragyogó.. áradó.. mindenen átható s mindent megvilágító.. megtartó s felemelő.. nem válogat, nem kivételez.. mindenre s mindenkire világít.. könnyed, légies, mindenütt jelenlévő.. magunkból fakadó..

engedjük létezését, s bontsuk le falainkat útjából.. hiszen ellenállásunkkal csupán saját érzékelésünkből zárjuk ki.. forrásából eredően van.. ha tudomásul vesszük, ha nem.. engedjük vissza tudatunkba, ami a részünk..          áldott fény..

molnárkák ❤

köz.ép.pont

mielőtt egyesülünk az Isteni Abszolútummal, addig kizárólag a szubjektum abszolútuma létezik.. önmagunkból elindulva önmagunkba érkezve.. az egész létezés egy érzékelt gömb fraktál.. analóg, mint fent, úgy lent..
ezekben az időkben erősen fontos megtartanunk belső egyensúlyunkat.. ezt legegyszerűbben önfigyelemmel érhetjük el.. minden rezdülésünk, gondolatunk s érzésünk tudatában legyünk.. mindig.. kizárólag magunkkal foglalkozzunk, azzal, hogy én hogy reagáltam/gondoltam/mondtam egy adott helyzetben, nem pedig azzal, hogy a környezet milyen..

így a középpontunkba helyezzük magunkat, amit  önismerettel erősíthetünk.. ilyenkor szeretetben vagyunk minden körülmény között, ami valóban a köz.ép.pontja lesz.. mert rezgésünk a közre, a környezetre is épségesen fog hatni.. (gyönyörű s kódolt anyanyelvünk..)

különösképpen az elkövetkezendő napokban.. mindnyájan érezzük az egyre feszülő teret, s a megpróbáltatásokat.. értünk van.. általa lelünk középpontunkra, fénymagunkra, s készít fel bennünket a folyamatosan érkező, egyre magasabb rezgésű fényre..
szeptember 28-án, egy energetikai folyamat tetőzik, a teljes holdfogyatkozás kíséretében..
s utána mi lesz, azt csak Isten tudja.. viszont mi, fényküldöttek ezt várjuk oly régen, és sejtszinten érezzük, hogy jó lesz..

Áldás kísérjen mindnyájunkat az úton..

önismeret

az önismeret az egyik leghatékonyabb eszköz az úton járáshoz.. mindnyájunknak van egy célunk, mi felé szándékozunk orientálódni.. az egy pont.. viszont az utat, mint egyenest csak két pont közé tudjuk húzni, így önmagunk helyzetének ismerete is szükséges.. ez jelen leszületésünkkor választott rezgésünk, energetikánk, amit mindig a mostban tudunk kalibrálni s viszonyítani..

lényünk megismerésére adatott az összes technika, legyen az fizikai, lelki, szellemi vagy spirituális.. ahány ember él a Földön, annyi félék vagyunk, s annyi úton járunk.. viszont minden út a fénybe vezet.. ebből következik, hogy mindegyik módszer jó, de egyik sem tökéletes.. valamennyiből ki kell válogatni azt, ami a javunkat szolgálja, ami a rezgésünkkel harmonizál.. s csak annyit..
ahogyan hangolódunk önmagunkra a szelektálás folyamat exponenciálisan válik nyilvánvalóvá..

ez az ismeret egyben önbizalommal s bátorsággal tölt el, ami erőt ad a tapasztaláshoz, ami a hitet sejtszintű tudássá minősíti át..

idővel befejezzük az árral szembeni úszást, s elkezdünk egységbe olvadni az áramlással..

ugyanakkor megértjük, mit miért éreztünk, cselekedtünk, a múltunk kérdései elillannak, jelenünk elcsendesedik, jövőnk kivilágosodik.. figyelmünket áthelyezhetjük megnyilvánulásunk magasabb dimenzióból fakadó forrása felé..          Áldás..

Pilis ❤

még mindig idő..

visszatérve az időre, az idő káprázata című bejegyzés után..

az idő múlásának figyelése által új dimenziók nyíltak meg s a már meglévők emelkedtek éber tudati állapotra.. mint mindent, az időt is a megismeréssel megszeretem..
a szeretet mellett nem létezik a félelem s elillan, mintegy szürke fátylat felrántva az időhöz való viszonyom kötöttségeiről.. így könnyen megfigyelhetem a felszínre bukkanó érzelmeket s gondolati mintákat, amiket az idő múlásához és minőségéhez társítottam..
hiszen minden gyógyulás a felismeréssel kezdődik..

mert az idő arra adatott, hogy időt adjon az úton..

hétköznapok

számomra nem léteznek hétköznapok.. minden nap ugyanolyan fontos és jelentőségteljes, mert minden pillanatban tanulunk s tapasztalunk, nem számít, milyen formában jelenik meg.. minden este lefekszünk, s reggel ugyanabban a rendszerben kelünk fel.. ez csoda.. viszont ha egyik reggel egy másik rendszerben ébrednénk, az is csoda lenne.. :)

a legnagyobb konfliktust az okozza, ha külön akarjuk választani a spirituális utat a hétköznapoktól.. feladatunk pontosan ennek az útnak a minél alaposabb integrálása.. mert ott van dolgunk, ahova leszülettünk, s úgy, ahogyan..
de nézhetjük így is, hogy a leszületés az út, mialatt tudatunkra hozhatjuk szellemi lényünk valóját..

ha ettől az önismerettől elzárkózunk, energetikánk diszharmonikus lesz, ami különböző helyzeteket és körülményeket vonz magához.. ha megnézzük, az egész arról szól, vállaljuk-e gondolatainkat, vagy sem.. ha nem, mindenféle alakoskodás és színjáték hada kezdődik - magunk előtt is.. ez abból a félelemből ered, hogy mit gondol majd a környezetünk rólunk..
eredményként beborul az ég a kivetített világunk felett, s ha sokáig folytatjuk ezen hozzáállást, betegségek formájában is figyelmeztetnek az égiek, gondolkodásra késztetve az utunkról.. amint gondolati mintáinkon, viszonyulásunkon változtatunk, azonnal kiderül az ég, majd szertefoszlanak a testi, lelki tanító tünetek..
gondolatainkért felelősséggel tartozunk, ugyanakkor minden pillanatban dönthetünk..

célorientált vagy útorientált viszonyulás

első lépésnek át kell programozni a célorientált életmódot útorientált viszonyulássá, így természetes módon a jövőből a mostba tevődik át a fókusz.. a jelen pillanatban kezdjük keresni és találni, amit idáig a jövőbe vetítettünk ki..
a jövő egyenlő elménk azon részével, mely sosem nyilvánul meg.. amit egy ilyen viszonyulás átprogramozáskor érzékelhetünk arra hasonlít, mint amikor a száguldó autóban behúzzuk a kéziféket.. megrázkódunk, kicsit kellemetlen lehet, majd észrevesszük a lelassuló tér idő dimenziókat, s képesek leszünk a tudatosságunkkal befogadni a jelenlétet, ami körbeölel..
maga az útonjárás, a tudatunk fénnyé minősítése leszületésünk oka.. nem a célt kell szem előtt tartani, mert minden út a fénybe vezet, hanem a pillanatot, ami pillanatról pillanatra van.. mert az idő arra adatott, hogy időt adjon az úton..
csak elménk egy részét tudjuk a jövőbe helyezni a tudatunkkal.. ez is a mi döntésünk, hova tesszük a fókuszt.. ez is egy gondolat, amiért felelősek vagyunk.. a szabad akarat szépsége..       köszönöm..

fókuszban a pillanat..

az idő káprázata

mindnyájunknak voltak olyan tapasztalatai, amikor az idő lineáris vonalában gyorsulást vagy lassulást érzékeltünk, így elértük a vonatot, vagy dimenziókat barangoltunk be meditálva.. mégis oly erősen programozottak vagyunk s ragaszkodunk, nem tudjuk elengedni azt a kötöttséget, miszerint az idő felettünk áll és uralma alatt tart minket.. ez az állapot csak addig s olyan mértékben nyilvánul meg, amíg tanulnivalónk van általa..

műhelykében nincsen óra.. viszont olyan körülményeket teremtettem, amiben az idő múlásának a mértékét látnom kell.. így vettem egy asztali stoppert.. elektron diffrakciónak nevezett kvantumkísérletben az elektron hullám viselkedését vizsgálták, ami megváltozott a megfigyelés ténye által.. ezzel bemutatták, hogy nem végezhető olyan megfigyelés, ami ne hatna fizikailag a megfigyelt rendszerre..
az idővel is ugyanez a helyzet.. változik a mennyisége és a minősége.. azóta izgalmas játék vette kezdetét..
egyre kézzelfoghatóbb az idő káprázata s a létezés minősége közötti kapcsolat..

mert az idő arra adatott, hogy időt adjon az úton..

műhelyke békéje érdekében szigorúan ketyegés mentes :)