ami már eleve van..

a dualitás világában létező, folyton a jó és a rossz megítéléséből születő énkép képtelen megérteni a nonduális misztikus szavait, amit Buddha vagy Jézus is mondott.. csak megmagyarázza, átmagyarázza, kimagyarázza, félremagyarázza.. tehát egyedül a félreértés történhet meg.. az elme számára nem létezik az a transzcendens nézőpont, az a perspektíva, ami felülemelkedik a jó és a rossz meghasadt világán.. a misztikus a valóságban él, mert begyógyult a hasadás sebe lényében, egységessé lett, így láthatja azt, ami van.. sem többet, sem kevesebbet.. az ember vagy megérti mélyen létezésének nyilvánvalóságát, s hogy már eleve az ami, vagy elkülönül ettől, mint olaj a víztől, hiszen a meghasadt ember a jó és a rossz között vergődve nem talál felületet, ahol játszmáit kibontakoztathatná.. a kettő nem egy síkon van.. ha fontosabb a formaiság, a milyenség, a körülmény, akkor képtelen vagy meglátni a valóságot, mert figyelmed fókuszának nincs megfelelő perspektívája, csak a kis önös nézőpontodból nézed a világot, kutatva azt, amit jónak ítélsz, vagy azt, hogy jól járj..

egyetlen gyógymód létezik, bármi mást gondolsz vagy hiszel, ami a dualitás sebét begyógyítja.. egy csendes, belső munka.. a figyelmed egy része mindig éber őre legyen belső terednek.. s ne félj, azonnal érezni fogod, ha hamis vagy, vagy játszmázol, vagy át akarod verni a világot, vagy magadat, bármi okból, de leginkább mert megéri.. a legkisebb képmutatás is a meghasadt hamisságból fakad.. de ha figyelsz, érezni fogod a lelki szenvedést, amivel a tudat próbál felébreszteni, hogy észrevedd mit teszel most.. te teszed és most teszed.. magaddal.. ez jó hír, mert akkor tudsz is rajta változtatni, de csak te.. és csak most.. a felismeréssel, hogy mit teszel..

ez az egyetlen dolog, amiért felelősséget tudsz vállalni, hogy mi van benned.. mégis ez az egyetlen dolog, amit nem akarsz megtenni.. mert először szembesülnöd kellene a rosszaságoddal, hogy nem vagy olyan jó, mint ahogyan gondolod magadról, mint amilyen képet mutatsz magadról másoknak.. és magadnak..
és visszatértünk az énképhez, aminek elhívése az emberi nyomorúság forrása.. mert nem tudod ki vagy.. és ebből fakadóan vannak mások.. egy fájdalmas elkülönült világ, teli félelemmel és fenyegetéssel.. ez az énkép, az önösség világa.. és totálisan hamis.. hiszen csak a fejedben lévő viszonyokon alapszik, amit te gondolsz másokról, a világról, ami illúzió.. a te elhívésed miatt kap energiát és lesz valóságos.. de az csak a te világod.. hét milliárd embernek hétmilliárd külön világa van.. ezért ölt olyan formát az emberi világ, ahogyan most látjuk.. semmi egységesség, semmi együttérzés, csak az önös érdekek..

a felismeréssel, a megértéssel, hogy mit teszel, azonnal kiléphetsz az elmédből, s megpillanthatod a világot olyannak, amilyen.. se nem szép, se nem csúnya, se nem jó, se nem rossz.. olyan, amilyen.. mégis VAN.. és ez nyilvánvaló.. és megfellebbezhetetlen, hiszen a fű akkor is nő, ha nem kéred, a nap akkor is süt, ha nem figyelsz rá, és éjszaka akkor is eljő mindennap ha nem szereted, és a gyermek ha megfogant, akkor is kifejlődik az anyja hasában, ha nem gondolod végig, melyik sejtje hova kerüljön a kis testében..
lásd meg, hogy ennek az egésznek egy parányi része vagy.. már eleve.. mégis tökéletesen egyedi és megismételhetetlen.. ha tudomásul veszed, ha nem.. az egyetlen lehetőséged, hogy tudatában legyél, annak, hogy létezel.. túl van misztifikálva minden.. ez lenne a legtermészetesebb állapota az embernek.. a békés, nem ítélkező, együttérző, egyszeű létezés..

💙

a szeretet alkímiája

hogyan szeretnénk bárkinek is segíteni, míg magunkat nem váltottuk meg, míg magunkat nem alakítottuk át, míg magunkban meg nem éreztük a Kegyelem állapotát.. alapfeltétel azon viszonyulás, hogy Isten, azaz a Létezés bennünk van, belőlünk fakad, s része az Univerzumnak.. így érezzük meg azt az Erőt, Hatalmat, Szeretetet, s így tudjuk vállalni felelősségünket önmagunkért, hogy cselekvő szeretettel éljünk, mutassunk példát, és segítsünk annak, aki kéri..
ezek a tapasztalások mind elmén túli történések, csak szándékozni lehet, nem pedig akarni, vagy tanulni, de még hinni sem elég, hiszen a hit is egy elme által kivetített kép.. a jelenpillanat az egyetlen állapot, ami megnyitja a tapasztalás valódi lehetőségét.. ha az egyén megérett rá, a Kegyelem megnyilvánul.. mert a Létezés örök, s önmagáért való..          köszönöm..

Transzfogaras ❤

még mindig idő..

visszatérve az időre, az idő káprázata című bejegyzés után..

az idő múlásának figyelése által új dimenziók nyíltak meg s a már meglévők emelkedtek éber tudati állapotra.. mint mindent, az időt is a megismeréssel megszeretem..
a szeretet mellett nem létezik a félelem s elillan, mintegy szürke fátylat felrántva az időhöz való viszonyom kötöttségeiről.. így könnyen megfigyelhetem a felszínre bukkanó érzelmeket s gondolati mintákat, amiket az idő múlásához és minőségéhez társítottam..
hiszen minden gyógyulás a felismeréssel kezdődik..

mert az idő arra adatott, hogy időt adjon az úton..

önmagunk felfedezése

mindnyájan a saját démonainkkal küzdünk életünk folyamán.. erre ideális terep egy olyan munkahely, ahol egyben élsz is, és egyes egyedül vagy.. csendben.. a csend mindent elmond, ha figyelmesen hallgatjuk.. nem kerülhetjük ki sem a gondolataink, sem az érzéseink.. idővel sejtszinten megtanuljuk, hogy felelősséggel tartozunk értük..

minél jobban a középpontunkban vagyunk, annál kevesebb kérdés és magyarázat születik a körülményekre, mert az emelkedés része az elengedés, ami felszámolja a szükség hiedelmét is.. az út végén csak Egy marad.. olyan, mint egy fraktál gömb.. amikor megérkezünk középre, kifordul az egész s magába foglal mindent..

a jó gyógyító csak kérdez, s a megválaszolás folyamatában ébredünk rá feladataink létére s gyökerére..

a megismerés által a félelem átminősül szeretetté, s így feloldozódik a kötelék..

ugyanazon megnyilvánulás ha csak egy picit is, de más-más reakciót vált ki mindnyájunkból, érzelmi kötődéseink minőségének függvényében.. amikor egy adott szituáció foglalkoztat, az adott forma előtérbe kerül elmémben.. nem erősítem, nem gyengítem, csak figyelem.. ebben az állapotban egyszer csak tudatomba érkezik egy oviskori szituáció, ami a legelső kapcsolatom az adott megnyilvánulással.. ekkor megnézhetem a kialakult érzelmi kötődésemet s viszonyomat a formával..

kizárólag önmagunkhoz képest tudunk viszonyítani, hiszen nem tudhatjuk, a másik megteremtettsége óta, útja során, életei alatt miket halmozott fel, vagy engedett el.. ha mégis megpróbáljuk, torz képet kapunk..

bűntudat, mint öngyógyítás

a bűntudat egy intenzív öngyógyító folyamat.. bűntudatunk tárgyának, eseményének a jóvátevő szándéka oly erős, hogy bevilágítja az érintett területeket.. ezen területek megismerése egyben feloldozza őket, s a felismerés által rálátunk, hogy nem történt más, csak megvilágítottuk a sötétebb részeket.. megtapasztaljuk, hogy nem létezik más, csak a szeretet, s minden ettől eltérő állapotot a fény hiánya okozza..

testünk lelkünk tükre

testünk egy tökéletesre teremtett műszer.. a lineáris és a transzcendens világ keresztmetszetében nyilvánul meg, otthont adva a léleknek.. minden ettől eltérő minősége, diszharmóniája, elménk állapotának következménye - akár előző inkarnációkból.. sokféleségünknek köszönhetően nincsen egységes szabály a jóra vagy a kevésbé jóra, csak tág, mankó szerű irányelvek léteznek.. ha tudatában vagyunk programozottságunknak és programozhatóságunknak, szenzorainkat finomhangolhatjuk testünk jelzéseire, s könnyedén eligazodhatunk, mit szeretne üzenni, s kialakíthatjuk saját létezésünk rendszerét..

tudatosságunk minőségében nyilvánulhat meg, mit és mennyit eszünk.. viszont gyakran nem vesszük figyelembe, hogy testünk sokszor jobban éhezik a mozgásra, mint bármiféle ennivalóra, hiszen energiát nem csak fosszilis ételből nyerhetünk.. csakráinkon keresztül a különböző dimenziók rendszeréből sejtszinten táplálhatjuk lényünket.. egy jóleső jógával vagy meridiántornával nem elhasználjuk energia készleteink, hanem pont feltöltjük azokat..
a civilizált társadalmak többsége túlsúlyos és szemük hozzászokott a látványhoz.. elhízásunk az érzelmi s egyéb energetikai kötöttségeink fizikai lerakódása.. elgondolkodtató, ha megnézzük a természeti népeket, minél szorosabb kapcsolatban élnek Földanyával, annál szikárabb, inasabb megjelenésűek..

s miután "mint fent, úgy lent", egyik a másik megnyilvánulása, így mindegy honnan kezdjük gyógyulásunkat - fizikai vagy lelki síkon - hatással lesz a másikra.. már a szándék kinyilvánításával, miszerint változni szeretnénk, csodák történhetnek, hogy mindnyájan tudatára ébredjünk földi életünk legfontosabb céljára, a Szeretetre.. s ezt először önmagunkon kezdjük mívelni..        Áldás..

katarzis

nagy kegyelem tanúként szemlélni a fizikai test szenvedését hatalmas tisztulása közben, miután belementem az agyalásba és az elme javára döntöttem.. a két és fél nap alatt katartikus élményként vágtázott át rajtam az Univerzum, s tudatosan figyeltem, honnan indul, mi miért történik, hogyan halad és hova érkezik.. közben gyógyításon keresztül is érkeztek szépséges és Mennyei Áldások.. az így feltörő, végletesen kellemetlen tünetet gondolattal irányítottam át, hogy más mederben találjon kiutat.. ennél szebb tanítást, akarva sem kérhetnék..
Hálával köszönöm!            Áldás..

konklúzió: ha belefolyok az elmejátékba, elvesztem..