az embereket szükségszerűen vagy a vágyaik vagy a félelmeik irányítják minden döntésükben, minden reakciójukban.. csak reakció, mert ezen a szinten az akció nem létezik, csak reagálás, valamelyik félelmükre, vágyukra, mint egy robotgép.. aki érzékeny erre, meglátja a másik ember nyomógombját, ahol ha megérinti, aktiválja a fájdalmát, és úgy mozgathatja az érzelmi világán keresztül, mint egy bábut.. az egyik élvezi, a másik elszenvedi.. nem egyenrangú és egyáltalán nem békés állapot..
a természeti népeket is a vágyaik és félelmeik irányítják, amiket különböző hitekkel és rituálékkal kompenzálnak, így a maradék idejükben békésen tudnak élni, viszont ugyanúgy az elme szintjén léteznek, nem tudatosak magukra, inkább hasonlítanak egy állatkához, lakják a testüket, együtt élek a természettel, de ez nem minőségi, csak mennyiségi különbség a civilizált emberhez képest..
a természettel együtt élőknek nem marad idejük depressziósnak, hisztisnek lenni, vagy végletes függőségben tépelődni, hiszen azonnal megtapasztalnák, hogy ha nem csinálják meg amit kell, éhen maradnak, vagy megfagynak.. így ezeket a viszonyulásokat szabályozott rituálékkal tartják karban.. egy kis hiszti, dühöngés, egy kis drog, egy kis szexelés, de mind-mind a törzs által meghatározott módon, ami gyakran a fejlett társadalom számára hajmeresztő.. érdekességképpen ahány törzs, annyiféle kompenzáció.. hiszen emberevőék is megvannak győződve róla, hogy teljesen normális, amit csinálnak..
a tudat felhasználja az elmét, hogy létrehozza a civilizált jóléti körülményeket, ahol az emberek teret és időt kaphatnak megtapasztalni a végleteket és a végletes szenvedéseket.. az ego fejlődése szükségszerű az ember túléléséhez, hogy elérje a kifejlett kort, viszont innentől kezdve nem lenne rá szükség, ha a személyiség addigra, az odáig a környezetével közösen kialakított énképét teljes mértékben el nem hinné..
az embernek lehetősége van a szenvedésén keresztül megérteni, hogy mi az, ami nem valódi, ami tünékeny és változó.. ez vonatkozik az összes emberi lényre, bárhol is éljen.. csak aki sokat szenved, abban előbb-utóbb kérdések merülnek fel..
és a kérdések megszületésével megszülethet a kereső.. ez egy ördögi kör, mert a kereső a keresett.. így a találás nem történhet azonos szinten.. a találás a transzcendens síkon születhet meg.. aki talál, az már nem ugyanaz, mint aki keresni indult..
ez az emberi létezés misztériuma..
a természeti népeket is a vágyaik és félelmeik irányítják, amiket különböző hitekkel és rituálékkal kompenzálnak, így a maradék idejükben békésen tudnak élni, viszont ugyanúgy az elme szintjén léteznek, nem tudatosak magukra, inkább hasonlítanak egy állatkához, lakják a testüket, együtt élek a természettel, de ez nem minőségi, csak mennyiségi különbség a civilizált emberhez képest..
a természettel együtt élőknek nem marad idejük depressziósnak, hisztisnek lenni, vagy végletes függőségben tépelődni, hiszen azonnal megtapasztalnák, hogy ha nem csinálják meg amit kell, éhen maradnak, vagy megfagynak.. így ezeket a viszonyulásokat szabályozott rituálékkal tartják karban.. egy kis hiszti, dühöngés, egy kis drog, egy kis szexelés, de mind-mind a törzs által meghatározott módon, ami gyakran a fejlett társadalom számára hajmeresztő.. érdekességképpen ahány törzs, annyiféle kompenzáció.. hiszen emberevőék is megvannak győződve róla, hogy teljesen normális, amit csinálnak..
a tudat felhasználja az elmét, hogy létrehozza a civilizált jóléti körülményeket, ahol az emberek teret és időt kaphatnak megtapasztalni a végleteket és a végletes szenvedéseket.. az ego fejlődése szükségszerű az ember túléléséhez, hogy elérje a kifejlett kort, viszont innentől kezdve nem lenne rá szükség, ha a személyiség addigra, az odáig a környezetével közösen kialakított énképét teljes mértékben el nem hinné..
az embernek lehetősége van a szenvedésén keresztül megérteni, hogy mi az, ami nem valódi, ami tünékeny és változó.. ez vonatkozik az összes emberi lényre, bárhol is éljen.. csak aki sokat szenved, abban előbb-utóbb kérdések merülnek fel..
és a kérdések megszületésével megszülethet a kereső.. ez egy ördögi kör, mert a kereső a keresett.. így a találás nem történhet azonos szinten.. a találás a transzcendens síkon születhet meg.. aki talál, az már nem ugyanaz, mint aki keresni indult..
ez az emberi létezés misztériuma..
 |
| a létezés misztériuma.. |
