a remete..

hogyan legyél remete? csak figyeld meg mélységében alaposan embertársaidat.. ..és örömmel vonulsz ki a társadalomból.. mert nem kötelező részt venni a kollektív bohózatban.. a külső, felületes szemlélő számára a remeteség sanyarú lemondásainak tűnő dolgok valójában a legigazabb áldások..
akinek inge, vegye magára, akinek nem, úgysem tud róla..

💙✨

Káli-júga napjainkban..

egyik szemem sír, a másik nevet.. csak tudnám, hogy melyik miért.. mert a legnagyobb tragédia, aki a plankton létsíkon vegetálva, elkáprázva a technikai fejlődés talmi csillogásától, észre sem veszi, hogy valami baj van a világban.. végzetesen nagy baj..
ennél csak az a nagyobb tragédia, hogy aki az embrionális létsíkon megrekedve vergődik és mentális szemetével, tévképzeteivel hányja össze a környezetét és nem akar megszületni, hanem mindenáron az inkubátort húzza a fejére, csak még egy kis biztonság, munkahely, főnök, mindegy ki, csak valaki, aki megmondja merre legyen arccal, csak még egy bebiztosítás, még egy oltás, mindegy, hogy melyik csecsből cumizva ki, baloldalról vagy jobb oldalról, amelyik a szebbet hazudja, csak valamelyiket kapja meg, valamelyikre kösse rá magát, önként nyújtja a nyakát a pórázhoz, legyen az bármi nyomkövető, okos óra után jöhet a chip, mert ha nem, fél az egyedülléttől, fél az éhenhalástól, fél a háborútól, fél a migránstól, fél a vírustól és fél mindentől, amit az orra elé tesznek.. szenvedés függőség.. mindegy mitől, csak lehessen rettegni.. a negativitásban tocsogni..
csak felnőni nem.. csak emberré válni nem.. nehogy önálló gondolatai, tettei legyenek amiért felelősséget kell vállalnia önmaga előtt.. az Élet előtt..

..

lehetne birka is..

a valóság egyszerű és egyértelmű..

az összes többit csak te gondolod..

..

lehetne ez is..

..

mert a megfigyelő akkor is többet lát, ha éppen alszik..

bármit is csinálj, bármivel is foglalkozz, a külvilág soha sem tudja azt az elismerést megadni, amekkora örömet okoz maga a tevékenység, maga a folyamat, maga a cselekvés.. jelen időben.. pillanatról, pillanatra, amikor éppen történik.. ha nem örömmel teszed, amit teszel, nincs is miről beszélni.. önbántásnak nem rossz.. ha szerencséd van, megunod és változtatsz.. addig pedig csak kiterhelsz..

nincs olyan, hogy muszáj, csak olyan van, hogy nem vállalod a felelősséget önmagadért, a belső teredért, a viszonyulásodért.. kiskorúként élsz..
szabadságod egyenesen arányos felelősségvállalásod mértékével..

az élet belülről fakad.. ha önmagadból, a középpontodból kifelé érzékelsz, létezel, megérted, megtapasztalod, hogy minden örömet okoz.. mert az élet belülről fakadó és önjutalmazó..
a középpontból kezdődik a minőségi változás.. nem mennyiségi, hanem minőségi.. belülről jelenik meg a harmadik minőség, ami se nem jó, se nem rossz, hanem önmagáért való..
maga a létezésed.. már eleve az vagy.. élő..
egy látszólag profán testben megnyilvánult Isten..

💙🐾

ami már eleve van..

a dualitás világában létező, folyton a jó és a rossz megítéléséből születő énkép képtelen megérteni a nonduális misztikus szavait, amit Buddha vagy Jézus is mondott.. csak megmagyarázza, átmagyarázza, kimagyarázza, félremagyarázza.. tehát egyedül a félreértés történhet meg.. az elme számára nem létezik az a transzcendens nézőpont, az a perspektíva, ami felülemelkedik a jó és a rossz meghasadt világán.. a misztikus a valóságban él, mert begyógyult a hasadás sebe lényében, egységessé lett, így láthatja azt, ami van.. sem többet, sem kevesebbet.. az ember vagy megérti mélyen létezésének nyilvánvalóságát, s hogy már eleve az ami, vagy elkülönül ettől, mint olaj a víztől, hiszen a meghasadt ember a jó és a rossz között vergődve nem talál felületet, ahol játszmáit kibontakoztathatná.. a kettő nem egy síkon van.. ha fontosabb a formaiság, a milyenség, a körülmény, akkor képtelen vagy meglátni a valóságot, mert figyelmed fókuszának nincs megfelelő perspektívája, csak a kis önös nézőpontodból nézed a világot, kutatva azt, amit jónak ítélsz, vagy azt, hogy jól járj..

egyetlen gyógymód létezik, bármi mást gondolsz vagy hiszel, ami a dualitás sebét begyógyítja.. egy csendes, belső munka.. a figyelmed egy része mindig éber őre legyen belső terednek.. s ne félj, azonnal érezni fogod, ha hamis vagy, vagy játszmázol, vagy át akarod verni a világot, vagy magadat, bármi okból, de leginkább mert megéri.. a legkisebb képmutatás is a meghasadt hamisságból fakad.. de ha figyelsz, érezni fogod a lelki szenvedést, amivel a tudat próbál felébreszteni, hogy észrevedd mit teszel most.. te teszed és most teszed.. magaddal.. ez jó hír, mert akkor tudsz is rajta változtatni, de csak te.. és csak most.. a felismeréssel, hogy mit teszel..

ez az egyetlen dolog, amiért felelősséget tudsz vállalni, hogy mi van benned.. mégis ez az egyetlen dolog, amit nem akarsz megtenni.. mert először szembesülnöd kellene a rosszaságoddal, hogy nem vagy olyan jó, mint ahogyan gondolod magadról, mint amilyen képet mutatsz magadról másoknak.. és magadnak..
és visszatértünk az énképhez, aminek elhívése az emberi nyomorúság forrása.. mert nem tudod ki vagy.. és ebből fakadóan vannak mások.. egy fájdalmas elkülönült világ, teli félelemmel és fenyegetéssel.. ez az énkép, az önösség világa.. és totálisan hamis.. hiszen csak a fejedben lévő viszonyokon alapszik, amit te gondolsz másokról, a világról, ami illúzió.. a te elhívésed miatt kap energiát és lesz valóságos.. de az csak a te világod.. hét milliárd embernek hétmilliárd külön világa van.. ezért ölt olyan formát az emberi világ, ahogyan most látjuk.. semmi egységesség, semmi együttérzés, csak az önös érdekek..

a felismeréssel, a megértéssel, hogy mit teszel, azonnal kiléphetsz az elmédből, s megpillanthatod a világot olyannak, amilyen.. se nem szép, se nem csúnya, se nem jó, se nem rossz.. olyan, amilyen.. mégis VAN.. és ez nyilvánvaló.. és megfellebbezhetetlen, hiszen a fű akkor is nő, ha nem kéred, a nap akkor is süt, ha nem figyelsz rá, és éjszaka akkor is eljő mindennap ha nem szereted, és a gyermek ha megfogant, akkor is kifejlődik az anyja hasában, ha nem gondolod végig, melyik sejtje hova kerüljön a kis testében..
lásd meg, hogy ennek az egésznek egy parányi része vagy.. már eleve.. mégis tökéletesen egyedi és megismételhetetlen.. ha tudomásul veszed, ha nem.. az egyetlen lehetőséged, hogy tudatában legyél, annak, hogy létezel.. túl van misztifikálva minden.. ez lenne a legtermészetesebb állapota az embernek.. a békés, nem ítélkező, együttérző, egyszeű létezés..

💙

vagy oktalanság, vagy ok-talan vagyokság..

hogy tud elmenni az ember amellett, hogy rá ne csodálkozna arra a misztériumra, amiből ő maga is fakad, aminek a része.. az, hogy VAGY, az sokkal fontosabb, minthogy milyen vagy..
a tudomány is csak odáig jut el, hogy az anyag.. na de mi az anyag.. mozgó valami, amit nem lehet megállítani.. ami megnyilvánult, az él, az mozog.. az élet nem főnév, hanem ige.. nem lehet kimerevíteni, megfogni, szabályokba önteni, azzal az élettelisége vész el..

a szülők elutasítják gyermekeiket, a testvér a testvért, mert nem úgy viselkedik ahogyan elvárja.. mert van elvárása.. hogy a másik MILYEN legyen.. nem azt nézi, nem annak örül, hogy VAN, létezik.. hanem fontosabb, hogy milyen..

teljesen vakok az életre.. szomorú.. de a mindent lehetővétevő élet bősége azt is megengedi, hogy akinek fontosabb az elhitt gondolatából fakadó félelme, az teljesen vakon nyomorúságban fecsérli el pillanatait, mit sem tudva létezésének csodájáról..

az életet érzékelni lehet.. ez a te egyetlen igaz valóságod, amit megtapasztalhatsz, ha a figyelmed fókuszát a milyenségedről a vagyokságodra viszed..
és igen, találkozni fogsz az összes félelmeddel, fájdalmaddal, de csak egyszer.. a fájdalom mindig arról tájékoztat, hogy elhittél valami hamisat, valami olyat, ami nem a valóság.. abban a pillanatban, amikor mélyen megérted, hogy azok csak a felszínedről szólnak, azok a dolgok nem a lényeged, nem a vagyságod, a lét érzetedhez semmi köze, egyszerűen látni fogod, hiszen tudni fogod, hogy az, amit magadról gondolsz, vagy amit mások gondolnak rólad, az nem te vagy.. nem lehetsz te..
hiszen egy testben megjelenő élőlény, egy misztérium vagy.. és amikor megtapasztalod magadat életként, meglátod saját jelenvalóságodat, akkor láthatod meg a másik embert is annak a misztériumnak, ami te magad is vagy.. az Egy Élet különböző megnyilvánulásai vagytok, és igen, a felszínetek pedig olyan amilyen..
az embert vagy a félelme vagy a vágya irányítja.. teljesen azonosulsz a belső teredben megjelenő negatív energiákkal.. a legkisebb feszültség is erről tájékoztat.. jogosnak érzed ott létüket, hiszen jogosnak ítéled a körülményt ami kiváltotta és így leszel te pl. a dühös ember, nem pedig az élőlény, akinek a terében düh jelent meg.. és ez mindaddig így lesz, amíg felelősséget nem vállalsz azért, ami benned zajlik.. pl. "most félelem/fájdalom/harag/düh van bennem".. amíg el nem különülsz a benned megjelenő dolgoktól, addig nem születhet meg az a perspektíva, amivel ráláthatsz a folyamatra.. ha ez megtörténik, tudsz választani, hiszen ki a fene ölelgetne keblén negatív, szenvedést okozó energetikát.. csak az, aki nem tudja mi zajlik benne, és azzal ráadásul teljesen azonosul is, mert jogosnak hiszi..
csak figyeld mi van benned.. figyelmed egy része mindig legyen éber őre belső terednek, s bármi is jeljen meg benne ne ítéld meg.. se nem jó, se nem rossz.. olyan, amilyen..
ez egy belső munka, csak te tudod megtenni.. a pszichológus csak a milyenségeddel foglalkozik, ezért csak felszíni sikerei lehetnek, valamivel jobbá tehet, de nem jóvá..
a belső munka a vagyokságoddal foglalkozik ezért nem jobban leszel tőle, hanem jól leszel és pont.. békés és boldog..
a létezés jó.. ha nincs tele a fejed gondolatokkal és tudod érzékelni a létezésed örömét, csak jól lehetsz, sehogy máshogy..
az elme mindent meg tud magyarázni, abban profi.. ha idáig elolvastad, ne gondolkozz rajta, csak próbáld megérezni a szavak mögötti értelmet.. az elme csak a lényeget nem érinti, mert nem érzékeli.. egyszerűen vak az életre..
merj látni, érzékelni, merj önmagad lenni.. egységes.. élő..

💙

gondolat formák..

ha egy évvel ezelőtt valaki azt mondja nekem, hogy ma nem ott leszek és nem úgy ahogyan és nem azokkal, hanem teljesen máshol és máshogyan és másokkal, értetlenül néztem volna rá, hogy: "de hát miért?" 

erre nincs válasz.. az élet olyan amilyen.. vagy küzd, ellenáll, lázad, vagy beletörik az ember.. az egyetlen józan viszonyulás látni magunk körül az élet áramlását és elfogadni azt ami van.. de csak azt.. nem amit gondolunk vagy feltételezünk az élethelyzetünkről.. 

meglátni magunk körül a valóságot.. a gondolatok és illúziók álmát.. hogy az embereknek fontosabb a saját elmetartalmuk, hogy mit gondolnak a másikról, mint maga az Élőlény.. 

az valóban nem gondolat forma.. nem megfogható, nem birtokolható.. szabadon szabadnak született, mert az Élet megtapasztalja önmagát..

minden Egy Életből Való..

önmagunk felfedezése

mindnyájan a saját démonainkkal küzdünk életünk folyamán.. erre ideális terep egy olyan munkahely, ahol egyben élsz is, és egyes egyedül vagy.. csendben.. a csend mindent elmond, ha figyelmesen hallgatjuk.. nem kerülhetjük ki sem a gondolataink, sem az érzéseink.. idővel sejtszinten megtanuljuk, hogy felelősséggel tartozunk értük..

minél jobban a középpontunkban vagyunk, annál kevesebb kérdés és magyarázat születik a körülményekre, mert az emelkedés része az elengedés, ami felszámolja a szükség hiedelmét is.. az út végén csak Egy marad.. olyan, mint egy fraktál gömb.. amikor megérkezünk középre, kifordul az egész s magába foglal mindent..

a jó gyógyító csak kérdez, s a megválaszolás folyamatában ébredünk rá feladataink létére s gyökerére..

a megismerés által a félelem átminősül szeretetté, s így feloldozódik a kötelék..

ugyanazon megnyilvánulás ha csak egy picit is, de más-más reakciót vált ki mindnyájunkból, érzelmi kötődéseink minőségének függvényében.. amikor egy adott szituáció foglalkoztat, az adott forma előtérbe kerül elmémben.. nem erősítem, nem gyengítem, csak figyelem.. ebben az állapotban egyszer csak tudatomba érkezik egy oviskori szituáció, ami a legelső kapcsolatom az adott megnyilvánulással.. ekkor megnézhetem a kialakult érzelmi kötődésemet s viszonyomat a formával..

kizárólag önmagunkhoz képest tudunk viszonyítani, hiszen nem tudhatjuk, a másik megteremtettsége óta, útja során, életei alatt miket halmozott fel, vagy engedett el.. ha mégis megpróbáljuk, torz képet kapunk..

szabadság

szabadságunk kizárólag a döntésben nyilvánul meg.. szabadságunk minősége és mennyisége EGYség tudatunk szintjével harmonizál.. vagyis minél jobban feladjuk vélt szabadságunk s rábízzuk magunkat a Gondviselésre, annál nagyobb Szabadságot kapunk..
minél távolabbról szemlélem az életet, annál determináltabb a létezés.. hiszen mindEGY..
Áldás..